Még mennyit akar?” – kérdezi, miközben arra gondol, hogy az újévben azok a családok, amelyek évente 450 000 dollárnál (101 millió forintnál) több jövedelemhez jutnak, magasabb adókulcs alá esnek. „Itt az ideje, hogy a demokrata szenátus és az elnök komolyan vegye azt a hosszú – távú költségvetési problémát, amellyel küzdünk”- mondta.

Közben, mind a demokrata, mind a republikánus oldal abban reménykedik, hogy megnyeri a belső küzdelmet az automatikus költségvetési kiadáscsökkentések ügyében, és ezzel jobban pozícionálják magukat a hosszú- távú kiadások és a deficit kezelésével kapcsolatos harcokban.

A Republikánusok a jelenlegi megszorításokat visszafogottként kommunikálják. Mitch Mc Connell szenátor például ezt mondta: „Szeretnénk Obamával tárgyalni, hogy újrakonfiguráljuk az azonos mértékű kiadáscsökkentést az elkövetkező hat hónapban”. (Vagyis a kiadáscsökkentés mértékéhez ragaszkodnak, de nem feltétlenül a jelenlegi összetételben.) Magyarázatként hozzátette: „Az amerikai polgárok azt fogják mondani: a személyes költségvetésünk csökkenése több alkalommal az elmúlt négy év alatt sokkal keményebb volt, mint a költségvetés mostani vágása, mert a gazdasági válság már négy hosszú éve tart. „

A washingtoni fiskális válságok középpontjában álló vita lényege, miképpen kezeljék azt a költségvetési hiányt, amely elérte a 16.700 milliárd dollárt az iraki és afganisztáni háborúk és a gyengélkedő gazdaság négyéves kormányzati ösztönzése után. A kiadások piros tintával történő kihúzása eredetileg George W Bush elnök 2001 –ben és 2003-ban hozott adócsökkentési intézkedéseinek ellentételezése. Ami akkor a jövő ködének tűnt, most húsba vágó valóságként hasít.

Az USA elsőszámú demokratája, Obama elnök egyrészt rákényszerül arra, hogy folyamatos nyomás alá helyezze a republikánusokat, s dramatizálja a költségvetési kiadáscsökkentések hatását a családokra, vállalkozásokra és a hadseregre. Emellett elnökként, éppen az a feladata, hogy minimalizálja a kiadáscsökkentés okozta károkat, és elkerülje a gazdaság lehetetlenülését. A csökkentés elleni kampány tartós fenntartása ugyanis egy önbeteljesítő káoszhoz vezethet.

Ennek eredményeként Obama óvatosan navigál a republikánusokra kifejtett állandó nyomás és aközött, erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a meredek kiadáscsökkentés kevésbé fájjon az amerikai polgároknak. A második elnöksége alatti első, március 4-én tartott kormányülésen Obama elnök a kiadáscsökkentés miatti „mély aggodalmát” fejezte ki, amely lassítja az ország növekedését, de megígérte, hogy „kezelni fogja”, miközben folytatja a robusztus napirendet. „Nemcsak a Fehér Házat, de minden kormányhivatalt biztosítottam arról, hogy a költségvetési kiadáscsökkentés kihívásaival kell szembenézünk, és továbbra is az amerikai nép érdekében fogunk működni.

Az elnöki megközelítés aligha lesz kielégítő héjalelkű támogatóinak, akik állandóan a republikánusokat hibáztatják a jelentős kiadáscsökkentésért, különösen hangsúlyozva a hadsereg nehézségeit, ami számukra szívmelengető politikai haszonszerzéssel jár. Előny azonban, hogy a kiadáscsökkentési csatától visszalépés miatt a szövetségi költségvetés valóban új normák szerint készülhet.

A nagy horderejű kiadáscsökkentésre való összpontosítás az elkövetkező hónapokra kockázatot is jelent. Ha a gazdasági zuhanás mégsem valósul meg, sokkal inkább Obamát lehet a helyzet túlreagálásával hibáztatni, mint például a múlt héten a Belföldi Biztonság miniszterét, Janet Napolitanót, akit kritizáltak azért, mert az ország kevésbé lett biztonságos, mióta egyes határőröket kényszerszabadságra küldtek.

A rövidtávú politikai haszonlesés gyengítheti az elnök reményeit a hosszú távú költségvetési tárgyalásokkal, az adózás és a kiadási oldal jogosultjaival kapcsolatban. Emellett a második elnöki ciklus súlypontjait is meg kell valósítania, mint a fegyvertartás korlátozását, a bevándorlás szabályozását és az óvodai hálózat kialakítását.

Obama első ciklusában igen óvatos volt és tartózkodott attól, hogy feldicsérjen egyes kedvező gazdasági adatokat. Senki sem vádolhatta azzal, hogy nyilatkozatai sértették volna a gazdaság érdekeit. Most is optimista próbál lenni hasonlóan 2010 -hez, amikor a „fejlődő gazdaság nyarát” hirdette meg, éppen az újabb gazdasági visszaesés előtt. A kérdés már csak az marad, hogy az elkövetkező hetekben mennyi dobpergést tartson fenn a kiadáscsökkentés miatti aggodalom fenntartására.