Még ma is sokat idézzük a híres francia gasztronómus, Brillat-Savarin 1826-ban papírra vetett gondolatát: „Mondd meg, hogy mit eszel, s megmondom, hogy ki vagy”.

Kétszáz évvel később úttörőnek kutatások felfedezik, hogy az elfogyasztott táplálék nem csupán üzemanyagként szolgál szervezetünk számára, de a bélflórában élő mikróbák billióit is táplálja.

Bár még gyerekcipőben jár a mikrobiom (vagyis a gerincesek szervezetében és testén élő számtalan mikroorganizmus) vizsgálata, de már így is hozzájárul a táplálkozással összefüggő nem fertőző betegségek, mint a rák és a diabétesz, vagy épp a hangulatváltozásaink jobb megértéséhez. Eszerint az emésztés nem redukálható le csupán az energia előállítás folyamatára, hanem az egy komplex, a mikroorganizmusok által irányított szabályozó folyamat, melynek szerepe egyenértékű a szív vagy a máj munkájával.

„Nem csak rólunk van szó,” – állítja Fanette Fontaine, mikrobiológus, aki az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) dolgozik a témában. „Két lábon járó ökoszisztémák vagyunk.”

A bélben található mikrobiom súlya megegyezik az agyunkéval és megtalálható benne mintegy 1000 különböző baktériumfaj, melyek személyenként nagy eltérést mutatnak – egyhatoduk azonos meg az emberek többségénél.

Köszönhetően a gyors és olcsó DNS-szekvenálás módszereknek, beazonosíthatóvá vált számos ilyen baktérium, vírus, állati egysejtű és gomba jelenléte és szerepe. Kiderült, hogy ezen élőlények nagy része, melyek valaha veszélyes betolakodónak számítottak, ma már támogatják immunrendszerünket és befolyásolnak számos agyi és egyéb, az egészséges élethez szükséges funkciót.

Azt is tudjuk, hogy egyes mikrobiális sejtek – függetlenül a bevitt élelmiszer mennyiségétől – hozzájárulnak az elhízáshoz, míg mások a 2-es típusú cukorbetegséggel, a keringési betegségekkel, asztmával, allergiákkal és a gyermekkori alacsony növekedéssel vannak összefüggésben.

Újragondolni, mi ehető és mi nem

Az eddigi kutatások egyértelműen egy irányba mutatnak: több élelmi rostot kell fogyasztani.

Emésztőrendszerünk nem tudja feldolgozni az élelmi rostok nagy részét, a bélbaktériumok azonban igen, és ahogy így magukat táplálják, hasznos molekulákat (rövid szénláncú zsírsavakat) állítanak elő fontos energiával látva el minket.

A feldolgozott élelmiszerekből azonban hiányozhatnak a bélrendszer mikrobiom túlélését biztosító összetevők. „A bélrendszer nem egy sivatag, ezért ha nem vigyázol a ’jó fiúkra’, jön más a helyükre” – teszi hozzá Fontaine.

A mikrobiom születés után fokozatosan alakul ki. Az anyatej is tartalmaz olyan speciális cukormolekulákat, amelyeknek semmi egyéb funkciója nincs mint az újszülött bélrendszerében támogatni a Bifidobaktérium törzseket, melyeket összefüggésbe hoznak az egészséges emésztőrendszerrel, testsúllyal és a kevesebb gyulladással.

Amikor a mikrobiom kibillen az egyensúlyából, a kevésbé üdvös fajok hajlamosak táplálék után kutatva a fehérjét és zsírokat fogyasztani az összetett szénhidrátok helyett, melynek egyik lehetséges következménye az inzulinrezisztencia és a nem kívánt zsírsejtek és rákos sejtek termelődése. Egyes mikróbák még a bélnyálkahártyát is kikezdhetik, károsítva a gyulladásos megbetegedések elleni egyik legfontosabb védőbástyánkat.

„A mikrobiom kutatások újraértelmezik a táplálkozást, bebizonyítva, hogy az túlmutat a helyes tápanyag-összetételen,” – mondja Karel Callens, a FAO élelmezési szakértője, aki életre hívta a Szervezet interdiszciplináris mikrobiom csoportját. Bizonyos alapvető vitaminok, aminosavak, de még ingerületátvivő anyagok is a bélflóra működésének melléktermékei.

„Életmódunk gyorsabb tempóban változott az elmúlt évtizedekben mint előtte bármikor, és a mikrobiom hamarabb reagált erre, mint a génállományunk,” – magyarázza Fontaine. „A sebességbeli különbségek felboríthatták a szimbiotikus együttélést a bélflórával, akár az egészségünk kárára.”

A génjeink a táplálkozásunkkal együtt változtak az évezredek alatt és – a szakértő szerint – a növényi alapú élelmiszerek változatosságának növelése segíthet a különbség áthidalásában.

Új határok

„A mikrobióták nem rendelkeznek olyan erős határokkal, ahogyan mi azt elképzeljük” – állítja Callens.

Épp ezért alkalmas, teszi hozzá, a FAO „agrár-élelmezési rendszer” megközelítése a mikrobióta törzsek működésének megértésére és a környezeti szennyezés és a klímaváltozás hatásainak megismerésére.

„Ezek a kutatások segítenek megérteni, hogy mit jelent az egészség valójában,” – mondja a FAO ökológusa, Anne Bogdanski. „Mi magunk is szimbióták vagyunk, ezek az aprónépek nélkül már nem lennénk életben.”

A mikrobióta megközelítés része az „Egy egészség” koncepciónak is, ami elismeri az emberek, állatok, növények és környezet egészsége közötti alapvető és szoros kapcsolatot, teszi hozzá.

Jelenleg a különböző mikrobióta fajok alig 1%-át ismerjük, és a baktériumokról még valamelyest többet is tudunk mint más mikroorganizmusokról. Mindemellett számos dolog nem ismert arról, hogyan végzik munkájukat.

Észak-Amerika tudósai például véletlenül fedezték fel, hogy mi pusztítja a fehérfejű rétisasokat – egy mostanáig ismeretlen cianobaktérium, amely egy invazív vízi gyomnövényen tenyészik. Az ezen növények ellen bevetett gyomírtó reakcióba lépett a cianobaktériummal és egy végzetes, zsírban oldódó idegmérget hozott létre, melyet a növennyel együtt elfogyasztottak a rétisasok.

Az ilyen esetek jól példázzák a mikrobiom rejtett, de nem jelentéktelen szerepét a mezőgazdasági termelésben, erdő- és halgazdálkodásban. A baktériumok és gombák kölcsönösen előnyös kapcsolatai teszik lehetővé a hatékony tápanyagfelvételt és a növények egészségének megőrzését. Mivel a talajban lévő szerves anyagok mintegy 80%-a mikrobiális eredetű, jelentős szerepük lehet a talajok széntartalmának és egészséges ökoszisztémájának helyreállításában.

A zöld forradalmon túl

„Hatalmas lehetőségek rejlenek a mikrobiológia alkalmazásában a fenntartható biomassza-alapú gazdaság terén” – vallja Bogdanski. A mikrobiom megértése megnyithatja az utat új típusú műtrágyák, biostimulánsok és biorovarirtók előtt. „Ez inkább lenne egy természetes megoldás, mint egy technológián alapuló,” – teszi hozzá.

A mikrobiom nem egy nagy tál, amiben csak úgy összekeverhetünk alapanyagokat, hanem inkább egy esőerdő vagy egy élő közösség.

A FAO-nak ezért kiemelt szerepe van abban, hogy a mikrobiom kutatások a szakpolitikai körökbe is beszivárogjanak, nem elfeledkezve a fejlődő országokról sem, hangsúlyozza Callens. „Ezzel gyakorlatilag meghaladjuk a zöld forradalmat.”