Ma érkezett meg a hivatalos statisztika az eurózóna decemberre vonatkozó inflációjáról. Eszerint az év utolsó hónapjában 5 %-kal nőttek a fogyasztói árak, ami újabb rekordnak számít az előző havi 4,9 % után. Látható, hogy bár később érkezett, az öreg kontinenst is utolérte a járvány utáni rendkívüli infláció. Már csak az a kérdés, hogy hogyan reagál erre az Európai Központi Bank (EKB). A Christine Lagarde vezette, az eurózóna jegybankjának szerepét betöltő intézmény ugyanis egyelőre még ódzkodik a kamatemeléstől – a gazdasági kilábalást féltve.

Meglepően rossz adat

Az előzetes várakozásokat is meghaladó infláció jól tükrözi az árfelhajtó folyamatok hatását. Az energiaárak ugyanis tovább nőttek, és a néhány alapanyagból is hiány volt az utóbbi időszakban, ami szintén áremelkedést idézett elő. Persze a keresleti oldal is kiveszi a részét a pénzromlás fokozódásából, a vírus miatti lezárások kivezetésével ugyanis jelentős mennyiségű felhalmozott megtakarítás kerül elköltésre.

Az infláció jelzi ugyan a gazdaság fellendülését, és azt, hogy helyreállóban van a járvány előtti gazdasági élet, mértéke mégis aggasztó már. A magyar és az amerikai inflációs adatok már 2021 tavasza óta erős inflációs nyomásról tanúskodnak, az eurózónát azonban csak késve érte utol a pénzromlás. Ennek oka lehet, hogy a koronavírus miatti gazdaságot segítő intézkedések is más formában érkeztek, valamint, hogy jóval változatosabb országhalmazt fed le az eurózóna. Vannak ugyanis bőven lefelé és felfelé is kilógó kivételek inflációs tekintetben az eurózónában.

Vannak enyhülésre utaló jelek

Szinte biztosra mondható, hogy még jó sokáig távol lesz az eurózóna inflációja az EKB által célként megfogalmazott 2 %-os értéktől. Van azonban néhány jel, amelyek alapján némileg még optimisták is lehetünk, ha az inflációs folyamatokat sorra vesszük.

Az EKB elkezdte kivezetni a járvány alatt bevezetett eszközvásárlási programját, ami némileg csökkentheti már önmagában az inflációt. Igaz, ettől még bőven vannak érvényben mennyiségi lazítást jelentő intézkedések, de mégis előrelépésnek számít ez az árszínvonal emelkedése elleni harcban.

Az omikron variáns terjedése is lejjebb nyomhatja a pénzromlást, ha valóban sor kerül erős megszorító intézkedésekre. Ezáltal ugyanis visszaesik az előbb már emlegetett lakossági kereslet, ami csökkenteni képes az árakat. Minél nagyobb a gazdaságot is érintő lezárás, annál nagyobb ez a hatás; bár valószínűleg az infláció legyőzése ellenére sem drukkolunk ennek a forgatókönyvnek.

Ugyanakkor ellenkező irányú kockázatok is vannak, ilyen lehet az energiaárak további emelkedése, vagy esetleges további fiskális segítő intézkedések az eurózónában. Segít az is viszont, hogy a magas inflációhoz folyamatos áremelkedés szükséges, idén decemberben pedig már egy alapból magas szinthez képest mérik majd vissza a pénzromlást a statisztikusok. Az inflációs nyomás tehát egy ideig később magas bázisként is tud majd szolgálni, amihez képest könnyebb lesz szebb adatokat kimutatni.

Messze lehet a szigorítás

Úgy tűnik, hogy egyelőre az EKB is azon az állásponton van, hogy előbb-utóbb csökkenhet végre az inflációs nyomás. Addig pedig nem akar egyelőre a kamatszinten keresztül is szigorítani az eurózóna frankfurti székhelyű központi bankja. A piac ennek örül is, bár kétségtelen, hogy az amerikai Fed esetleges szigorítása valószínűleg mindenképpen a kamatemelés felé vinné az EKB-t is – már ha ez megtörténik egyáltalán a közeljövőben.

Továbbra is érdemes lesz tehát figyelni az árszínvonal emelkedéséről szőlő adatokat, hiszen alapvetően meghatározóak a nagy jegybankok monetáris politikájának szempontjából. Nem gondolhatjuk viszont, hogy a célszint feletti infláció már szigorítással jár együtt; és a csúcsoktól még mindig nem messze járó piacok is sem gondolják egyelőre.  

https://www.cnbc.com/2022/01/07/euro-zone-inflation-december.html