Az elmúlt körülbelül 1 év legfontosabb gazdasággal kapcsolatos témája a megugró infláció, valamint annak minden érzékelhető hatása és következménye. A probléma súlyos, ezt jól mutatja, hogy Magyarországon például több, mint két évtizede nem látott inflációval szembesülhetünk. Ráadásul egyelőre csak becsléseink lehetnek arra vonatkozóan, hogy a pénzromlás mikor kerül újra egy elfogadható sávba. Ez azonban nem fog megtörténni magától, hanem egy folyamat eredménye, aminek még közel sincs vége sem Európában, sem Magyarországon. Cikkünkben azt próbáljuk feltérképezni, hogy mivel járhat az infláció letörése a gazdaságra nézve, és hogy milyen út vezethet el addig a tankönyvek szerint.

Infláció – sokáig nem lehet tolerálni

Az infláció kis mértékben bár kifejezetten serkenti a gazdaságot, ösztönzi a fogyasztást, a mostanában látott szintű árszínvonal emelkedés már szinte semmilyen gazdasági aspektusból sem nevezhető pozitívnak. A pénz gyors értékvesztése ugyanis érzékenyen érinti a lakosságot, mivel a bérek emelkedése általában nem tud lépést tartani időben az árak emelkedésével, persze erre vonatkozóan is vannak kivételek. A bérből és fizetésből élők szempontjából tehát fenntarthatatlan sokáig a magas infláció, ezért annak csökkentése ilyenkor elsődleges feladata a döntéshozóknak, leginkább persze a monetáris politikai intézményeknek.

Nemcsak a lakossági szereplőknek okoz ugyanakkor gondot a magas infláció. A vállalatok sem tudnak igazán tervezni ilyen esetben, főleg, ha kínálati oldalról is érkezik az áremelkedés – bizonyos alapanyagok magas ára vagy hiánya ugyanis hátráltathatja például a beruházással foglalkozó cégek működését. Végezetül pedig a magas inflációval kapcsolatos várakozás előre hozza a kiadásokat, ami még magasabb inflációt eredményez, ezzel egy ördögi kört alkotva.

Fellépés – jegybankoknál a labda

Az infláció elleni fellépés leghatékonyabb eszköze a monetáris szigorítás, azaz a pénzmennyiség csökkentése a kamatemeléseken keresztül. A piaci szereplőket ráadásul a magasabb kamatok megtakarításra ösztönözhetik, a hitelek pedig nem lesznek annyira kedvezőek, hogy mindenki kölcsönből akarjon vásárolni vagy éppen beruházni. A kamatszint emelése tehát tankönyvszerűen letöri az inflációt, az a kérdés, hogy ez mikor következik be, ez már jóval inkább egyedi tényezőknek is lehet a függvénye.

Természetesen a kormányzat is tehet lépéseket annak érdekében, hogy csökkenjen az infláció. A lakosságnak juttatott transzferek redukálásával ugyanis szintén kevesebb pénz lesz a gazdaságban, és az állami költekezések, beruházások halasztása is enyhítheti az inflációs nyomást. Ugyanakkor a kormányzati szereplőknek több szempontot is mérlegelniük kell, értelemszerűen nem lehet megszünteti a segélyezési és támogatási rendszereket azért, hogy a pénzromlás lassulhasson, hiszen ekkor emberek millióinak a helyzete válna egy csapásra nehezebbé és kiszámíthatatlanabbá.

Nehéz következmények

Egyértelmű tehát, hogy szükséges a monetáris szigorítás, és láthatjuk is ezt akár a nagy jegybankoknál, akár a Magyar Nemzeti Bank (MNB) esetében. Az ilyen magas infláció legyőzése azonban nem egyszerű, régen látott kamatszintekhez kell időlegesen hozzászoknunk, amelyeknek megvannak a következményei. Ha sikerül ugyanis a kívánt sávba szorítani az inflációt, akkor a pénzromlás nem okozza többé a fenti kellemetlen folyamatokat, de a győzelem egyáltalán nem lesz olcsó.

A magas kamatoknak köszönhetően ugyanis drágábbá válik a hitelezés, visszaesik a gazdasági teljesítményt, ami végső soron a fogyasztás csökkenéséhez is vezet. Ez pedig még inkább visszafogja majd az inflációt, de persze tovább gyengíti a gazdaságot. Mindez képes a munkanélküliség emelkedéséhez is vezetni, amit magyarázni sem kell, hogy milyen következmény az érintettek, de az egész gazdaságra nézve is. Nem véletlen tehát, hogy a Fed szigorításával kapcsolatban az a leggyakrabban előkerülő kifejezés, hogy hogyan sikerül majd a landolás – ha nem jól, akkor ugyanis nagyon drága lehet legyőzni az inflációt.

Címlapkép forrása: Shutterstock