Gondolatok a professzionális daytradingről 1.

Az eddigi posztokban mindig a piacok aktuális helyzetével foglalkoztam, így most eljött az ideje annak, hogy más témák felé is kitekintsek. Arra gondoltam, hogy megosztom néhány gondolatomat a kedves olvasókkal arról, hogy mit is csinálok én és miben változott a nézetem az elmúlt fél évben.

Immáron bő hét éve foglalkozom tőzsdei kereskedéssel. Rengeteg energiám és időm fekszik benne, de minden percét élveztem és élvezem most is. Az út nagyon hosszú és sokszor igen rögös, de a jutalom annál értékesebbnek tűnik. Most nem mennék végig az összes mellékúton, amerre elindultam, próbálkoztam, de ezek száma igen magas. Attól függetlenül, hogy ezek különböző okok miatt nem vezettek célra, mindig sokat tanultam és ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy ide érkeztem, ahol most vagyok.

A kezdeketől fogva a technikai elemzés érdekelt. Ez sokkal közelebb áll hozzám, mint a fundamentális. Ennek több oka van. Egyrészt az időtáv. Alapvetően nem szeretek pozíciókat tartani hosszú ideig. Fundamentális elemzéssel pedig a daytradingben nem sokra mennék. Ez alkati dolog is, az én személyiségemhez az illik, hogy minden nap aktívan vagyok jelen, sokat tradelek és a nap végén szeretem látni ennek az eredményét. Ez adja meg nekem az önbizalmat ahhoz, hogy folytassam és lépésről lépésre haladjak előre. A kereskedésemben az idei év hatalmas változást hozott. Úgy döntöttem, hogy kijövök Londonba és professzionális daytrader leszek. Vagyis olyan, aki főállásban ezt csinálja. Ez máris felveti az egyik kérdést, amiről most írni szeretnék. Ha az ember maga számára kereskedik, akkor nyilván hatalmas szabadsága van. Ha azt halljuk, hogy valaki profi trader, akkor egyből azt képzeljük, hogy biztos hatalmas összegeket keres és sikeres. Érdekes módon, ha valakiről azt halljuk, hogy sportoló, akkor nem az az első, ami eszünkbe jut, hogy olimpiai- és világbajnok. A profi daytrader kifejezésnek van egy kicsit misztikus kicsengése. Pedig a sikeres traderek aránya nem nagyobb, mint sikeres sportolóké. Sok helyen lehet olvasni, hogy a traderek 80-90% sikertelen.

Visszatérve a saját számlás kereskedésre és az ezzel járó szabadságra. Nyilván általánosságban arra gondolnak, hogy az ilyen trader köt naponta egyet-kettőt, kaszál egy rakás pénzt, aztán megy golfozni. Nincs főnök, akkor jön megy, amikor akar. Nos, persze lehet ezt így is csinálni, de ez a leírás nem a sikeres tradereket jellemzi. Mint minden más területen, itt is az eredményhez időt és energiát kell befektetni.

Én itt Londonban egy úgynevezett trading arcade-ban kereskedek. Ez azt jelenti, hogy van egy cég, aki ilyen jellegű szolgáltatást nyújt. Biztosítja az infrastruktúrát, az IT supportot és a clearinget. Ezért a szolgáltatásért persze fizetni kell, nem is keveset. Miért éri meg mégis ez valakinek? Például azért, mert ha egyedül tradelne egy másik brókeren keresztül, akkor drágább jutalékot kellene fizetnie a kötések után, magának kellene biztosítania a megbízható IT rendszert stb. A traderek egy nagy dealing roomban ülnek, sok monitorral és némelyikük néha kiabál, ahogyan az a filmekben szokott lenni.

És számomra ez is egy fontos dolog. Tudom magamról, hogy nagyon sokat rontana a hatékonyságon, ha otthonról egy dolgozószobából kéne kereskednem. Hatalmas önfegyelemre lenne szükség ahhoz, hogy az ember otthon képes legyen napi 10-14 órát ott ülni a gépnél és semmi mással nem foglalkozni, csak a kereskedéssel. És itt vissza is térnék az idő és energia kérdésére. A daytrading nem napi egy óra munka, mint ahogy sok helyen olvasni lehet. Én minden nap reggel 5-kor kelek, hogy beérjek fél hétre. (Az egy óra időeltolódás miatt itteni idő szerint 7-kor nyitnak az európai futures piacok.) A rendelkezésre álló fél órában felkészülök a nyitásra. Elhelyezem az ordereimet, átnézem az éjszakai híreket, illetve piaci mozgásokat. Hatalmas luxus kihagyni egy nyitást, mert sokszor ilyenkor lehet megalapozni az egész napot. Persze sokszor van, hogy nem történik semmi, csak a cash market nyitása után, de ha egyszer is kihagynám, akkor ahogyan az lenni szokott, akkor történne nagy mozgás. Minden nap minimum fél 5-ig bent vagyok, vagyis a cash market zárásáig. Napközben az ebédet a trading desknél fogyasztom el. És ez az általános a traderek körében. Ott kell lenni, mert soha nem lehet tudni, hogy mikor történik valami.

Eredetileg úgy terveztem, hogy most csak egy poszt készül erről a témáról, de ahogy elkezdtem írni, egyre több minden jutott eszembe, amit szeretnék megosztani. Talán emiatt egy kicsit csapongó lett ez az első, de bevezetésnek talán jó lesz. Arra törekszem, hogy olyan dolgokat írjak le, amiket annak idején én szívesen olvastam volna, amikre kíváncsi voltam.

Folyt. Köv.