Zsiday Viktor, a talán legismertebb hazai befektetési szakember új fogalmat honosított meg blogján. A téma a forintgyengüléssel kapcsolatos: mivel ez így vagy úgy, mindannyiunkat érint, sokan fel is kapták a fejüket a szakember szavaira. Ráadásul a forint gyengélkedése már megszokott, újabb lendületet pedig egy éve, a vírusválság kitörésekor vett. Azonban jelenleg is akkori mélypontjai közelében áll a magyar fizetőeszköz, így a téma aktualitása sem nagyon vitatható.

Mi is történik?

Az elemzett folyamat tehát a forint gyengülése. Hogy miért gyengül a forint, arra sok okot felhozhatunk: a koronavírus járvány gazdasági hatásai, a befektetők bizalmatlansága a magyar eszközök iránt, vagy pedig az elhúzódó harmadik vírushullám miatti aggodalmak. Ezek közül bármelyik, vagy akár mindegyik meghúzódhat a háttérben.

A jegybank pedig látszólag elégedett a jelenlegi árfolyammal, és a kormány is nagyon sokszor jelezte már leginkább Varga Mihály pénzügyminiszter által, hogy nincs árfolyamcélja a kabinetnek. A forint gyengülés egyébként nem egy alapvetően rossz dolog, ugyanis a hazai fizetőeszköz leértékelődése vonzóbbá tesz minket a befektetők számára, illetve az export révén is többletbevételekhez juthatunk.

Mit hozhat ez Zsiday szerint?

Zsiday Viktor sem alapvetően a forintgyengülést tartja helytelennek, hanem inkább annak folyamatosságát, és már már teljes mértékben előre jelezhetőségét. „Úgy látom, hogy lassan kezd elindulni az a folyamat, amikor a forintgyengülés természetessé válik, beépült a várakozásokba, és mivel a hazai devizát egyre kevésbé gondolják értékőrzőnek, a megtakarítók kezdenek trendszerűen euróban gondolkodni. Ez nem egy gyors folyamat, de ha így haladunk, akkor idővel az összes megtakarítási és árazási döntés is egyre inkább euróban lesz Magyarországon, a forint szerepe marginalizálódik, ami oda vezet, hogy a monetáris politika lehetőségei beszűkülnek, hiszen a forint árfolyama, a forint kamatok egyre kevesebbek számára lesznek érdekesek.”

A portfoliomendzser szerint tehát a lakosság, a vállalatok önmaguktól átállhatnak az euróra, ha a forint elveszíti értékőrző szerepét. Ezzel viszont elvesztheti a monetáris politika az eszközeit, mint a kamatkörnyezet közvetlen, vagy a forint árfolyamának közvetett meghatározása.

Az, hogy mennyire jelentős ez a veszély, jelenleg nyilvánvalóan nehéz megítélni. Valószínűleg nem egyik napról a másikra lezajlódó folyamatról van szó, Zsiday is inkább évekről beszél. Az azonban kétségtelen, hogy érdemes lesz továbbra is figyelni a forint árfolyamát, mert a tartós, hosszútávú gyengülés valóban alááshatja a fizetőeszközbe vetett bizalmat.