Valami megváltozott, ez biztos. Hogy pontosan mi és miért, még nem látjuk pontosan. De valami más, és a nagy kérdés, hogy ez meddig tart és milyen következményeket hoz magával. Nagy általánosságban ehhez hasonló rejtélyes mondatokkal lehetne leírni a piaci folyamatokat, amik az elmúlt heteket jellemezték. Ha valaki indexeket követő termékekkel (például certifikátokkal, ETF-ekkel) vagy részvényekkel kereskedik, akkor igen jól lehet vele keresni, ha eltalál egy több hetes, akár több hónapos trendet. Lehetséges, hogy ezek azok a napok, amikor ez eldől. Nézzük át, mik az okai a furcsa árfolyammozgásoknak, és hogy mitől is olyan furcsák!

Inflációs aggodalmak és profitrealizálás

A furcsa piaci folyamat lényegében az, hogy az eddigi folyamatos, minimális szünetekkel tarkított emelkedés helyett most időben nagyon gyakran vannak mélyebb visszaesések. Érdemes tehát azzal kezdeni az elemzést, hogy ezeknek a visszaeséseknek az okát keressük meg.

Elsőként az inflációs aggodalmakra gondolhatunk, mint az esést kiváltó tényező. A hatalmas jegybanki és fiskális stimulusok ugyanis bár jelentős mértékben hozzájárulnak a vírus utáni gazdasági helyreállításhoz, van egy bizonyos áruk: ez pedig az emelkedő infláció. A jegybanknak azonban inflációs célkövetési rendszere van, és tartósan magas infláció esetén kénytelen a monetáris szigorítás eszközeihez nyúlni, például megemelni az alapkamatot. Ez pedig hátrányosan érinti a részvénypiacokat, hiszen nőnek a kötvényhozamok, csökken a részvények jelenértéke, ráadásul a vállalatok is drágábban jutnak hitelhez. De az eszközvásárlási program visszafogása, a likviditás csökkenése is értelemszerűen nem sorolható az emelkedést támogató tényezők közé. A tényező jelentété erősíti, hogy a technológiai részvények kerültek a leginkább eladói nyomás alá, ez pedig a hozamemelkedéstől való félelmet jelezte eddig a múltban. (Tudni illik, jóval magasabb az értékeltségük mint például az értékalapú papíroknak).

A profitrealizálás is egy komoly szempont legyen. Ne feledjük, még mindig mindenkori csúcsaiktól mindössze néhány százalékkal találhatók a részvényindexek, és mindez extrém értékeltségi számok és optimizmus mellett történik. Érthető gondolat tehát, hogy a befektetők egy jó része inkább menedékbe húzódik, és eladja részvényeinek egy részét. Ezt a hatást nehéz számszerűsíteni, de a mostani napokról majdan megjelenő hangulatindexek útmutatást adhatnak ennek mértékéről.

Miben más?

Mindenképpen egy grafikonra van ahhoz szükségünk, hogy megnézzük pontosabban a kialakult helyzetet. A választásunk az S&P500 index grafikonjára esik, több okból is: nem szeretnénk túlságosan értékalapú cégeket tartalmazó indexet (mint a Dow Jones), de túlságosan tech-túlsúlyos indexet (mint a NASDAQ) sem választani.

Látható, hogy a felfelé menetel újabb klasszikus köre körülbelül április közepéig, április 16-ig tartott. Onnantól kezdve az egyhangú, szinte folyamatos zöld gyertyákat sokszor szakítják meg esések. Ráadásul nem is 1 % alatti, minimális korrekciók, hanem szabad szemmel jól látható piros napos gyertyákat láthatunk a charton. Ami érdekes, hogy még így is képes az index értéke időközönként új csúcsra futni; de onnan szinte azonnal, vagy másnap erőteljes lefordulás következik a korábban megszokott oldalazva emelkedő mozgás helyett. Az eladási hullámoknak ráadásul nincs konkrét, azonnal látható, hírben realizálható okuk, ami tovább növelheti a bizonytalanságot.

Ahogy észre vehetjük, azért találkozhattunk hasonló mozgással a múltban. A koronavírus járvány kitörése óta ráadásul nem is egyszer, ezeket kék téglalapokkal jeleztük az alábbi grafikonon. Ami most már biztosan kijelenthető a múltbéli példák alapján is, hogy ilyenkor alábbhagy a folyamatos emelkedés, és eljönnek azok a napok, amikor már nem húzzák vissza az indexeket például az amerikai tőzsdezárásra. A mintázatok alapján láthatjuk, hogy az eddig bekövetkezett körülbelül 100 pontos korrekciónál legtöbbször mélyebb korrekciót tapasztalhattunk az elmúlt 1 évben. A mélyebb korrekciót pedig nem azonnali, hanem lassabban bekövetkező helyreállás követte, aminek végén újra elkezdődött a szinte korrekció nélküli, fokozatos emelkedés.

Kis korrekció, vagy nagy esés?

Alapvetően azt a kérdést kell tehát eldöntenünk, hogy az elmúlt 1 évben oly sokszor látott forma ismétlődik-e, vagy pedig trendfordulót láthatunk. A pozitív napos trendet jelenleg még semmi sem sérti, tankönyvileg akkor lenne hatalmas baj, ha a 200 napos mozgóátlag kerülne törésre. Ahhoz azonban még nagyon jelentős esést kellene elszenvednie az indexnek; bár ez sem példa nélküli, 2018 elején különösebb hír nélkül meg tudott ez történni. Ha ez a forgatókönyv játszódik le, még akkor is lehetséges, hogy a 200 napos mozgóátlagról újra felfelé veszik az irányt az irányadó indexek, ahogy az 3 éve is történt. Onnan még tartós lejtmenethez viszont már komolyabb globális probléma kellene valószínűleg.

Ha viszont a mintába beleillő a formula, akkor jó bevásárlási lehetőségek lehetnek a mostani, vagy akár a valamivel lejjebb található szinteken. Ez esetben ugyanis egy újabb tartós, felfelé ívelő szakasz előtt vagyunk, és a mostani hektikus mozgás csak jót is tesz a hosszútávú emelkedésnek, ugyanis fenntarthatóbbá, technikai indikátorok által kevésbé gátolttá válik. A kérdés eldöntése mindenkinek a saját kockázatvállalásától és gondolataitól függ, de mindenképpen indokolt a fokozatos óvatosság a szeszélyessé váló tőkepiaci környezetben.