Ilyen a fiskális és monetáris politika feladata, hogy stabilizálja a gazdaságot, növelje az aggregált keresletet, és biztosítják a likviditást a piacon. A leggyakrabban használt monetáris politikai eszköz az alapkamat módosítása, mellyel közvetlen módon az előbb említett folyamatok szabályozhatóak. Vannak azonban olyan nemkonvencionális eszközök is a jegybankok kezében, amely közvetett módon vannak hatással az alapkamatra, a forgalomban lévő készpénz mennyiségre, és a likviditásra. 

A leggyakrabban használt nem szokványos monetáris politikai eszköz a mennyiségi lazítás (angolul: quantitative easing). Ennek során a jegybank nagymértékű eszközvásárlási programot indít, amivel biztosítja a bankok számára a likviditást, csökkenti a kötvényhozamokat, miközben növeli a gazdaságban lévő pénz mennyiségét. 

Az eszközvásárlási programot már az 1929-es gazdasági válság idején is alkalmazták, azonban először a japán jegybank nevezte mennyiségi lazításnak, ami nagyon hasonló volt a korábban ismert módszerhez. A 2008-as gazdasági világválság idején, mind a FED, mind az ECB előszeretettel nyúlt a monetáris lazításhoz, annak érdekében, hogy stabilizálják országuk gazdaságát, és a tőkepiacokat. 

Mivel egy a folyamat úgy történik, hogy a központi bank nagy mennyiségű államkötvényt vásárol, így keresletet generál a kötvényekre, melynek hatására azok ára emelkedni kezd, ami épp fordított arányban áll a hozamukkal. Így a kötvényhozamokat csökkennek ahhoz képest, mintha nem történne semmilyen intervenció. Ez azt jelenti, hogy az állam gyakorlatilag alacsonyabb kamatok mellett von be forrást a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjaik után, vagyis ezzel egyidőben a jegybank pénznyomtatással finanszírozza az államadósságot. 

Magyarországon a 2020 koronavírus válság okozta tőkepiaci és gazdasági válság elején az MNB bejelentette, hogy folytatja a jelzálogkötvények vásárlását, majd áprilisba egy újabb mennyiségi lazítás keretében további 1.000 milliárd forint értékű államkötvény vásárlási programot jelentett be.

Empirikus adatok alapján a mennyiségi lazítás pozitív hatással volt a válságkezeléskre, mivel 2006-ban Japánban a több éve húzódó deflációs nyomást végül egy 35.000 milliárd yen mennyiségű monetáris lazítás oldotta meg, míg a 2008-as válságot szintén enyhítette a FED által indítványozott QE programok.