Gondolatok a professzionális daytradingről 3.

Az előző posztokban (első rész, második rész) elkezdtem mesélni arról, hogy milyen is professzionális daytraderként dolgozni és hogy miben változott meg a korábbi szemléletem. A mostani posztban a kereskedés pszichológiai oldaláról osztanék meg néhány gondolatot.

Az első dolog, amit érdemes megkérdezni magunktól, amikor elkezdünk kereskedni, hogy miért csináljuk. Mi a motivációnk? Mi a célunk? Mit akarunk elérni? Nagyon fontos, hogy teljesen őszinték legyünk magunkhoz. A tradelés egy emberről szól, magunkról. Így aztán nincs értelme ferdíteni vagy füllenteni, mert csak magunkat csapjuk be. Öreg közhely, hogy a tőzsdei kereskedés drága önismereti játék. Ez helytálló és ha nem is tudunk minden pénzt megspórolni, azért megkönnyítjük a dolgunkat, ha őszinték vagyunk magunkkal és vesszük a fáradtságot, hogy önismereti vizsgálatot tartsunk, mielőtt belekezdünk a kereskedésbe. Ez nem kerül pénzbe.

Szóval mi az igazi motivációnk? Nyilván az első, legkézenfekvőbb válasz az, hogy sok pénzt keressünk és javítsuk az életszínvonalunkat. Ezzel nincs is semmi gond, hiszen mindenki ezért tradel, nem pedig önzetlenségből. De ez önmagában nem elég. Akkor lehet valaki igazán jó ebben, ha nagyon szereti, amit csinál. Van, aki nem szeret kockázatot vállalni, jobban szereti az előre kiszámított dolgokat. Ha ez a biztonságra való törekvés nagyon erős, akkor nagy valószínűséggel hiába akar az illető sok pénzt keresni, nem fogja tudni jól kezelni azokat a helyzeteket, amikor hosszabb vesztő sorozata van, vagy egy pozíció komolyabb mínuszban van. A személyisége miatt nem fogja tudni követni a szabályokat. Ez nem csak arra érvényes, ha bukó van, hanem arra is, hogy a vesztés lehetősége miatt, nem fog benyitni olyan tradeket, amiket alapvetően a követendő stratégia alapján kellene, mert félni fog attól, hogy veszít. Hezitálni fog, és hiába látja maga előtt a lehetőséget, előtörnek a “de mi van ha..” gondolatok. Nyilván ez a legtöbb emberben megvan, a kérdés csak az, hogy milyen mértékben. Én is sokat küzdöttem ezzel, főleg ha már pluszban voltam az adott napon, nem szerettem volna elbukni a megkeresett pénzt. De ezt nem lehet megtenni. Azért ül ott az trader, hogy kereskedjen. Persze azt meg lehet tenni, ha jól áll az adott napon, hogy jobban megválogatja a tradeket és kevésbé agresszívan folytatja.

Számomra fontos motíváció az is, hogy egyszerűen jó akarok lenni ebben. Jó akarok lenni egy olyan dologban, amiben az emberek többsége elbukik. Bizonyítani akarom magam számára, hogy én a győztesek, a legjobbak táborába tartozom. Ez a fajta motíviáció meglátásom szerint fontosabb, mint a pénz. Ez a játékról szól. Egy olyan játékról, ahol a sikerességet pont éppen pénzzel mérik, nem pedig pontokkal. Ez egy olyan játék, ahol nem elég ha az ember viszonylag jó. Itt a legjobbak között kell lenni ahhoz, hogy meg lehessen élni belőle. Ekkor viszont a jutalom sokkal nagyobb, mint amit más munkakörben el lehet érni.

A fentiekből kifolyólag következik a kérdés: Biztosan ezt akarom csinálni? Kész vagyok ehhez az áldozatokat meghozni? A tradelés nem a 9-tól 5-ig típusú munka. A tradelés egy életstílus. Nem ritka, hogy 12-14 órát ülünk a gép előtt és utána sem ér véget a dolog. A híreket és piaci eseményeket folyamatosan kell követni, hogy másnap is felkészülten lehessen tradelni. Nem elég reggel sem beesni 3 perccel a nyitás előtt. Fel kell készülni a nyitásra és végig kell gondolni, hogy mi a stratégia arra a napra. Mentálisan is felkészültnek kell lenni, gyorsnak, magabiztosnak és hatékonynak.

Amikor brókerként dolgoztam sokfajta ügyféllel volt alkalmam beszélgetni. Voltak olyanok, akik számára a kereskedés egyfajta pótcselekvés volt. Olyan, mint a kaszinózás és a játékszenvedély. Nem azért kereskedtek, mert pénzt akartak csinálni. Vagyis a felszínen nyilván úgy gondolták, hogy ezért csinálják, de nem ez volt az igazság. És ezt nem akarták bevallani maguknak. Lehet, hogy kicsit durván fog hangzani, de van olyan típusú ember, aki az önsajnálat miatt. Kereskedett, bukott és utána hosszan beszélt a brókerrel, mintha az a pszichológusa lenne. Ha valaki profin akarja a tradelést csinálni, akkor az nem teheti meg ezt! A profi azért kereskedik, hogy pénzt keressen vele és ezáltal sikeres legyen, nem azért, mert valami más probléma miatt ebbe menekül és a sikertelenség esetén ezt megosztja, kibeszéli másokkal és sajnáltatja magát. Ebben, amit leírtam, semmi offenzíva nincsen, csak szeretnék rávilágítani a hibára. Ez kezelhető, csak tudatosítani kell magunkban a céljainkat és a motivációnkat.

Egy másik gyakori motíváció a tradelés mögött az, hogy menő. Mert milyen menőn hangzik, amikor lehet mesélni, hogy én a tőzsdén tradelek és most eur/usd-ot shortoltam meg Apple részvényt vettem. Való igaz, hogy az én meglátásomban is menőn hangzik. Ezzel nincs is semmi gond addig, míg nem ez a fő motiváció a kereskedés mögött. A profi trader nem azért tradel, hogy mesélhesse, hogy ő tőzsdézik és ezáltal menőnek érezze magát. Mégegyszer, a profi trader azért csinálja, hogy pénzt keressen vele.

Az egészet leegyszerűsítve a profi trader azért kereskedik, hogy pénzt keressen. De itt nem csak a pénz anyagi jelentéséről van szó. Mint fentebb említettem, a tradelés egy olyan játék, ahol a az eredményesség mértékegysége a pénz. A profi trader nyerni akar a játékban. És ez a legfontosabb. Nem azért tradel, hogy elég pénzt keressen a megélhetéshez. Azért tradel, hogy a játékosok között a legjobbak között legyen.

Ha tehát feltesszük magunkban a kérdést, hogy mi a motivációnk a tradelésben, legyünk őszinték magunkkal és figyeljünk arra, hogy a motiváció saját magunk számára fontos, vagy a külvilág felé akarunk mutatni vele valamit. Alaposan értékeljük ki, hogy az egyes motivációk hogyan befolyásolhatják az eredményességünket. Ez a játék néha könnyűnek tűnik, de ne felejtsük el, hogy nulla összegű. Ha valaki nyer, akkor a másik veszít. És sok játékos akarja elnyerni a mi pénzünket. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk, mindent meg kell tennünk. Erről szól a profi szemlélet.