Szabad vagy tilos a munkaidő alatti magánügy-intézés?
2018. decemberében fogadta el az országgyűlés azt a túlóratörvényt, amely 2019. januárjában lépett hatályba. A törvénynek három olyan pontja volt, mely komolyabb visszhanggal járt: a 3 éves munkaidőkeret, a 400 órás önként vállalt munka és a munkaidőbeosztás változtatásának kérdése. A törvénnyel kapcsolatos viták a COVID-járvány okozta helyzet hatására tavaly újra előtérbe kerültek. De mik a gyakorlati tapasztalatok a módosítás rendelkezéseivel kapcsolatban? Mennyire alkalmazzák a munkáltatók, illetve a felek azokat a lehetőségeket, amelyeket ez a jogszabály biztosít nekik?
Túlóra, pótlékok, munkaidőkeret, önkéntes munka – ezek azok a hívószavak, amelyek előkerülnek a sokak által rabszolgatörvényként emlegetett törvény kapcsán. 2018. decemberében fogadta el az országgyűlés azt a túlóratörvényt, amely 2019. januárjában lépett hatályba. A törvénynek három olyan pontja volt, mely komolyabb visszhanggal járt: a 3 éves munkaidőkeret, a 400 órás önként vállalt munka és a munkaidőbeosztás változtatásának kérdése. A törvénnyel kapcsolatos viták a COVID-járvány okozta helyzet hatására tavaly újra előtérbe kerültek. De mik a gyakorlati tapasztalatok a módosítás rendelkezéseivel kapcsolatban? Mennyire alkalmazzák a munkáltatók, illetve a felek azokat a lehetőségeket, amelyeket ez a jogszabály biztosít nekik?
„Hálás vagyok a munkahelyemnek, amely lehetővé tette, hogy a rákos férjemet elkísérhessem kezelésekre munkaidő alatt. Ezt nem minden cég biztosítaná” – írta egy hozzászólásban az egyik közösségimédia-platformon Ilona. Az asszony már több mint 25 éve dolgozott a vállalatnál, és amikor szüksége volt az effajta támogatásra, szó nélkül mellé állt a munkáltatója. Kis átszervezéssel viszonylag könnyen tudták biztosítani Ilona számára a napközbeni szabadidőt, mivel irodában dolgozik, egy termelésben vagy futószalag mellett álló munkatárs esetében valószínűleg komolyabb logisztikára lenne szükség, de az sem megoldhatatlan. Viszont nagyon sok múlik a munkáltató hozzáállásán.
Jártunk már mind ebben a cipőben, voltunk már mindannyian féltékenyek. Ismerjük a helyzetet, amikor bármennyire is nem akarjuk, nem tudjuk nem észrevenni, hogy a főnök – rajtunk átnézve – megdicsérte a munkatársunkat. Vagy kimaradtunk a munka utáni partimeghívásból. Mit kezdjünk a nehéz érzéssel? Hogy ne legyünk féltékenyek, illetve, ha már azok vagyunk, hogyan ne teremtsünk mérgező légkört a munkahelyen? Vagy hogy védjük magunkat, ha a kollégánk irigy ránk?