A devizatőzsdézés korunk slágere. Ki ne vágyna főnök nélküli munkahelyre, melynek időbeosztását magunk határozzuk meg és jövedelmezősége váratlan külső behatásoktól, hátba szúrásoktól és nemtelen kompromisszumoktól mentesen, saját magunk megfelelő kontrollálása esetén biztonsággal üzemeltethető.

Mélyebbre tekintve ugyanakkor az összkép mégsem ennyire rózsaszín. A technikai deviza- és tőzsdekereskedésben ma használatos gyertyafüggvények megértéséhez és használatához sokféle irányból próbálhatunk közelíteni (stratégiák tízezrei lelhetők fel a világhálón), – én ezen az oldalon annak a kultúrának a vázlatos feltérképezését hívom segítségül, melyből az eszköz származtatható.

A japán kereskedők évszázadok óta harcba indulnak. Nyelvezetük, metaforáik, az oldalamon fel-felbukkanó közmondásaik, üzleti felfogásuk lépten-nyomon e mentalitás alapmotívumait vonultatják fel. A tréding területével már ismerkedők számára nem ismeretlen ez a pszichológiai megközelítés, mely a résztvevőtől egyfolytában abszolút koncentrációt, tökéletes önkontrollt és az akadályokra, mint lehetőségekre tekintő világképet kíván meg.

Ha harc, hát legyen harc. A tőzsdei kereskedést sokan modern szerencsejátékként aposztrofálják. Semmi sem állhatna távolabb az igazságtól. Árnyalván a képet: mint ahogy hosszas egészségügyi előképzés nélkül agyműtétet végrehajtani, vagy vezetési tapasztalat híján Forma 1-es autóba ülni is hazardírozás, úgy alapos tapasztalatszerzés hiányában kereskedni is az. Ez egy szakma, melynek szabályai csak idővel sajátíthatóak el, aki pedig a látszólagos egyszerűség végett e tanulási folyamatot megkurtítani gondolja, könyörtelen veszteséggel fizet érte. Mondják, a piacra merészkedők 80-95%-a elveszíti a számláján található összeget – akár többször is. Valószínűleg így van, nincs okom kételkedni benne.

A dilemma a következő: mi az az emberi tényező, ami miatt kevesen nagyon sikeresek tudnak lenni e szakmában, mások, a nagy többség pedig elvérzik. Ez az a pont, ahol a mindennapok hősei felé kell kanyarodnunk, – ahogy a modern mesék főszereplőitől is tanuljuk, visszatérő nehézségeink semmi esetre sem technikai ismereteinken, kézzelfogható tanulmányainkon, hanem mentális érettségünkön múlik.

Jómagam a forexezést az elképzelhető legizgalmasabb tanulási folyamatnak és önismereti tréningnek vallom, Az érett trénerré válás eleinte elképzelhetetlen belső változások szükségszerűségével lep meg minket.

Nem ismerek olyan kereskedőt, aki ne vált volna nagyságrendekkel jobb emberré azáltal, hogy e fejlődési ösvényre lépett. A tőzsdei kereskedők nem azok a felfújt, korrupt brókerek, akiket Hollywood elénk tár, hanem többnyire az átlagosat jóval meghaladó felelősségérzettel és önkritikával rendelkező személyek.

Az út ugyanakkor magányos és roppant rögös. A brókercégek reklámjai könnyű pénzszerzésről és gondtalan jövőről mesélnek. Ehhez képest tele az internet olyan emberek történeteivel, akik eljátszottak autót, házat, míg ismerkedtek saját határaikkal.

Célom, hogy azok számára nyújtsak segítséget, akik óvatosan, türelemmel, egy mentor társaságában szeretnének előrehaladni ennek a szakmának az elsajátításában. Rendszerem a nagybefektetők elemzési módszerein alapul, tehát azoknak a „játékosoknak” a lépéseit követi, akik a piacokat ténylegesen mozgatják.

Igyekszem szisztematikus megközelítést átadni mindazoknak, akik velem tartanak. Szokásaink, lépéseink rögzítése a majdani siker záloga.

MangaFX