4. rész 

Cikksorozatunk utolsó, azaz záró részében azt vizsgáljuk meg, hogy a jövőben milyen energiafajtára támaszkodhat az emberiség. Ehhez természetesen egy sor további kérdést lehet hozzárendelni, amelyek megoldása legalább annyira fontos, mint a 2050-es globális klímacélok teljesítése. A folyamat során természetesen az energiaárak is jelentősen változhatnak majd, amelyet számos összetevő fog meghatározni a jövőben. Egy rendkívül izgalmas transzformáció küszöbén állunk épp, így ideje néhány lépéssel beljebb kerülnünk a témában. 

A kulcs: elektromos energia 

Az International Energy Agency (továbbiakban csak IEA) elemzései szerint, a globális elektromos energia fogyasztásunk évről évre növekszik. A legfrissebb, 2018-as adatok értelmében, az emberiség elektromos energia igénye 23.398 terawattóra. Csak viszonyításképp, az 1990-es elektromos szükségleteinkhez képest, néhány évtized leforgása alatt 125 százalékot emelkedett. 

Ehhez természetes módon járult hozzá a populáció növekedése. Akkor azonban “csak” 5,28 milliárd ember élt a bolygón, jelenleg pedig nagyjából 7,67 milliárd él. Ez önmagában viszont kevés ahhoz, hogy elektromosság iránti szükségletünk megduplázódjon. 

A növekedés másik indikátora a kínai gazdasági előretörés lehetett. Az ázsiai ország GDP-je, 2000 óta közel a 14-szeresére emelkedett. Gigantikus növekedés ez, amely természetesen rengeteg energiaigénnyel párosult. Ezáltal Kína a világ legnagyobb elektromos energia felhasználójává vált, így évente közel 7 ezer terawattórát fogyasztanak. 

Elektromobilizáció 

Ahhoz, hogy a globális klímacélokat tudja tartani az emberiség, nem csak nemzetállami szintű reformok szükségesek. Így lehet, hogy a legkorábban megújuló területet a közlekedés berkein belül kell keresnünk. Az egyik leggyorsabban növekvő ágazat az alternatív meghajtású gépjárművek piaca. Így az EV, PHEV és hasonló járművek idővel felválthatják belsőégésű társaikat. 

Ha csak az Európai Unió törekvéseit vesszük górcső alá, akkor számos tényező együttállása indokolja a folyamat gyorsulását. Ilyen például a kvótarendszer, amely arra ösztökéli az autógyártókat, hogy minél több alternatív meghajtású járművet adjanak el. Ellenkező esetben komoly büntetéseket kell fizetni, de természetesen már javában zajlik a gyártók közötti kvótakereskedelem is. 

Cikkünk szempontjából most az a kérdés, hogy ez mit jelent a világ energiafogyasztásának a jövőjét illetően. Az bizonyos, hogy az elektromobilizáció előretörésével, drasztikusan fog növekedni az elektromosság iránti igény is, tekintve a töltőhálózatok kiépülését. Ehhez persze jelentős fluktuáció szükséges a világ autóparkjában. Az ARK Invest idei elemzése szerint, 2025-re a világon évente 40 millió darab elektromos autót értékesíthetnek. Ez az összetett éves növekedési ütem (CAGR) 82%-os értéket jelentene a Cathie Wood által vezetett vállalat szerint. 

Épületenergetika 

Még ha az ARK Invest becslései drasztikusnak is hatnak elsőre, a folyamat akkor is 2030 környékére le fog zajlani. Habár az elektromos autók energiaigényének jelentős részét töltőhálózatokról fogják fedezni, de egyre elterjedtebbek az otthoni fali töltők, sőt a konnektoros változatok is. Ez már komoly épületenergetikai átalakulást igényel, hiszen az otthoni hálózatok nagyrésze nem képes ekkora teljesítmény kiszolgálásra. 

Természetesen nem csak az elektromos autók kapcsán merül fel az épületenergetika kérdése. Fokozatosan az épületek hőenergia igényében sem a fosszilis energiahordozók fogják játszani a döntő szerepet. Rövid távon azonban érdekesebb kérdés az épületek hűtése. Az IEA elemzései szerint, a világ villamosenergia fogyasztásának már közel az egytizedét teszik ki a légkondicionáló berendezések fogyasztása. Számszerűsítve ez 2020-ban összesen 2.200 terawattóra fogyasztást jelentett. 

Elektromosenergia ára a jövőben 

Az eddig felsorolt tényezők afelé mutatnak, hogy az elektromos energia iránti igényünk ugrásszerű növekedésére számíthatunk a következő évtizedekben. Mivel közben a villamosenergia előállításának a reformjai is zajlanak, így a folyamat nem lesz zökkenőmentes. Sok szakértő úgy véli, hogy a jelenlegi árszámításokat, idővel egy real-time pricing (RTP) modellre vezethetik át a szolgáltatók. Ehhez az otthonokba beépített, fogyasztást analizáló eszközök (nem villanyórák) megléte is szükséges lehet. 

Az RTP árazási modellre hasonló okokból lehet szükség, mint amit a kőolaj árának azonnali piaca is megmutat. Az igény és a kínálat folyamatosan változhat, amely jelentősen befolyásolhatja az árfolyamot akár rövid időn belül is. Természetesen az nehezen képzelhető el, hogy az elektromosságnak egy közös világpiaci árfolyama legyen. Sokkal inkább nemzetállamonként, esetleg régiónként értelmezhető RTP modellről beszélhetünk. Ennek az oka az, hogy szinte minden ország eltérő mennyiségben képes előállítani villamosenergiát, illetve a megújuló források későbbi elterjedése is eltérő ütemű lehet. Összességében rövid távon drágulás várható, de mivel más hordozók a háttérbe szorulnak, így lehet 2050-ben már csak villanyszámlát kell fizetnünk és a gázszámlát elfelejthetjük.

Cikksorozatunk első, második, és harmadik részei itt olvashatóak el.