A tőzsdékre ható tényezők közül kiemelt szereppel bírnak a különböző makrogazdasági mutatók közzétételei. Amennyire fontos egy vállalat szempontjából a gyorsjelentés, olyan fontosak az egyes országok számára a gazdasági helyzetüket leíró adatsorok. S mint ilyenek, jelentős hatást képesek kiváltani a világ irányadó tőzsdeindexeire, ha kiemelt fontosságú országból érkeznek. Tipikusan ebbe a kategóriába sorolhatók az amerikai makroadatok. Amelyeknél nagyon is nézőpont kérdése, hogy mi számít tőzsdei szemmel jónak.

Mit jelent egy jó makroadat?

Makrogazdasági adatból kifejezetten sokféle van, ezek közül is a legjelentősebbek a GDP adatok, az infláció, a munkaerőpiaci adatok, illetve a hangulatindexek. A gazdasági prosperálást, jelen esetben a vírus okozta válságból történő gyors kilábalást a jó makroadatok jelzik. Ha a GDP a vártnál nagyobb mértékben nő, ha bővül a foglalkoztatottság, csökken a munkanélküli segélykérelmek száma, ha csúcson van a beszerzési menedzser-index.

A gazdasági növekedés a tőzsdék szempontjából alapvetően pozitív dolog, ahogyan a foglalkoztatottság bővülése és az üzleti hangulatindexek javulása is – hiszen a fejlődő általános gazdasági körülmények kihatnak a tőzsdén szereplő vállalatok teljesítményére is. A probléma csak azzal van, hogyha nagyon jól megy a gazdaságnak, akkor általában az infláció is elszalad, mint ahogyan most is. És az infláció ellen a jegybanknak monetáris szigorítással kell fellépnie, ezáltal hűtve a gazdaságot és gátat szabni a pénzromlásnak.

Akkor a jó hír a rossz?

A fentiekből adódóan a piaci pénzpumpának emelkedésének jelentős részét köszönhető tőkepiac nem igazán örülhet a jó makrogazdasági adatoknak. Éppen ezért merül fel mostanában sokszor, hogy egy-egy jó munkaerőpiaci adat elég rossz hír a tőzsdeindexeknek, hiszen a Fed joggal gondolhatja úgy, hogy nincs már szükséges a gazdaság korlátlan támogatására.

Negatív makrogazdasági adatnak örülni pedig szintén nehéz, ugyanis az adott vállalat általános külső környezetéről érkezik negatív hír ezáltal. Bár jó hír, hogy legalább a nagy jegybankok vélhetőleg később lépnek a monetáris szigorítás rögös, de piacnak annál fájóbb útjára.

Látható tehát, hogy az, hogy egy makrogazdasági adat mikor megfelelő, és indikátor az emelkedésre, nem könnyű eldönteni. Leginkább az aktuális piaci hangulat, illetve az éppen aktuális szigorításoktól való félelem lehet az irányadó.