Aranygondolatok az 1400-as szinten

A new- yorki NYMEX tőzsde Comex divíziójának júniusi határidős kötései 1407-nél zár, ami 14 dolláros emelkedés.

ARANYVÉLEMÉNY

Ahogy csütörtöki – – itt olvasható – – aranyvéleményben írtam, a csütörtöki nap meghatározta a rövidtávú trendet, amely eszerint emelkedő irányba fordult. Pénteken ez megerősítést kapott, és már reggel meghaladta az 1400 dolláros ellenállást, és ezen a szinten zárt.

A kétnapos emelkedés már bizonyos visszarendeződést mutat a múlt héten kezdődött történelmi, mintegy 20 %-os, az elmúlt 3 év legagresszívebb mozgású árzuhanása után. Az aranyban hívők még csak most kezdenek eszmélni, hogy mi történt és miért.

A lefelé tartó spirál múlt hét végén élesedett ciprusi pletykák hatására, miszerint arra kényszerül, hogy eladja aranytartalékát, és az EKB más adósság sújtotta országokat is ugyanerre igyekszik rábírni. Portugália, Spanyolország, Olaszország és Görögország együttesen 3000 tonna aranytartalékkal rendelkezik, amelynek összértéke 120 milliárd dollár. Ez persze nem olyan jelentős összeg, mivel ezek az országok együttesen néhány ezermilliárd eurós adósságot kezelnek. Görögország korábbi adósságrendezésénél nem került sor az aranytartalék eladására. A pletyka tehát aligha alapszik valós tényeken.

Más okok szerint az aranyárcsökkenés oka inkább az lehet, hogy a piac tudomásul vette, hogy nincs infláció és ez a közeljövőben sem várható. A feltételezések szerint az arany biztonságos tartalékként szolgál inflációs időkben. Igaz lehet az alábbi egyenlet?

2 % alatti infláció =? aranyárcsökkenés

Ez az irány túl egyszerű lenne. Az infláció hiánya messze van annak tudomásulvételétől. Egyes amerikai és német kincstárjegyek néhányszor már negatív hozammal keltek el. A japán jegybank, a BoJ és a FED kifejezetten a defláció ellen, és egyáltalán nem az infláció ellen küzd ezekben az években.

Elterjedt olyan vélekedés is, hogy az arany elhagyása annak kifejeződése a befektetők részéről, hogy a központi bankok és a pénzügyi vezetés többé – kevésbé rajta vannak a gazdasági problémák kijavításán, így jobb részvényekben állni, mint kősziklának látszó nemesfémekben.

Sajnos, ez legkevésbé sem valószínű. A részvények jelenleg az aggodalom falára másznak Már jól a tetejére kapaszkodtak, mivel az amerikai indexek minden idők csúcsain álltak. Amennyiben az arany túladott, annyiban a részvények túlvettek. Múlt pénteken éppen az USA kiskereskedelmi adatai, hétfőn Kínának a várttól elmaradó GDP adatai segítettek rá az aranyeladásokra. Azóta megtudtuk, hogy az amerikai és európai munkanélküliség sem javul. A dollár is bolyong, de nem erősödik. Nem biztos, hogy akkor van itt az ideje a részvényvásárlásoknak, amikor történelmi magasságokban vannak a részvényárak. A FED világossá tette, hogy fenntartja a QE mennyiségi lazítást, ami szerinte serkenti a növekedést. A japán megaösztönzésnek pedig éppen segítenie kellene az aranyat az értéktelenedő jen ellenében. Európa maradt azonban az alapprobléma.

Az összeesküvés-elméletet kedvelők, mint Chris Martenson szerint az arany árát nagybankok együttes határidős short pozíció nyitása okozta, amelyek azt kívánták, hogy ellopjanak valamennyit azokból az összegekből, amik egy részén a befektetők aranyat tartottak, midőn a központi bankok ismételten rengeteg pénzt teremtenek.

Lehet, hogy az igazság ideát van, mégsem hiszem ezt kielégítő magyarázatnak.

Valójában nagy aranyáresést már láttunk 2008 válságos hónapjaiban és részben 2011-ben.

Az a gondolat tehát, hogy az arany ára megugrik a bizonytalanság és a válság idején, már nem egyértelmű. Pedig éppen ez történik újra és újra. Az áresés oka nem az, hogy a központi bankok eladnak aranyat, vagy a nagybankok és a fedezeti alapok manipulálni tudják a piacokat. Az áresésnek sokkal inkább ahhoz van köze, hogy az arany különleges helyet foglal el a tőkeszerkezetben (portfólióban) végső fedezetként.

Ciprus és az euróövezeti deficittel küzdő országok keresik a kiutat, az aranypiac pedig logikusan reagál arra, hogy az eurót használó országoknak nem kell eladniuk aranytartalékukat, de egyfajta fedezetként szolgálnak, ami persze magán az aranypiacon ugyanazzal a hatással jár.

Az arany szépsége, túl a csillogáson az, hogy egyetemes. Egy darab arany egyszerűen: arany. Nem a biztonság maga. Tulajdonosát nem jogosítja semmilyen nyereségre. Senki és semmilyen kormányzat nem biztosít számára hitelességet, mert arra nincs is szüksége.

Ez az univerzális volta teszi általános fedezetté.

Ha más befektetések, mint például a jelzáloggal biztosított adósságlevelek értéke elbizonytalanodik, sőt esetleg el sem fogadják, a hitelezők elkerülhetetlenül az általánosan elfogadott értékhez fordulnak, az aranyhoz és az ezüsthöz.

Éppen ez történt 2008 –ban. Sokáig azt hitték, hogy egyes jelzáloghitelezők (mint például a Fanni Mae és a Freddie Mac, félállami ingatlanhitel-intézetek) jelzáloglevelei különleges fedezettel rendelkeznek, azonban ez a vélekedés hirtelen megváltozott.

Ha a befektetőre rásózott bóvlikötvényeket a továbbiakban nem fogadják el komoly értéknek, nincs mese, bele kell nyúlni a portfólióba és olyan valamit kell előhúzni, ami általánosan elfogadott, mint az arany vagy az ezüst.

Extra piaci helyzet idején az arany általános likviditási hiánypótlóként viselkedik, amikor minden más elbizonytalanodik az arany „repo” formában működik.( Repo =Olyan visszavásárlási megállapodás, melynek során valaki egy befektetési eszközt megvásárol, és azt az ügylet megkötésekor rögzített időpontban és ár mellett a jövőben eladja ugyanazon félnek, akitől azt vásárolta.)

A valóságban az aranyrepo egy aranylízinget jelent, amelynek díja (forward díja) van. A piaci mechanizmus szerint az aranylízing drámai növekedése a papírarany piacok kínálatát növeli.

A több papírarany alacsonyabb aranyárhoz vezet.

2008-ban az arany több, mint 16 %-ot esett az első válságesemény idején, a Bear Steans összeomlásakor, utána valamennyire visszaemelkedett, míg újabb 24 %-ot zuhant a Fannie és Freddie problémáira.

Az arany zuhanása akkor állt le, amikor FED pénzügyi könnyítéseket vezetett be, amelyek eredményeként más értékek is fedezetként kezdhettek működni.

Visszamenőleg tekintve az arany történeti grafikonjaira, amikor az aranyár leesett, mindig a bankrendszer valamilyen bizalmi válsága merült fel, a globális arany értékek viszonyítási alapjaként működött általános arany árakkal, minden devizanemben. „

Az adósságproblémáktól szenvedő európai országoknak egyáltalán nem kell aranytartalékukat eladni, elég, ha fedezetként felhasználják. Olaszország ezen gondolkozik – megteheti, ha végre lesz új kormánya.

Ha az ország aranyfedezetre vesz fel hitelt, akkor alacsonyabb kamatra is kaphat kölcsönt, mint a saját államkötvényére. Elegendő, ha aranytartalékát munkára fogja.

Történelmileg mindig elkerülhetetlen, hogy megszorított befektetők eladják aranyukat az erős játékosoknak, és ennek eredményeként, az arany a pénzügyileg erősek felé mozdul. A történelem során mindig ez történt. Az arany és az ezüst ennek megfelelően áramlott országok, családok és egyének lesüllyedésével és befolyásának csökkenésével. Ez a jelenség tükröződik a mondásban: „a családi ezüst értékesítése„, amikor elfogy a pénz a megengedhetőnél túlköltekezés miatt.

Ezt láttam. Vajon az európai aranynak, mint végső tartaléknak azonnali értékesítése miatt mentek le az árak? Vagy a hitelező országot jelet látnak abban, hogy piacra lépjenek, és elkezdjenek komolyan vásárolni, hogy megvédjék magukat a dollár és euró még hátralevő értékcsökkenésétől.(ez esetben számíthatunk emelkedésre).

Az olvasóé a kísértés, hogy aranyat vásároljon a jelenlegi szinten, vagy még több arany fogja elárasztani a piacot, ami biztosítéka lesz annak, hogy a végső a piaci összeomlást teljesen el lehessen kerülni?