Valamikor olvastam egy kereskedőről, aki azt mondta szeretnünk kell a feleségünket, a kutyánkat, de a részvényeinket nem. Ez elsőre logikusnak hangzik, de mi a valódi logika mögötte.

Mint emberi lények meglehetősen gyengék és könnyen manipulálhatóak vagyunk mentálisan. Tegyük fel hogy van néhány olajpozíciónk, és biztosak vagyunk abban, hogy az árak felfelé mennek. Lehet hogy fundamantálisan gondoljuk, de lehet hogy csak a bika hangulatot látjuk a piacon. Ezzel a következő a probléma.

Ma már naponta több száz elemzés jelenik meg különböző honlapokon az olajról. Az irdatlan információtömegben eldöntjük, hogy okosabbak szeretnénk lenni ezért elolvasunk mindent vagy sok mindent az olajról. Olvasunk órákon át. Egy idő után az ezernyi információtól teletömve a fejünket, frusztráltakká válunk, és már abban sem vagyunk biztosak, hogy a long olaj jó ötlet volt.

A túl sok információ bizonytalanná tesz bennünket még a legegyszerűbb dolgokban is. Ezt az angol szakirodalom “Confirmity bias”-nak nevezi, ami nagyjából annyit tesz, hogy nem akarunk különbözni másoktól, alapvetően konformisták vagyunk. Vagyis ha azt olvassuk, hogy a többség adja az olajat akkor mi is azt akarjuk tenni. Vagyis lecsukjuk a long pozíciónkat és beleadunk az olajba. Azt hiszem ez ismerős mindenkinek.

A másik alapvető hiba, amikor indokolatlanul ragaszkodunk az általunk birtokolt portfolióhoz. Általában imádjuk azt. Ha veszteséget termel, akkor is ragaszkodunk ahhoz, mert egy mentális viszony jött létre a befektetéssel. Én személy szerintem soha sem engedem magamnak, hogy bármilyen viszonyom legyen a befektetéseimmel, mert ez üzlet, pénzről szól, és nem a szerelemről.

Hadd hozzak egy példát. A legtöbb befektető nem veszi no name cégek papírjait, csak az olyan divatos cégekét mint az Apple, Starbucks, Facebook, Twitter… és még sorolhatnám. Megőrülnek ezekért a cégekért, vallási áhítattal ragaszkodnak hozzájuk még akkor i,s ha nagy buktában ülnek. Mikor már minden racionális érv azt diktálja, hogy meg kell tőlük szabadulni, még akkor is tartják. És itt jön a lényeg. Ugyanis a közvélekedéssel ellentétben a trendy cégek általában alulteljesítik a piacot, mert azok amúgy is drágák.

A legjövedelmezőbb részvények általában az ismeretlenek. De a nagy tömeg nem ezeket akarja venni. Mert nem ismerik ezeket, és egyébként is lenézik, nem sokra becsülik őket, de minden racionális magyarázat nélkül teszik ezt. Ezek a Small Cap cégek általánosságban olcsóbbak és nagyobb profitot termelnek.

Végül mi a konklúzió? Csupán annyi, hogy hideg fejjel és nem forró vérrel elemezzük a cégeket, mert a befektetés sokkal komolyabb annál, mint hogy az érzelmek döntsenek. Ez pénzről szól.