Ismét felmerült, hogy Magyarország talán bevezethetné az eurót. De vajon érdemes-e egyáltalán? Segítette-e azokat az országokat, amelyek benn vannak, vagy azok járták jól, akik kint maradtak az euróövezetből? Képesek lennénk-e teljesíteni egyáltalán a közeljövőben a feltételeket?

Az elmúlt pár évben a forint gyengülése az euróhoz képest tmég gyorsult is. Ma csak két-három forintra van az euró mindenkori, a 2020-as első karantén idején kialakult történelmi rekordjától.

Az euró azért nem mindig és nem mindenhez képest erősödik, birtoklása nem feltétlenül maga a kánaán. Ezt az euróindex mutatja a legjobban, ami az utóbbi hónapokban sokat erősödött ugyan, leginkább a dollárhoz képest. De bőven voltak gyengülő szakaszok is, és történelmileg egyáltalán nem nevezhető magasnak az értéke.

De vajon azok az országok, amelyek eddig bevezették, hogyan jártak? Ehhez nézzük meg az EU és az EGT (Európai Gazdasági Térség) fontosabb tagjainak gazdasági teljesítményét. Az Eurostat alapján 2009-től, 12 évre kiszámol összesített GDP-növekedés nagyon vegyes képet fest. Egyes országok gazdasága ezen idő alatt még jelentősen zsugorodott is, mint Görögországé, Olaszországé, Spanyolországé. Másokat a kétszeri válság (2009 és 2020) sem rengetett meg, és valósággal megtáltosodtak, mint Írország, Málta vagy Lengyelország.

A grafikonon kékkel látható azon országok GDP-növekedését, amelyek eurót használnak (vagy ahhoz kötik devizájukat, mint Bulgária). Zöldek azok, amelyek megtartották saját fizetőeszközüket. A zöld, tehát független pénzpolitikát folytató országok közül elég sok van a lista tetején, azaz magas a gazdasági növekedésük. Mégsem lehet azt mondani, hogy ez garancia lenne a sikerre. Az EU átlaga felett nyolc ilyen ország teljesített, miközben 12 ország az euró használata ellenére is átlag felett volt.

Összességében tehát nem egyértelmű, hogy érdemes-e bevezetni az eurót, legalábbis pusztán a gazdasági növekedés szempontjából. Valószínűleg a független nemzeti valuta csak egy tényező a sok közül egy bonyolult képletben. De vajon teljesíti-e egyáltalán Magyarország az euróbevezetés feltételeit? Ehhez elsősorban az úgynevezett maastrichti kritériumokat kell végigzongorázni. Vázlatosan a következőket kellene teljesíteni:

• Az inflációs ráta nem haladhatja meg 1,5 százalékpontnál nagyobb mértékben a három legalacsonyabb mutatóval rendelkező tagállam átlagát.
• Az éves költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP három százalékát.
• A bruttó államadósság a GDP 60 százaléka alatt kell legyen, vagy folyamatos csökkenést kell tudni felmutatni.
• A tagállam nemzeti valutájának árfolyama nem léphet ki egy bizonyos árfolyamsávból, be kell lépni az Európai Árfolyam-mechanizmusba (ERM).
• A hosszú futamidejű államkötvények átlaghozama legfeljebb két százalékkal lehet több, mint a három legalacsonyabb mutatóval rendelkező tagállam kötvényeinek átlaghozama.

Ebből az ötből jelenleg lehet, hogy egyet sem teljesítünk. Az infláció viszonylag magas nálunk, a hosszú futamidejű államkötvények hozama szintén. Az éves költségvetési hiány tavaly durván megugrott. Így az államadósság – az úgynevezett “Maastrichti adósságráta” – tavaly év végére szintén elszállt, 81 százalékra ugrott fel. (Pedig a válság előtt már ígéretesen csökkent, közelített a 60 százalékos határ felé.) Az ERM-be sem léptünk még be.

Más kérdés, hogy számos más európai országban hasonlóan romlott a helyzet tavaly, így a maastrichti kritériumok is igencsak elavultnak tűnnek. Az euró bevezetése azonban a jelenlegi feltételrendszer mellett a következő 2-3 évben nem látszik reálisnak.