A MAZARS az idén második alkalommal gyűjtötte össze a közép-kelet-európai régió 15 országának aktuális adózási információit Közép-Kelet-Európai Adóbrosúra 2014 elnevezésű kiadványába. A kutatás, csakúgy, mint a tavalyi, Magyarország szomszédjai és a visegrádi országok mellett Görögország, Oroszország, Ukrajna, és a jugoszláv utódállamok adózási környezetét is vizsgálta.

Forgalmi típusú adók vs. jövedelemadók

Egyes országok – többek között Magyarország is – a jövedelemadók csökkentésében, illetve ezzel párhuzamosan a forgalmi típusú adók (áfa, tranzakciós illeték, stb.) emelésében látta a válságból kivezető utat. A magyar adatok jelenleg is jól tükrözik ezt a kétpólusú megközelítést: áfakulcs, illetve szja és társasági adó szempontjából továbbra is a skála két ellentétes végén helyezkedünk el. Románia a hazánkéhoz hasonló stratégiát folytat: a román társasági adó és az szja egységesen 16%, ugyanakkor a 24%-os áfa kulcs ugyancsak a vizsgált országok 21%-os átlaga felett van.

Az összehasonlításban szereplő országok egy másik csoportja éppen ellentétes válságkezelési stratégiát választott, ők a forgalmi típusú adók emelése helyett a magasabb szja, illetve a társasági adókulcsokban látják a megoldást. Ilyen például az egységes adókulcsot elsőként bevezető Szlovákia, amely 2013-tól visszaállította a progresszív rendszert a magánszemélyek jövedelemadóztatásában, ez 2014-ben változatlan módon, kétkulcsos (19, illetve 25%) szja rendszer formájában maradt érvényben. Ezzel összhangban a korábban 19%-os társasági adó is 23%-ra nőtt, ezt 2014-ben 22%-ra csökkentve még mindig a felmérésben szereplő országok 17%-os átlaga felett helyezkedik el. A szlovák áfakulcs ugyanakkor továbbra is átlag alatti, 20% maradt.

Ausztria ugyancsak az átlagosnál alacsonyabb forgalmi adók mellett tette le a voksát: az áfa 20%; a magánszemélyek jövedelemadója ugyanakkor progresszív – a legmagasabb jövedelemkategóriában eléri az 50%-ot. Nyugati szomszédunk a társasági adó kulcsát is viszonylag magasan, 25%-on tartja.

Görögország adópolitikája ugyanakkor jó példáját mutatja annak, amikor a válságkezelés kényszere felülír minden egyéb gazdasági megfontolást: mind a forgalmi adó, mind pedig a jövedelemadók mértéke magasnak mondható. A görög áfamérték 23%, míg a társasági adó 26%-os kulcsa a felmérésben szereplő legmagasabb ilyen érték. Az szja progresszív rendszerű, a kulcsok jövedelemszinttől függően 22, 32, valamint 42% lehetnek.

Középutas megoldások

A MAZARS összehasonlításából kiderül, hogy vannak olyan „középutas” országok is, amelyek igyekeznek minden tekintetben a középmezőnyben maradni: ilyen például Lengyelország a kétkulcsos progresszív személyi jövedelemadóval (18%/32%), átlag feletti, de nem kiemelkedően magas áfa kulccsal (23%), illetve 19%-os társasági adóval.

Csehország annak ellenére ebbe a kategóriába sorolható, hogy egykulcsos, 15%-os jövedelemadót vezetett be, mert a bruttósítás alkalmazása miatt az effektív szja teher a 20%-ot is eléri, és az áfa kulcs (21%) és a társasági adó is (19%) átlag közeli értéket mutat.

Külön kategóriát alkotnak a volt jugoszláv tagállamok közül Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Szerbia, hiszen az adókulcsaikat – mind a jövedelemadók mind a forgalmi adók terén –továbbra is igyekeznek az átlag alatt tartani.  Ez az említett országokban 9-10%-os tao és szja mértéket, valamint 17-19%-os áfakulcsot jelent.

Élőmunka terhek: kedvezőtlen a magyar versenypozíció

Befektetői és versenyképességi szempontból kiemelten fontos az élőmunka terheinek összehasonlítása a különböző lehetséges célpiacokon. Ebből a szempontból érdemes együtt vizsgálni a személyi jövedelemadót és a bérre rakodó további munkáltatói és munkavállalói adó- és járulékterheket. Célszerű tehát azt megnézni, hogy mennyibe kerül a munkáltatónak egységnyi nettó jövedelem kifizetése.

A MAZARS kutatásból kiderül, hogy az élő munka terheinek tekintetében Magyarország versenypozíciója továbbra is kedvezőtlen. Tény, hogy a személyi jövedelemadó jelentős mértékben csökkent a korábbi években, de a bérterhek régiós összehasonlításban továbbra is kiemelkedően magasak. Magyarországon 100 eurónyi nettó jövedelem kifizetése (családi és egyéb kedvezmények figyelembevétele nélkül), közel kétszer annyi, 196 euró teljes költséget jelent a munkáltatónak. Igaz ez a mutató az elmúlt években javult, de 2000 eurós havi jövedelem esetében a 15 ország összehasonlításában továbbra is csak a stabil, utolsó helyre elég.

Kiemelkedő a magyar családi adókedvezmény: sereghajtóból a második

A családi és egyéb kedvezmények figyelembevétele, valamint különböző jövedelemszintek vizsgálata azonban erősen árnyalja ezt a képet: A 2000 eurós havi jövedelmet, és három gyermeket feltételező kalkuláció alapján a nettó jövedelem/munkáltató összes költsége arány alapján a régiós összehasonlításban Magyarország rögtön a harmadik helyre ugrik. Magyarország pozíciója az alacsonyabb, 500 eurós havi jövedelemszint figyelembevételével kalkulált rangsorban is hasonlóan alakul, családi kedvezmények nélkül sereghajtók vagyunk, míg három gyermekkel pedig a lista második helyén állunk.

A fenti összehasonlítás jól tükrözi, hogy a magyar adórendszer családi kedvezménye régiós viszonylatban is kiemelkedő hatással van a nettó jövedelemre. Ha nem is ennyire szélsőségesen, de más országok adópolitikájában is található példa jelentősebb családi adókedvezményekre. Ilyen az alapesetben hazánkat éppen megelőző Horvátország, amely a 2000 eurós, három gyermekes összehasonlításban már csak a hatodik helyen szerepel. Az 500 eurós bérszint mellett összeállított kalkuláció alapján Szlovákiában és Csehországban mondható számottevőnek a családi kedvezményeknek köszönhető rangsorbeli különbség. A felmérés alapján olyan országok is akadnak, amelyek a vizsgált bérkategóriák egyikében sincsenek családi kedvezmények, ilyen Görögország, Macedónia, Montenegró, Szerbia, illetve Ukrajna is.

2000 eurós bruttó jövedelemmel (családi kedvezmények nélkül) számítva a munkavállalói és munkáltatói terheket a nettó bérre eső teljes költség továbbra is Oroszországban a legalacsonyabb, itt 100 euró nettó kifizetésre mindössze 149 euró jut. Az említett összehasonlító számítás jól szemlélteti a volt jugoszláv tagállamok versenyelőnyét ezen a téren: Macedóniában ez az érték 151, Montenegróban 157, Szerbiában 160, Bosznia-Hercegovinában pedig 166 euró.

A jugoszláv utódállamok közül kissé kilóg a sorból Horvátország, ahol a 100 euróra jutó érték 187 euró, így a legdrágább munkaerőköltség versenyben Magyarország után a második helyet foglalta el. Őt követi Ausztria 186, majd Szlovákia 185, Csehország pedig 184 euróval. Szintén a régiós átlagon felülinek számítanak Románia (183), Görögország (182), valamint Szlovénia (181) értékei.

A középmezőnyben a magyar minimálbér

Az élőmunka terheinek vizsgálatához ugyancsak hozzátartozik, hogy milyen minimálbér szinttel kell a leendő munkáltatónak számolnia. Ebben a tekintetben Magyarország az utóbbi évek jelentős minimálbér emelései után, jelenleg a középmezőnybe tartozik.

A MAZARS által vizsgált országok közül – nem meglepő módon – Ausztria a legdrágább: magas a minimálbér, a privát szektorra jellemző átlagbér pedig a régiós átlagbér több mint kétszerese. Szintén jócskán kiemelkedik az átlagból – mindkét vizsgált kategória tekintetében – Szlovénia.

A többi vizsgált ország közül átlagbér szempontjából Oroszországban, Horvátországban, Lengyelországban és Csehországban magasabb az érték, mint a régiós átlag, a minimálbért tekintve pedig Görögország és Lengyelország értékei haladják meg azt. Magyarország továbbra is a Visegrádi négyekkel egy mezőnyben van mindkét kategóriában.

Megfigyelhető, hogy a négy ország közül a másik kettő szintjéhez mérten Csehországban és Lengyelországban – a régiós átlaghoz közeli értéket mutatva – magasabb az átlagbér. Mivel ez az adat jellemzően a feketegazdaság térnyerésétől is függ, így elképzelhető, hogy azt jelenti, hogy az említett országokban nagyobb arányban vallják be a munkavállalói jövedelmeket.