A múlt héten erőteljes lefordulást láthattunk a tőzsdéken a csúcsokról, illetve csúcs közeli szintekről. A hangulat alaposan elromlott ugyanis, és az eladói nyomás lényegében napokon keresztül terhelte az irányadó indexeket. Az ok közvetetten a tőzsdékre valóban legnagyobb veszély, az inflációs félelem volt. Érdemes azonban részletesebben áttekinteni, hogy mi történt előző héten, ugyanis maga a mozgás jellege nagyon ismerős lehet nekünk idén tavaszról.

Szigorítás jöhet

Nem új információ, hogy a gazdasági nyitással járó keresletélénkülés, valamint a fiskális és monetáris támogató eszközök hatására kilőtt az infláció tavasszal az Egyesült Államokban is. A pénzromlás márpedig túlzott mértékben károkat okoz, bizonytalansághoz vezet az általános üzleti életben. Ráadásul a jegybank szerepét betöltő Fed számára a foglalkoztatottság biztosítása mellett az árstabilitás is fontos mandátum.

Az infláció monetáris szigorítással törhető le, ez pedig két szempontból is negatív a tőzsdék számára. Egyrészt a szigorításnak gazdaságot visszafogó hatása van (ezzel csökkenthető a kereslet), másrészt a pénzmennyiség csökkentése közvetlenül rossz hír a tőkepiacok számára. Érthető tehát, hogy a befektetők nem lelkesednek az inflációért, és árgus szemekkel nézik a nagy jegybankok minden lépését és kommunikációját.

Múlt hét szerdán nyilvánosságra került a júliusi Fed jegyzőkönyv, amiben már találhatók utalások a közelgő szigorításra. Ennek keretében már idén elkezdődhet a tapering, azaz az eszközvásárlási program leépítése. Természetesen ezzel kapcsolatos sejtések már korábban is voltak (estek is rá a piacok), de most jelent meg egységesebb álláspontként a jegybanki optimizmus.

Az esésnek tehát meglehetősen alapos indoka volt, hiszen a piac nem veheti félvállról, ha nemes egyszerűséggel kevesebb a rendelkezésre álló pénzmennyiség. Az általános rossz hangulat kivetült minden eszközre szinte, az európai tőzsdék is estek, holott az EKB például egyáltalán nem tervez még szigorítást az eurózónában, ott ugyanis egyelőre még a célszint körül alakul az infláció.

Sok hűhó a semmiért

A nagy esés azonban nem tartott túlságosan sokáig, jelentős felpattanást láthattunk a piacokon már a múlt hét végén is. Lényegében tehát az eladói nyomás most sem bírt ki 1-2 napnál hosszabb időt, és a bikék újra átvették az uralmat a legjelentősebb tőzsdei piacokon. Több érdekes következtetést is levonhatunk ezzel kapcsolatban.

Az első, hogy ez az esés sem volt más, mint a többi, és ez az emelkedésbe vetett hitet erősíti. Újra megtörtént a hírhedt „buy the dip” reakció, azaz a legkisebb árfolyamcsökkenést is azonnal megvásárolták a piaci szereplők. Májusban, illetve júniusban is több ilyet láthattunk már, és az 50 napos mozgóátlag rendre megállította az esést. Úgy tűnik tehát, hogy a befektetői optimizmus még mindig megállíthatatlan, és a néhány napos esésekből nem szabad hosszútávú következtetést levonnunk.

A másik, jóval érdekesebb tanulság, hogy egy ilyen egzakt, piacok által nem figyelmen kívül hagyható kockázatra is képes ilyen reakciót adni a befektetői közeg. A monetáris szigorítás ugyanis közvetlenül és konkrétan fejt ki negatív hatást a tőzsdékre, és mégis, egy ebből fakadó esést is hasonlóan megvesznek, mint a koronavírus kapcsán történő időszakos lejtmeneteket. Ez pedig egy kétségtelenül érdekes momentum, hiszen ezek szerint már ezzel sem törődnek annyira a tőzsdék, hanem csupán a hangulat az, ami az irányt meghatározza. És ha a hangulat a tőzsdei emelkedésbe vetett hitet erősíti, akkor emelkedni is fognak a tőzsdék, hiszen senki nem játszik esésre, és nem adja fel pozícióit.

A következőkben nagyon érdemes lesz figyelni, hogy ennek a jelenségnek milyen folytatása lehet. Egyrészt a magától értetődő lehetőség, hogy minden más változatlansága mellett a szigorítás ellenére is folytatódik a tőzsdék menetelése, ugyanis az optimizmus a konkrét hatásokat is képes legyőzni. Másik esetben ugyanakkor történhet jelentős kiábrándulás, ha a pozitív hangulat megváltozásával rádöbbennek a piacok, hogy kevesebb ok van az emelkedésre, mint korábban – már ami az egzakt okokat illeti. Ennek eldőlésére valószínűleg még várnunk kell, ugyanakkor az ilyen mozgások jellege mutathatja az irányt, ami egyelőre még mindig a töretlen optimizmus.