1100-ban ezen a napon koronázták meg I. Henrik angol királyt a Westminsteri apátságban, aki 35 éves uralkodása alatt megteremtve a további gazdasági és társadalmi fejlődés alapjait konszolidálta a normann hódítás utáni Angliát. Apja I. (Hódító) Vilmos, anyja Flandriai Matilda volt. Három nappal bátyja, II. Vilmos halála után, 1100. augusztus 5-én koronázták meg, hogy legidősebb bátyja, Róbert ne léphessen fel trónigénnyel. 1106-ban a tinchebrai-i csatában elhódította Normandiát Róberttől, akit utána huszonnyolc éven át fogságban tartott. Energikus, határozott és időnként kegyetlen uralkodó volt, aki Anglia és Normandia kormányzását a királyi udvarba központosította. Sikeresen növelte a királyi bevételeket. Jó kapcsolatot alakított ki Skóciával, feleségül véve Skóciai Matildot. Uralkodása alatt a kikötővárosok és a belső fekvésű városok saját joghatóságot kaptak; a kereskedőket és a hajótulajdonosokat a kialakulóban levő nemzetközi kereskedelmi jog védte. Törvényes fia, Vilmos és törvénytelen fia, Richard, 1120 novemberében egy hadjáratból visszatérve a White Ship hajótörésekor a Csatornába (La Manche) fulladtak. Henrik ezért ismét megnősült (első felesége 1118-ban meghalt), de Adeliza nevű második feleségétől nem született gyermeke. Henrik fiú utód nélkül halt meg 1135-ben.

1850-ben ezen a napon született Guy de Maupassant, francia író és drámaíró.Normandia területén nőtt fel. Évekig hivatalnok volt, majd írásaiból élt. Több mint harminc kötetnyi mesét, novellát, regényt és színdarabot publikált. A modern novella egyik atyjának is tartják. Gustave Flaubert, akit a Bovaryné című regénye nyomán a naturalizmus egyik megteremtőjeként tartanak nyilván , ismertette meg a Médani fiatalok írócsoportjával. Jól ismerte a társadalom szinte minden rétegét, amelyet igyekezett regényeiben anatómiai pontossággal ábrázolni. A leghíresebb regényei közé tartozik A szépfiú, amely a korabeli realizmus kedvelt regénytípusához, a karrier-regényhez tartozik, valamint az Egy asszony élete című regény, amely a naturalizmus szenvtelen, tárgyilagos írói magatartását valósítja meg. A műve átment a realizmusból a naturalizmus felé. Utolsó éveiben beteg volt, és egy elmegyógyintézetben halt meg.

1961-ben ezen a napon a Vörös Meteor Természetbarát Egyesület barlangkutatói bejutottak a tornai Alsó-hegy egyik nagy barlangrendszerébe, amelyet Meteor-barlangnak neveztek el; benne található hazánk egyik legnagyobb barlangterme, a közel 100 méter hosszú Titánok Csarnoka. Földtani és ásványtani értékei alapján 1982 óta fokozottan védett természeti érték az Aggteleki-karszton. Az Aggteleki- és Szlovák-karszt más barlangjaival együtt 1995 óta a Világörökség része. Bejárata az Alsó-hegyen, 415 méter tengerszint feletti magasságban, egy sziklafal tövében nyílik. A 127 méter mély, 1672 méter összhosszúságú, 167 méter horizontális kiterjedésű, időszakosan aktív rendszert a Vörös Meteor SE barlangkutatói 1961-ben a Kisvizes-töbör víznyelőjének megbontásával tárták fel. Bár a vizsgálatok hamar kimutatták a barlang és a 237 méterrel mélyebben fakadó Vecsem-forrás közötti kapcsolatot, a mindkét irányból végzett kutatások eddig még nem vezettek eredményhez. A helyenként omladékos, aknákkal tagolt járatok triász időszaki mészkőben alakultak ki. A lépcsőzetesen mélyülő barlang alsó részén található az ország egyik legnagyobb barlangterme, a közel száz méter hosszú, 20-30 méter széles Titánok csarnoka, amit hatalmas állócseppkövek és cseppkőoszlopok (Titánok), valamint bambusz- és szalmacseppkövek, cseppkőzászlók, -lefolyások, -függönyök, -medencék szín és formagazdagsága és a heliktitek tömeges megjelenése tesz látványossá. A lezárt barlang csak a kijelölt útvonalon, engedéllyel látogatható. Bejárásához alapfelszerelés, mászótudás szükséges, az aknákban a közlekedést vaslétra könnyíti.

1930-ban ezen a napon született Neil Armstrong, amerikai űrhajós, az első ember, aki egy idegen égitestre, a Holdra tette a lábát. 1949 és 1952 között haditengerészeti pilóta volt, majd 1955-ben a Purude Egyetemen repülőmérnöki diplomát szerzett. 1960 és 1962 között hét ízben repült az X–15 kísérleti rakéta-repülőgéppel, hatvan kilométernél magasabbra emelkedve, és ezzel 6400 kilométeres óránkénti sebességet ért el. Vadászpilóta volt a koreai háborúban, majd a NASA 1962 szeptemberében a szigorú orvosi vizsgálatok után kiválasztotta, így a második amerikai csoportban kezdte meg űrhajóskiképzését. Nyolc napot, tizenhárom órát és ötvenkilenc percet töltött a világűrben. 1970. augusztus 1-jén vonult vissza az űrrepüléstől. 1971-től a Cincinnati Egyetem tanára lett. Gyémántkoszorús vitorlázórepülő. 1969 júliusában az Apollo-program keretében indították az Apollo–11-et, amelynek parancsnoka volt. Edwin Aldrinnal együtt 1969. július 20-án szállt le a Holdra. Korábban részt vett már egy Gemini küldetésen is. Tiszteletére az 1982 PC aszteroidát (6469 Armstrong), valamint a Hold túlsó oldalán egy négy kilométer átmérőjű krátert neveztek el róla. Ugyancsak Armstrong űrhajós nevének részletét viseli az egyik olyan ásvány, amelyet az első holdraszállás űrhajósairól neveztek: az armalcolit.