2012 januárjától a Művészetek Palotájában a kortárs magyar irodalom is otthonra lelt. A Literárium már az első szezonban komoly hírnevet vívott ki magának: mai irodalmunk egyik kitüntetett, reprezentatív színhelye lett. Közkedvelt, telt házas estjei a második évadban is sokak által ismert, népszerű szerzőket mutatnak be a már megszokott rendhagyó formában, számos meglepetést is tartogatva. A korábbi állandó zenei közreműködők helyett mostantól mindig az irodalmár vendéghez „szabott” zenész vendégek emelik a műsor színvonalát.
A szeptemberi est vendégét, Kányádi Sándort aligha kell a hagyományos értelemben bemutatni. A magyar anyanyelvű olvasóközönség egyik kedvenc költőjéről van szó, akinek szerepe és művészete túlmutat klikkeken, irányzatokon, átível nemzedékeken, korosztályokon, országhatárokon. Lebilincselő személyiség. Nagy idők tanúja. Élő klasszikus, közben maga a megtestesült természetesség. Varázslatos mesemondó, eleven anekdotakincs. Aki hallotta már Sándor bácsit verset mondani vagy egyszerűen mesélni, úgy istenigazából, amikor már bemelegedett, egy ideig aligha kerül ki az élmény hatása alól. A közönség egész biztosan egy sokáig emlékezetes tanúja és résztvevője lesz. Ehhez minden bizonnyal nagyban hozzájárul majd az erdélyi jó barát, a zeneszerzőként és karmesterként egyaránt jól ismert Selmeczi György is.
