A sikeres belógás vagy a bérlet bemutatása után megnyugodva a mozgólépcsőre lépve páratlan reklám – kavalkád ötlik a szemünkbe félmagasan. A gazdaság mélyrepülésére csupán az utal, hogy tavaly novemberi koncerteseményekre, kora tavaszi bemutatókra, már a diszkont könyváruházakból is elfogyó könyvekre invitálnak.

A hirdetési felületek kihasználatlansága sokat elárul a fővárosi gazdaság állapotáról. Nem mintha ne lenne reklámozni való, hiszen a vonalon több tízezer kisvállalkozás van bejegyezve, számtalan bolt még kínálja a portékáját.

Mi is a probléma?

Egyrészről a reklámfelület tulajdonosa monopolhelyzetet élvez. Nem létfontosságú részére, hogy a felület minél nagyobb mértékben kiadásra kerüljön. Sokszázezer jegy nélkül utazó mellett alig számít párszázezer forint ide vagy oda.

A kényelmességre ékes bizonyítékkal szolgál, hogy ugyanazt a tavalyi hirdetést – míg leérünk – hatszor, nyolcszor is elolvashatjuk. Lehet, hogy a kisvállalkozó nem akarja ugyanazt ennyiszer kiírni, de a reklámfelület tulajdonosának kényelmesebb csomagban árulni a felületet, fenntartva egy magas monopolárat.

A szerelvény minden egyes kapaszkodóján látunk egy feliratot, hol kellene reklámmegrendelést leadni. Vagyis a reklámozó cég tehetetlenségében önmagát hirdeti. Ezen a felületen még pár száz forintos hirdetés is elhelyezhető lenne. De a kizárólagosság csalfa érzete beképzeltté és irreális árakra készteti a nem piaci szempontok szerint működő vállalkozást.

Józan közgazdasági logika szerint, ha rá lenne szorulva, akár egy-két helyet is érvényesítve, reális áron, a környékbeli vállalkozások pillanatok alatt megtöltenék a táblákat. Sőt, egy piacorientált világban egy ügynököt körbeküldve a vonalon, pár nap alatt megtelne a reklámfelület.

Az internet szerint http://www.kozterireklam.hu/index.php?menu=referenciak elérhető a reklámcég.

Nem feltétlenül az irodában kellene sopánkodni arról, hogy olyan mély a válság, hogy szinte nem hirdet senki.