Gyertyák, mécsesek mutatják az utat a lelkek milliós városában
Reggelig biztosan világítanak a mécsesek abban a temetőben, amelyben tegnap Mindenszentek napján alkonyatkor jártam. Gyertyák százezreinek sárgás-pirosas fénye imbolygott a kőkeresztek között görnyedő öregemberekre, a levett sapkával a kezükben, lehajtott fejjel emlékező éltesebb nőkre és férfiakra, az egyik lábukról a másikra álldogáló gyerekekre. Sok millió ember nyugszik ebben a temetőben, felnőttek – és mint a fejfákon áll – sok-sok kisgyerekek.
Örülő, búsuló, érző emberek. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi. Sokan azt gondolják, a gyertyák azért égnek, hogy a tévelygő lelkek melegedni tudjanak a mécsesek lángja mellett. Mások vélekedése szerint a gyertyák fénye segíti őket abban, hogy visszataláljanak sírjaikba.
Jól ismert szokás, hogy Mindenszentek napján a temetőkben rendbe teszik, virággal díszítik a sírokat, és gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért.
Ma, Halottak napján otthon is gyertyát gyújtunk. A halottak napja nálunk teljes egészében a saját családunkról szól. A szeretteinkkel kapcsolatos emlékeinket elevenítjük fel, azokét, akik már nincsenek velünk.
Akiket szerettünk és tiszteltünk életünkben.
Akikre nem csak ezen a napon, de ezen a napon bizonnyal szeretettel és tisztelettel emlékezünk.
Legnézettebb Tartalmak
