Az amerikai űrügynökség, a NASA felgyorsítja a Holdon 2030-ra felépítendő atomreaktor terveit – jelentette az amerikai média.

Az Egyesült Államok ambícióinak része egy állandó bázis létrehozása a Hold felszínén, ahol emberek élhetnek. A Politico szerint a NASA megbízott vezetője Kína és Oroszország hasonló terveire utalt, és azt mondta, hogy ez a két ország „potenciálisan kijelölhet egy tilalmi zónát” a Holdon. Továbbra is kérdéses, hogy mennyire reális a cél és az időkeret, tekintettel a NASA közelmúltbeli és meredek költségvetési megszorításaira. Egyes tudósok aggódnak amiatt, hogy a terveket geopolitikai célok vezérlik ősszegzi a friss jelentéseket a BBC hírügynökség.

Célkeresztben a Hold felszíne

Az Amerikai Egyesült Államok, Kína, Oroszország, India és Japán is sietve próbálja felfedezni a Hold felszínét, egyesek pedig állandó emberi települések létrehozását tervezik. „Ahhoz, hogy ezt a kritikus fontosságú technológiát megfelelően fejlesszük, hogy képes legyen támogatni a jövőbeli holdgazdaságot, a nagy teljesítményű energiatermelést a Marson, és megerősítsük nemzetbiztonságunkat az űrben, elengedhetetlen, hogy az ügynökség gyorsan cselekedjen” – írta a New York Timesnak Sean Duffy, az USA közlekedési minisztere, akit Donald Trump elnök nevezett ki ideiglensen a NASA élére.

Duffy kereskedelmi vállalatokat kért fel egy legalább 100 kilowatt energiát termelő reaktor megépítésére. Ez viszonylag kicsi. Összehasonlításul: egy tipikus szárazföldi szélturbina 2-3 megawattot termel.

Az atomreaktor Holdra építésének ötlete, mint energiaforrás, nem új keletű. 2022-ben a NASA három, egyenként 5 millió dolláros szerződést adott ki vállalatoknak egy reaktor megtervezésére.

Automatizált atomerőmű a Holdon?

Idén májusban Kína és Oroszország bejelentette, hogy 2035-re automatizált atomerőművet épít a Holdon. Sok tudós egyetért abban, hogy ez lenne a legjobb, vagy talán az egyetlen módja a folyamatos energiaellátás biztosításának a Hold felszínén.

Egy holdnap négy hétnek felel meg a Földön, amely két hét folyamatos napsütésből és két hét sötétségből áll. Ez nagyon megnehezíti a napenergiára való támaszkodást. „Még egy kisebb legénység befogadására alkalmas szerény holdi élőhely megépítése is megawattos nagyságrendű energiatermelést igényelne. A napelemek és az akkumulátorok önmagukban nem tudják megbízhatóan kielégíteni ezeket az igényeket” – állítja Dr. Sungwoo Lim, a Surrey-i Egyetem űralkalmazások, -kutatás és -műszerezés tanszékének vezető előadója. „Az atomenergia nemcsak kívánatos, hanem elkerülhetetlen” – teszi hozzá.

Lionel Wilson, a Lancasteri Egyetem föld- és bolygótudományok professzora úgy véli, hogy technikailag lehetséges a reaktorok Holdra helyezése 2030-ra, „feltéve, hogy elegendő pénzt fordítanak rá”, és kiemeli, hogy már léteznek tervek kis reaktorokra.

„Annyi Artemis űrhajó fellövéséről van szó, amivel kiépíthető a Hold infrastruktúrája” – teszi hozzá, utalva a NASA Artemis űrprogramjára, amelynek célja emberek és felszerelések Holdra juttatása.

Vannak kérdések a biztonsággal kapcsolatban is. „A radioaktív anyagok Föld légkörén keresztüli kilövése biztonsági aggályokat vet fel. Ehhez külön engedély szükséges, de nem leküzdhetetlen” – mondja Dr. Simeon Barber, a Nyílt Egyetem bolygótudományi szakértője.

Duffy bejelentése meglepetés

Duffy bejlentése mindazonáltal meglepetésként hatott a NASA-nál a közelmúltban kitört zűrzavart követően. Trump kormánya bejelentette a NASA költségvetésének 24%-os csökkentését 2026-ban. Ez magában foglalja számos tudományos program csökkentését. Például a Mars Sample Return programét, amelynek célja a bolygó felszínéről származó minták Földre juttatása.

A tudósok attól is tartanak, hogy ez a bejelentés politikailag motivált lépés a Holdért folytatott új nemzetközi versenyben. „Úgy tűnik, visszatérünk az első űrversenyek régi korszakába, ami tudományos szempontból kissé kiábrándító és aggasztó” – mondja Dr. Barber.

A NASA Artemis 3 űrhajója egyébként 2027-ben embereket kíván küldeni a Hold felszínére, de azóta számos kudarccal és finanszírozási bizonytalansággal szembesültek.

Fotó: NASA