
Véletlen felfedezések, amelyek megváltoztatták a világot
Feltaláló: Richard Jones, haditengerészeti mérnök
Az eredeti cél: 1943-ban Jones egy olyan mérőeszköz kifejlesztésén dolgozott, amely a hadihajók erejét monitorozta volna.
A születés: Jones éppen a húzórugókkal dolgozott, amikor az egyik hirtelen leesett a földre. Miután az elszabadult rugó egyik helyről a másikra pattant, egyszer csak megszületett minden idők egyik legegyszerűbb és legnépszerűbb játéka.
Feltaláló: John Pemberton, gyógyszerész
Az eredeti cél: Az 1880-as évek Atlantájában Pemberton egy olyan szirupot árusított, amely bor és kokain keverékét tartalmazta. A „Pemberton’s French Wine Coca” névre keresztelt gyógyszert fejfájás és idegrendszeri rendellenességek ellen használták.
A születés: Amikor 1885-ben Atlantában bevezették az alkoholtilalmat, Pemberton megalkotta gyógyszerének alkoholmentes változatát. A kokain alapú sziruphoz szénsavas vizet kevert, és üdítőital lett belőle. Az eredmény a világ talán legnépszerűbb itala lett.
Feltaláló: Ruth Wakefield, a Toll House Inn tulajdonosa
Az eredeti cél: Wakefield mindössze csokoládés süteményt szeretett volna készíteni.
A születés: Az 1930-as években Wakefield sütés közben hirtelen azzal szembesült, hogy kifogyott a cukrozatlan csokoládéból. Hogy helyettesítse, apró darabokra tört némi édesített csokoládét, majd ráhelyezte a sütemény tésztájára. Ruth azt várta, hogy a csoki majd elolvad, és így klasszikus süteményt kap, ezzel szemben az apró darabok beleragadtak a tésztába.
Feltaláló: George Crum, a Carey Moon Lake House séfje.
Az eredeti cél: Crum hasábburgonyát szeretett volna felszolgálni egy vendégnek 1853 nyarán.
A születés: A vendég megállás nélkül visszaküldte a sültkrumpliját azzal az indokkal, hogy az nem elég vékony és ropogós. Egy idő után Crum elveszítette a türelmét, és dühében őrülten vékonyra szeletelte a krumplit, majd kőkeményre sütötte. Nagy meglepetésére az akadékoskodó vendég odavolt az eredményért.
Feltaláló: John Hopps, elektromos mérnök.
Az eredeti cél: Hopps egy hypothermiával kapcsolatos kutatást vezetett, és a rádiófrekvenciát igyekezett használni a testhőmérséklet helyreállításához.
A születés: A kísérletek során Hopps felfedezte, hogy ha lehűlés hatására megáll a szív, akkor azt újra lehet indítani mesterséges stimulációval. Így született meg 1951-ben a pacemaker.
Feltaláló: James Wright, a General Electric mérnöke.
Az eredeti cél: A második világháború alatt az Egyesült Államok kormányának olyan gumira volt szüksége, amelyet repülőgép abroncsoknál, a katonák csizmáinál és más hasonló esetekben lehet használni. Wright azon dolgozott, hogy az akkoriban igen népszerűnek számító szilíciumból kísérletezzen ki egyfajta gumi helyettesítőt.
A születés: Mialatt 1943-ban a szilikon olajjal kísérletezett, bórsavat adott a vegyülethez. Így egy ragacsos, pattogó anyagot kapott. Bár a találmány értelmes felhasználását Wright már nem fedezte fel, játéknak azóta is szórakoztató.
Feltaláló: Percy Spencer, a Raytheon Corporation mérnöke.
Az eredeti cél: 1946-ban Spencer egy radarokkal kapcsolatos kutatást végzett, melyben egy újfajta elektroncsövet használtak fel.
A születés: Miközben a csővel kísérleteztek, egy cukorka Spencer zsebében elkezdett megolvadni. Spencer, aki már 120 találmány szabadalmával rendelkezett, ezen felbuzdulva megragadott néhány nyers pattogatott kukorica magot, és várta az eredményt. Természetesen azok elkezdtek kipattogni, és Spencer rájött, hogy valami igazán forradalmit fedezett fel.
Feltaláló: Albert Hofmann, kémikus.
Az eredeti cél: Hofmann a lizergsav származékokkal kapcsolatban végzett kutatásokat Bázeli laboratóriumában 1938-ban.
A születés: A kutató munkája során véletlenül lenyelt egy kis darab LSD-t. Hofmann később a történelemben először élhette át az élményt, amely később egy egész szubkultúrát teremtett. A Beatles után az LSD a technológiai szektort is elérte. Steve Jobs maga azt nyilatkozta, hogy az LSD használata az egyik legfontosabb dolog volt az életében.
Feltaláló: Constantin Fahlberg, a Johns Hopkins Egyetem kutatója.
Az eredeti cél: Fahlberg a kőszénkátrány újfajta felhasználási módjait kutatta 1879-ben.
A születés: Egy hosszú nap után hazatérve Fahlberg észrevette, hogy a felesége kekszei édesebbek a szokásosnál. A titkos összetevőt maga Fahlberg vitte haza. A véletlenül kezén maradt kémiai anyag kapta később a szacharin nevet. A kutató azonnal szabadalmasította a találmányát, és nekilátott a tömeggyártásnak.
Feltaláló: Spencer Silver és Art Fry, a 3M Laboratories kutatói.
Az eredeti cél: 1968-ban Silver elkészített egy „alacsony-tapadású” ragasztót, azonban nem tudta mire felhasználni.
A születés: Silver találmánya rendkívül hasznosnak bizonyult abban a tekintetben, hogy bármit – például egy darab papírt – finoman fel lehetett ragasztani, majd levenni anélkül, hogy megsértse a felületet. Mi több, a ragasztót újra és újra fel lehetett használni. A felfedező megpróbálta piacképes termékké formálni találmányát a 3M számára, de sikertelenül.
Évekkel később Silver egy kollégája, Art Fry azon bosszankodott, hogy nem tudja, miként ragaszthatna apró papírokat énekeskönyvébe az egyházi kórusban. Ez a sajátos szükségszerűség alkotta meg a Post-it ötletét, amely azonban csak 1980-tól terjedt el országszerte.
Feltaláló: Patsy Sherman, a 3M kémikusa.
Az eredeti cél: 1953-ban Sherman arra kapott megbízást, hogy fejlesszen ki egy olyan gumi anyagot, melyet nem tesz tönkre a repülőgép üzemanyag.
A születés: A keveréket, amellyel Sherman dolgozott egy asszisztens véletlenül ráejtette a cipőjére. Míg a cipő nagy része piszkos lett, egyetlen pont ragyogóan tiszta maradt. Miután visszakövették az asszisztens lépéseit, sikerült azonosítani egy foltellenálló komponenst, amely ma Scotchgardként ismert.
12. Kukoricapehely (Corn Flakes)
Feltaláló: John és Will Kellog, testvérek és „reggeli-vállalkozók”.
Az eredeti cél: A testvérpár gabonát szeretett volna főzni, hogy granolát készítsenek.
A születés: 1898-ban Kellogék véletlenül napokig a tűzhelyen felejtettek egy fazék főtt gabonát. Bár a keverék maga megpenészedett, ami a felszínre bukkant, száraz volt és vastag. Néhány kísérlet után sikerült megszabadulni a penésztől – és megszületett a kukoricapehely.
Feltaláló: Sir Alexander Fleming, tudós.
Az eredeti cél: Ironikus módon Fleming egy olyan „csodaszert” akart előállítani, amely gyógyítja a betegségeket. Mindazonáltal Fleming addig nem vette észre, mit hozott létre, amíg félre nem tette a kutatásait.
A születés: Egy nap, 1928-ban Fleming meglátta, hogy az egyik félredobott Petri csészében egy sajátos penész képződött, amely minden baktériumot elpusztított maga körül. Amikor sikerült előállítania a penészt magát, arra lett figyelmes, hogy az egy erős antibiotikumot – penicillint – tartalmaz. Kiderült, hogy ezt a szifilisztől a mandulagyulladásig igen széles skálán lehet alkalmazni. A penicillinnek és más antibiotikumoknak köszönhetően a fertőző betegségek halálozási rátája mára a huszadára esett vissza az 1900-as évekhez képest.