A modern társadalom fejlődése elképzelhetetlen hitelezés nélkül. A szükségletek hihetetlenül felgyorsult gyarapodása és az ahhoz alkalmazkodás az élet minden területén plusz forrásokat igényel. A kérdések szinte ősiek: mire, mikor, mennyit és miért? És egy további kérdés hangsúlyosan: mennyiért?

Sakkoztak a fizetéssel, elárverezték a házukat

A pénzügyekben jártas legóvatosabb szakértők szerint valójában csak annyi hitelt szabadna felvenni bármelyikőnknek, amely visszafizetésére már a felvételkor rendelkezésre állnak a visszafizetés garanciái. Ha visszagondolunk az utóbbi húsz esztendő politikai döntéseire, banki hitelezési kampányaira és saját elképzeléseinkre, meglehetősen nagy zűrzavart tapasztalunk.

– Úgy tűnt van értelme a hitelfelvételnek – mondja S. István, egy fővároshoz közeli üdülőváros lakosa, akinek két éve elárverezték a házát, de még mindig legalább egymillió forinttal tartozik a kölcsönt adó banknak.

– A legkedvezőbbnek a svájci frank alapú hitel felvétele tűnt. Szinte észre sem vettük, s már nyolcmillió forintnál tartottunk. Igaz bővítettük, korszerűsítettük a házunkat, autót vásároltunk, egyszer még hitelből mentünk külföldi nyaralásra is. A baj akkor jött, amikor először veszítettem el az állásomat, s a fiam elment külföldre dolgozni. Először egy hónappal csúsztunk meg, azután még eggyel, végül egyre reménytelenebb lett a törlesztés. Sakkoztunk, nem tudtuk kifizetni a törlesztő részleteket, később a közműszámlákat. Hát így történt. Elúszott a szép ház, amelyet még a szüleim építettek, most egy barátom nyaralójában lakunk, s reménykedünk, hogy talán sikerül megegyeznünk a bankkal, s így, nem sokkal a nyugdíj előtt, lezárul életünknek ez a csúnya fejezete.

Az állam elszánta magát a változtatásra

Nem egyedi a példa. A gond azonban társadalmi. A tavalyi őszi statisztikák szerint százból tizennyolc, tizenkilenc hitelfelvevő kilencven napos késéssel tudta csak törleszteni az adósságát. A több mint egy éve hátralékos állomány 12,8 százalékot tett ki. Magyarán, százból majdnem tizenhárom ember egy évnél nagyobb hátralékban volt a hitele törlesztésében.

A hitelezési piac három főszereplője – a hitelfelvevő, a hitelező pénzintézet és a feltételeket diktálni képes állam illetve politika (kormány) – közül most ez utóbbi szánta el magát, hogy változtat az áldatlan helyzeten. Megoldást keres a helyzet rendezésére és olyan feltételeket alakít ki, amelyek a hitelezési piac újjáéledését, fellendülését eredményezhetik.

Ez utóbbit szolgálta az közelmúltban tett bejelentés is, amely szerint még az idén új szabályozást vezetne be a jegybank.  Ezek egyike az úgynevezett jövedelemarányos törlesztés, törlesztőrészlet rendszerének kialakítása. Itt a törlesztésekre lenne egy felső korlát, amely lehetővé tenné, hogy a hitelt felvevő ennél nagyobb mértékben ne adósodjon el. Ezt a korlátot a legális, igazolt nettó jövedelem alapján számítanák ki, bele vennék az igénylő összes hitelét és fennálló törlesztési kötelezettségét is.

A szabályozás egyébként is minden hitelre vonatkozna. A háztartások számára fontos, hogy az adóstársaknak a jövedelmei és az adósság törlesztési kötelezettségei is összeadódnának, az eltartottak számát viszont nem venné figyelembe a szabályozás.

Pénzügyi lízing esetében könnyebb lenne a szabályozás

További fontos része lenne a szabályozásnak a hitelfedezeti arányok rögzítése. Lényeges, hogy a pénzügyi lízing esetében enyhébb lenne a korlát. Ezt elsősorban a kisebb hitelkockázat teszi lehetővé. Szigorúbbak lennének ugyanakkor a devizahitelezésre vonatkozó előírások.

A jegybanki elképzelés azzal számol, hogy ez a terv nem apasztaná a hitelfelvételi  szándékot. Ha viszont a hitelpiac növekedési pályára lépne ezekkel a szabályokkal elejét lehetne venni a társadalom, a lakosság újabb túlzott eladósodásának.

A lakossági hitelezésben egyre több szakértő számít a fellendülésre. Ezt elsősorban arra alapozzák, hogy a lakóingatlanok piacán megfordulni látszik a 2008 óta tartó süllyedő trend. A fő indok, hogy az ingatlanok ára olyan alacsonyra fogyatkozott, hogy érdemes a megvásárlásukban gondolkodni. Másrészt viszont a hitelek kondíciói, a kamatok is olyan mélyre ereszkedtek, hogy a vásárlók viszonylag kedvező feltételek mellett juthatnak olyan hitelekhez, amelyeket a lakóingatlanok megvásárlására fordíthatnak.  Akadnak olyan bankok, amelyeknél a kamatok a hat százalékot sem érik el.

Fellendülhet a lakóingatlanok piaca

A lakóingatlan piac talpra állását segítheti a kúria napokban meghozott döntése is. A Tőzsdefórum is beszámolt a Kúria döntéséről. Az árfolyamrés eszerint tisztességtelen, az árfolyamkockázat fogyasztóra hárítása pedig abban az esetben az, ha a pénzintézet tájékoztatása nem volt érthető. Az egyoldalú szerződésmódosításoknál a Polgári Kollégium korábbi, az általános fogyasztói szerződésekre kiadott véleménye a mérvadó – mondta ki a Kúria jogegységi határozata.

Ez a döntés azért is fontos, mert rávilágít a hitelezési piac alapvető kérdésre. Nevezetesen arra, hogy az állam mellett a hiteleket igénylőknek és a pénzintézeteknek is nagy felelőssége van. Ez a hármas követelmény úgy tűnik, nem igazán működött olajozottan az utóbbi két évtizedben.

Márpedig egy tisztességes és kisebb kockázattal működő hitelezési piac mindhárom szereplő számára égetően szükséges, alapvető követelmény. A lakosság biztonságosan fejlesztheti életét, a bankok bízhatnak benne, hogy a pénzükhöz és jövedelemhez jutnak. Az állam számára pedig úgyszintén fontos, hogy a ne menjenek csődbe a családok, amelynek tagjai előbb-utóbb az ő ajtaján kopogtatnak segítségért.