A mai magyar nyugdíjak közismerten nem tartoznak az Ókontinens, azon belül is az Európai Unió öregjeinek legszámottevőbb jövedelmi forrásai közé. Ráadásul a magyar emberek abban is eltérnek sok fejlett európai ország lakosaihoz képest, hogy kisebb a megtakarítási hajlandóságuk a nyugdíjas évekre. Így aztán, amikor eljutnak a bűvös hatvanöt éves korhatárig, döbbenten tapasztalják, a jövedelem, ami éppen hogy elegendő volt aktív esztendeikben arra, hogy kijöjjenek az egyik hónapról a másikra, annak helyébe bizony most olyan szerény nyugdíj lépett, ami kevés életszínvonaluk fenntartásához.

Nettó helyettesítési ráta: nyílik az olló

Sokan állítják, a magyar emberek felfogása olyan, hogy elsősorban azt a jövedelmet becsüli, ami gyorsan megszerezhető. Más megfogalmazásban a magyar emberek többsége a mának él, kevésbé gondol a jövőre. Ezért is választják sokan azt, hogy bejelentés nélkül dolgoznak, fizetésüket, vagy annak egy részét, zsebbe kapják. Amikor pedig elérkeznek a nyugdíjhoz, akkor tapasztalják, hogy sem a megszerzett évek nem elegendőek, sem a járadék nem elég ahhoz, hogy úgy éljenek, mint korábban.

Ráadásul a jövő sem kecsegtet túl sok jóval. Léteznek olyan előrejelzések, amelyek azt bizonygatják: a rendszerváltást követő évek jövedelmi viszonyai, a többi között a minimálbéres, vagy a bejelentés nélküli, borítékos fizetések miatt az úgynevezett nettó helyettesítési ráta (leegyszerűsítve: a bevallott jövedelem helyébe lévő nyugdíj) csökkenése, súlyos megoldandó problémát jelent majd a későbbi gazdasági irányításnak.

Sokan inkább feketén dolgoznak tovább

– Hol leszek én akkor már – mondja Sz. Katalin fodrász, aki az utóbbi húsz évben egy betéti társaságban dolgozott. – Ha minden jövedelmemet bevallottam volna, akkor annyi pénzem sem maradt volna, hogy a rezsimet kifizessem. A rendszerváltásig egy fodrász szövetkezetben dolgoztam. Addig nem is volt semmi gond. Azután kényszervállalkozó lettem a kilencvenes években, egyedül neveltem a gyerekemet. Valójában örülök, hogy eljutottam a nyugdíjig. Kapok nagyjából hetvenötezer forintot, ez éppen elég a számlák kifizetésére. A régi klientúrából sokan megmaradtak. Szeretnek engem, bíznak a munkámban. Most nem az üzletbe, hanem a lakásomra jönnek. Nekem az jutott, hogy életem végéig dolgoznom kell, legalábbis amíg telik rá az erőmből. Nem is baj, amúgy csak ülnék egymagamban a négy fal között. Hát, ez van, csak arra kérem, ki ne írja a nevem!

Nagyjából hasonlóan fogalmazott K. Géza, aki Sopronban él a feleségével.

– Nekünk az a szerencsénk, hogy beszélünk németül – mondja. – A feleségemmel átjárunk a határon túlra. Egy családnál dolgozunk. Az asszony a nyolcvanhét éves tolószékes nagymamát gondozza, én kertészkedem. Az ottani jövedelmekhez képest nem jelentős pénzt keresünk, az ittenihez képest a nyugdíjunk kétszeresét. Több éve dolgozunk így, az osztrákéknál már családtagnak számítunk.

Bejelentve az évi külföldi utazásra keresnek

Másként gondolkozik a dologról V. Ottó. Ő tudatosan készült a nyugdíjra, mondja. Volt megtakarítása is. A járandóságából, s a megtakarításaiból megél. Nyugdíjasként bejelentve dolgozik, amit megkeres, azt elkölti.

– Meghalt tíz évvel ezelőtt a feleségem – magyarázza. – Akkor azt hittem vége mindennek. Azután teltek az esztendők, behegedtek a sebek, sikerült új kapcsolatot kialakítanom. A párom is nyugdíjas. Ő is dolgozik, bejelentve a korábbi munkahelyére. Ami így összejön, azt elutazgatjuk. Minden évben csinálunk valamilyen szép emlékezetes utazást.

A nyugdíjasok munkavállalási kedvéről több kutatás is készült. Az OTP Bank például készített ilyet, amelyből kiderült: az emberek hatvanhat százaléka tervezi, hogy dolgozni fog a nyugdíj mellett. Legtöbben ezt az utat választják. Nem meglepő ugyanennek az elemzésnek a másik megállapítása sem, miszerint a lakosságnak csupán három százaléka gondolja azt, hogy elegendő lesz a nyugdíja az életszínvonala fenntartásához.

Világosak a nyugdíjas munka jogszabályai

Márpedig nyugdíjasként lehet dolgozni viszonylag elfogadható feltételek mellett nem csak feketén.

A nyugdíjbiztosítási igazgatóság e kérdés jogi hátteréről így ad tájékoztatást: az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyek nyugdíjuk folyósítása mellett korlátlanul folytathatnak keresőtevékenységet a versenyszférában.

Az ellátásban részesülők, de a korhatárt el nem értek esetében a rendelkezések szerint mindaddig, amíg az ellátásban – ideértve a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati járandóságát is – részesülő személy adott évi (nyugdíjjárulék-alapot képező) keresete nem éri el az úgynevezett éves keretösszeget (a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér – minimálbér – összegének tizennyolcszorosát, 2015-ben 105.000 forint x 18 = 1.890.000 forint), a keresete mellett az ellátást is korlátozás nélkül felveheti. Ha azonban a kereset meghaladja az éves keretösszeget, a következő hónap 1. napjától a tárgyév végéig, de legfeljebb az irányadó öregségi nyugdíjkorhatárig az ellátás folyósítását szüneteltetni kell. Ha a keretösszeg túllépésére decemberben kerül sor, a decemberi ellátást vissza kell fizetni.