A Sharps & Wilkins cég 1897-ben indította el hivatalosan a London Silver Fixinget – az ezüstár-megállapítást – a Mocatta & Goldsmid, a Pixley & Abel és a Samuel Montague cégek képviselőinek a jelenlétében. Ennek értelmében hétköznap délután háromnegyed 2-kor, szombaton délelőtt háromnegyed 12-kor fixálták az ezüst piaci árát.

Figyelemre méltó, hogy ez az eljárás a kereskedési rendszerben azóta végbement fejlődés ellenére a mai napig fennmaradt. Mindössze annyi változott 102 év (!) után, 1999-ben, hogy a London Silver Fixing mindennap déli 12 órakor a Bank of Nova Scotia (Mocatta), az HSBC (Montagu) és a Deutsche Bank (korábban: Sharps Pixley) telefonos megkérdezése alapján határozódik meg – hívja fel a figyelmet a Conclude cikke.

Mi az oka a váltásnak?

Az ezüst fixing kimúlásához az vezetett, hogy a banki trió már nem akar részt venni a napi árfolyam megállapításában és nincs senki, aki átvenné a szerepüket. A Deutsche Bank idén januárban jelezte először, hogy kilépne az ezüst, valamint az arany napi londoni árrögzítéséből, majd e szándékát áprilisban megerősítette. A hivatalos indoklás szerint azért, mert a német pénzintézeti óriás leépíti nyersanyag-ágazatát – hasonló terveket mások, jelesül a Barclays, a J.P. Morgan és a Morgan Stanley is megszellőztettek. Ám nem kizárt, hogy a lépés inkább az aranyár-manipulációs gyanúval függ össze, ami miatt amerikai jogászok már pereket is indítottak (az ezüst kapcsán is, ám ezen beadványaikat nemrég visszavonták).

Chicagóban örülhetnek

A sárga nemesfém árfolyamát 1919 óta rögzítik Londonban, szintén telefonon, az ezüst fixingben résztvevő három bank mellett további kettő, a Barclays és a Société Générale konferenciabeszélgetése alapján, de 1968-tól már naponta kétszer, londoni idő szerint délelőtt fél 11-kor és délután 3-kor –utóbbival a New York-i kereskedőknek akarnak kedvezni. Hasonlóan állapítják meg a platina és a palládium árfolyamát is.

Az ezüst fixing megszűnésének nagy nyertese valószínűleg a chicagói tőzsde lesz, melynek forgalma London kiesésével megnőhet. Hiszen a gyártóknak, az olvasztóknak, a finomítóknak és az ipari felhasználóknak továbbra is szükségük lesz egy napi benchmarkra, ami jó eséllyel a chicagói ezüst záróár lehet. Az ezüst- (és ha annak fixingje is megszűnne, az arany-)piac költségei ezzel nem fognak nőni, sőt bizonyos becslések szerint a bányatársaságok kissé jobb helyzetbe is kerülhetnek az áralku-pozícióban.