Kerüljük el Kínát!
Az Alapblog.hu újságírója, Zentai Péter a frankfurti pénzügyi szellemi műhelyként, könyvkiadóként, alapkezelői összejövetelek szervezőjeként ténykedő Uhlenburch Verlag éves konferenciáján beszélgetett a neves svájci befektetővel. Felix Zulauf meggyőződése, hogy hamarosan le fogják értékelni a jüant, ugyanis a kínai rendszerbe, annak fenntartása érdekében, elkerülhetetlenül likviditást kell pumpálni, ez pedig legeredményesebben a fizetőeszközük leértékelődésével érhető el. Meglátása szerint egy-két éven belül húsz százalékkal esik majd a kínai fizetőeszköz árfolyama s a 7 jüan/dollár szint itt van már a nyakunkon.
A Zulauf Asset Management a portfóliókezelőknek most azt ajánlja, hogy Kínát egy ideig kerüljék el – beleértve Hongkongot is –, Európában és Amerikában azonban tovább fognak emelkedni a részvényárfolyamok, és tovább drágulnak a vállalati papírok. Prognózisuk szerint a részvénypiaci áremelkedés hosszabb ideig fog tartani, mint azt ma bárki feltételezné és elképesztő szélsőségekbe fog csapni a papírok árazása, mindaddig, amíg a piaci résztvevők többsége egy nap belátja, hogy gigantikus lufi fújódott fel. Valójában roppant törékeny, gyorsulásra abszolút alkalmatlan a nemzetgazdaságok növekedése az ipari társadalmakban és így globális recesszió felé haladunk. Ugyanakkor ez a várható súlyos és tartós gazdasági visszaesés nem hirtelen és nagy erővel következik majd be, hanem hosszú és folyamatos rosszabbodás fogja jellemezni, sőt, itt-ott fellángoló társadalmi nyugtalanságok, lázadások is várhatóak.
Defláció és infláció
Felix Zulauf rámutatott, hogy manapság az euró tölti be azt a szerepet Európa számára, amit az arany jelentett a kilencszázharmincas években. Az eurószisztéma léte épít ugyanolyan akadályokat a nemzetgazdaságok rugalmas átalakítása elé, mint amilyet annak idején az aranystandard. Az övezet déli, perifériális államainak gazdasági, társadalmi, növekedési érdeke a pénzük szabad mozgatását követelné meg. De ehhez nincs mozgásterük, ezért aztán deflálni kénytelenek reálgazdaságukat, csak így tudnak egymáshoz alkalmazkodni.
Kína szintén deflációs nyomás alá került, ami egy hosszú éveken át tartó szisztematikus inflálás eredménye. Ennek szükségszerű következménye a jüan leértékelése, melyet egész Ázsia követni fog, mely folyamat pedig nyomás alá helyezi a nyugati cégeket, amelyek nemzetközi versenyképességük fenntartása érdekében egyre csökkenő profitokkal lesznek majd kénytelenek működni.
Nyílt csőd és felbomló euróövezet
Mindeközben az EKB – Felix Zulauf által is támogathatóan – folytatja pénzgyengítő politikáját, de maga az euró struktúrája, természete az, ami újra és újra ellenáll a gyengítési kísérleteknek, az euró ugyanis kereskedelmi többletre, fizetési mérleg többletre épült deviza. A neves svájci befektető szerint Európa deflációs fázisban van, s számára az eurótól való megszabadulás hozná meg a „felszabadulást”. Az optimális verzió az lenne, ha Németország kilépne az övezetből, s az ismét bevezetett Deutsche Mark felértékelődhetne, a továbbra is fennmaradó euró pedig végre leértékelésre alkalmas devizává válna. Csakhogy, mint tudjuk, az övezet felbomlását nem fogják hagyni a politikusok.
Zulauf szerint az európai fellendülést gátló másik probléma az „egeket súroló” nemzeti adósságok, amiket csak egyféleképp lehet leépíteni: a csődök nyílt elismerésével. „Ezen persze veszítenénk mi alapkezelők is! De fel kellene vállalnunk ezt az áldozatot, mint ahogy a nyugdíjalapok tulajdonosainak, a kis- és nagybefektetőknek egyaránt le kellene tudni nyelniük a veszteségeket. Mindez még mindig kisebb baj lenne, mint az, ami akkor fog bekövetkezni, amikor egy nap összeomlik körülöttünk az a világ, amely a prosperitás látszatára épült” – zárta gondolatait a Zulauf Asset Management tulajdonosa.
A cikk teljes terjedelemben itt található.
