Nemrég Li Sufu, kínai milliárdos 9 milliárd dollárt fektetett be a Mercedes-Benz fölé tartozó Daimlerbe, tökéletesen illusztrálva az egyik legnagyobb kihívást, amire Angela Merkeléknek választ kell adnia: meddig engedjék a kínaiak térnyerését Európában?

A helyzet Európa-szerte egyre inkább foglalkoztatja a politikai vezetőket, miközben Kína milliárdokat fektet be európai eszközökbe, és úgy próbálja megvetni a lábát a térségben, hogy a saját piacához egyenlő hozzáférést biztosít.

A kínai beruházások Európában Görögország fő kikötőjének építésétől a villamosenergia-hálózat üzemeltetésig terjednek, nem is beszélve a tervezett nagysebességű vasúti összeköttetésről Belgrád és Budapest között, egy hídról Horvátországban, vagy épp olasz fociklubokról.

Stratégiai szektorok

Az első nagy vásár, ami a felrázta kicsit Európát, a szintén német Kuka robotgyártó kínai kézbe kerülése volt még 2016-ban, igaz ugyanebben az évben végül az Aixtron félvezető berendezéseket gyártó cég felvásárlása meghiúsult. Múlthéten viszont felröppentek a hírek, hogy a 50Hertz Transmission vállalatot vennék meg a kínaiak, azt a céget, amelyik Németország zöld fordulatának egyik sarokköve.

„A kínai beruházások a leginkább stratégiai szektorokra irányulnak” – mondta német helyettes gazdasági miniszter Matthias Machnig a Bloombergnek. Szerinte a problémát az jelentheti, ha a kínaiak egyetlen célja, hogy a technológia Németországból az ő országukba áramoljon át. Úgy véli, minden beruházást külön meg kell vizsgálni, és egyesével dönteni róluk.

[extracode type=”ad” id=”in_post”]

Merkel mindeközben egyre többet beszél a kínai befolyásról Európában, és hangsúlyozza, hogy a kontinens a sarkára kell álljon, és közösen kell kezelje a helyzetet. Ez azonban megosztja Európát, mivel itt is látszik a törés a kínai befektetéseket szívesen vevő közép-európai országok és nyugatiak, például a franciák, németek, olaszok között. Utóbbi három ország el is szeretne fogadtatni a parlamenttel egy olyan javaslatot, melynek lényege, hogy az Európai Bizottság felügyelhesse a beruházásokat a technológiai szektorokban.

Emmanuel Macron múlt hónapban arról beszélt Kínában, hogy az EU a kínaiak tiszteletét is kivívná, ha megtanulná megvédeni a stratégiai ágazatait. Persze megvédeni egy céget azzal az ürüggyel, hogy stratégiai jelentőségű, és mindeközben felvértezni a globális versenyre nem éppen egyszerű.

Állami vagy magán?

A Geely-től a Daimlerhez érkező befektetés mindenesetre a legtöbbek szerint jó dolog volt, és új lehetőségeket nyitott meg többek között az elektromos autók terén. Ahogy a Kuka sem járt feltétlenül rosszul a kínaiakkal: egyre inkább növeli a jelenlétét Németországban, és új piacokra is kezd betörni.

Joachim Pfeiffer, Merkel gazdasági és energiapolitikai parlamenti csoportjának vezetője is úgy véli, hogy Németország nem zárkózhat be, inkább Kínának kellene megnyitnia a piacait. Merkelék egyébként azt tervezik, hogy nagyobb teret adnának a jövőben a gazdasági minisztériumnak, hogy kezelhesse az olyan kihívásokat, mint Kína térnyerése a mesterséges intelligencia terén, és úgy általában a befektetéseknél.

Max Zenglein, a Mercator gazdasági elemzője szerint a befektetések egyértelműen a kínai kormány által javasolt stratégiai beruházások keretébe illeszkednek, és nem igazán lehet megkülönböztetni a kínai állami és magánberuházásokat. Valójában nem is nagyon van közöttük különbség.