A hazai ételtörténet szorosan összekapcsolódik a történelemmel, a receptjeink pedig legalább annyira a kultúránk részét képezik, mint a híres íróink, költőink, festőink, szobrászaink hagyatékai. Főzés közben joggal merül fel a kérdés: vajon honnan kapta a nevét az Újházi-tyúkhúsleves, a székelykáposzta, vagy a brassói?

Az óbudai furfang

A brassói aprópecsenye egy igazi, misztikus, húsos egytálétel, izgalmas történettel. Eredetéről több legenda is szárnyra kapott. Az egyiket Óbudán beszélték, mely szerint egy asztalosmester, Brassóy Károly a századfordulón a születésnapja alkalmából pecsenyét rendelt a Weiss kocsmában majorannás fűszerezéssel. A séf, aki egyben a kocsmáros felesége is volt, fortélyhoz folyamodott, hogy többnek tűnjön az étel, és apróra vágta a sertéshúst. Tarhonyát kevert hozzá, gombát, paradicsomot és vörösbort is tett bele, majd elnevezte az ételt Brassóy kedvencének. Később Csáky Sándor szakácskönyvében is beszámolt a fogásról, mint a huszadik század egyik klasszikusáról. Szerinte sertés bélszínt használtak alapanyagnak. 

Utazó menü

Nagymamáink korában még igazán jókat lehetett enni a vonatokon is. Elsőrangú szakácsok készítették ugyanis az ételeket friss alapanyagokból, ott, a helyszínen. A brassói eredetét vizsgáló történetek közül a második verzió már közelebb van az erdélyi gyökerekhez: Dózsa György mesterszakács feljegyzéseiből megtudjuk, hogy 1948-ban a Budapest-Brassó között közlekedő vonaton a MÁV Utasellátó szakácsa, Gróf Nándor fokhagymás, pirított burgonyás, borssal meghintett marhatokányt főzött. Mire Brassóba értek, pont elkészült vele, így lett a neve brassói. Az utasoknak gyorsan az egyik legnagyobb kedvence lett az új fogás, ami aztán villámgyorsan elterjedt a háziasszonyok konyháiban is.

Sertésfarokból klasszikus

Ez a legenda a híres Mátyás Pince raktárából indult ki, és Papp Endre számolt be róla az emlékirataiban. A realista megközelítés szerint az 50-es években gondok voltak a húsellátással. Volt olyan, hogy egy hétvégén több, mint ezer darab sertésfarok volt az egyetlen felhasználható húsfajta az étteremben. A séfek persze nem estek pánikba, és gyorsan lefaragták a húst a csontokról, majd az apró húskockákat megpirították a hagymás zsírban. Jött hozzá egy kis paradicsom, zöldpaprika, bors, fokhagyma, szalonna, és láss csodát: hagymás reszelt burgonya, így lett teljes a fogás! A nevét pedig azért kapta, mert a szakács rajongott az erdélyi konyháért. Ez a verzió azt is bizonyítja, hogy bizony a brassói igazi gazdaságos étel, amit bármikor elő lehet húzni a tarsolyból.

Ahogy a történetekből is látszik, a receptek és a legendák is különböznek, így ki-ki saját ízlése szerint készítheti a brassóit akár sertés-, akár marhahúsból. Azt pedig, hogy melyik volt az első brassói, nehéz lenne kideríteni. Mindenki továbbadhatja a számára legrokonszenvesebb verziót!