Megtorpant az eddig a válság ellenére is jól teljesítő luxusipar. Európában és Japánban immár a korábban költség érzéketlen fogyasztóknak tartott gazdagok is kevesebbet vásárolnak, míg Amerika stagnál. Így az exkluzív ágazat immár kizárólag Kína és India luxusfogyasztására építhet. 

Morzsolódó marzsinok és szűkülő árbevételek jellemzik a luxuscikkek egyik nagyágyúja, a Tiffany gyorsjelentését. A negyedéves beszámoló egyetlen pozitívuma a 2 százalékos nettó profit bővülés. Ám az értékesítések Amerikában 5 százalékkal, Ázsiában és Európában 7 százalékkal estek, míg a bruttó fedezeti szint az eddigi 59 százalék helyett 56,3 százalék lett a növekvő fix költségek miatt. Ráadásul a menedzsment a globális lassulás miatt gyengébb eredményre számít az év végén. Az eddigi 3,7-3,8 dolláros EPS helyett immáron csak 3,55-3,7 dolláros sávban gondolkozik.

A luxuscikkek gyártóiról az utóbbi időben egyre több elemzés jelent meg, mely szerint a növekedési kilátások még nem sérültek és a marzsok is tudtak növekedni – emlékeztetett Horváth Ákos, az Equilor elemzője, hozzátéve: a Tiffany esetében vélhetően a kivétel erősíti a szabályt esetéről van szó. Észre kell venni ugyanis, hogy az ékszeripar olyan alapanyagokkal dolgozik, melyek egyúttal menekülő eszközök is, különösen az arany és a gyémánt. A költségek ugrását egyszerűen nem fedi le a lassuló értékesítés.

Az ágazati kitekintés érdekében érdemes megnézni az előkelő hölgyek és az elegáns férfiak kedvenc divatházát, a Luis Vuittont és a legrafináltabb ízlésű alkoholfogyasztók által preferált Möet Hennessy márkát egy részvénykosárba házasító LVMH konglomerátum teljesítményét. Nos, a párizsi tőzsdén jegyzett „kontroll csoport”, mely az elmúlt években a válság ellenére folyamatosan növekvő bevételek mellett működött, s tavaly még a családi kézben lévő Bulgarit is sikerült bekebeleznie, a féléves jelentés szerint szintén aggasztó tüneteket mutat.

A pezsgő és a konyak üzletág globálisan ugyan még mindig jól teljesít, de a regionális bontást vizsgálva, azt látjuk – mondta Horváth Ákos, hogy Európában és Japánban visszaestek az értékesítések, az Egyesült Államokban stagnáltak, s a növekedés immár kizárólag a kontinentális ázsiai országok bővülő fogyasztásának köszönhető. A ruházati szegmens esetében pedig már Ázsiában is a kereslet fékeződését tapasztalhatjuk. Míg az óra és ékszer divízió vegyes képet mutat. Mindebből az a kép rajzolódik ki, hogy bár továbbra is 20 százalékos növekedést mutat az LVMH éves szinten, de a dinamika valamelyest mérséklődött. Ám a diverzifikált luxuscikk termelésnek köszönhetően ez a vállalatkonglomerátum még a marzsinok csekély bővüléséről is számot adhat.

Összességében tehát azt látjuk, hogy a válság pánikvásárlásai nyomán felértékelődő menekülő eszközök első sorban a luxusipar ékszer ágazatát sújtják nyomasztó költségnövekedéssel. Míg a keresleti oldal tekintetében az látható, hogy Európában és Japánban immár a korábban költség érzéketlen fogyasztóknak tartott gazdagok is kevesebbet vásárolnak, míg Amerika stagnál, így az exkluzív iparág immár elsősorban Kína és India luxusfogyasztására építhet.