Úgy néz ki, hogy az indiai aranyvásárlások csak a kötelező minimumot érik csak el, annál többre nem igen lehet számítani. A befektetők szerencséjére ott van azonban még Kína, a maga csillapíthatatlan aranyétvágyával, ami a kieső indiai keresletet jelenleg nagyjából kiegyenlíti – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Június és szeptember között az ég felé tekintenek Indiában a szerelmesek és a földeket megművelő vidéki gazdák. Egyikük az Istenek és a csillagok állásában bízik a helyes párválasztás reményében, másikuk az esőt hordozó felhőket vizsgálja. A sok eső jót tesz a termésnek, a túl sok viszont már nem. A monszunidőszakban lehulló csapadék kiadóssága az indiai lakosság 60%-a számára jelenti a megélhetést közvetlenül. Ennyi ember dolgozik a mezőgazdaságban az 1,2 milliárd lakosú Indiában. Ha gazdag a termés, akkor a többletbevételekből halmozódnak fel azok a megtakarítások, amit a szubkontinens lakossága előszeretettel fektet be aranyba emberemlékezet óta.

India területén jellemzően június elején kezdődik és szeptember végéig tart az esős évszak. A mostanában félidejéhez érkezett monszun eddig 20%-kal kevesebb csapadékot hozott a sok éves átlagnál. A hiányzó esőt már megérzik a gabonafélék, a szójabab, a cukornád és a gyapot. Szakemberek ugyan még nem beszélnek aszályos viszonyokról, de a kormány máris segélyeket helyezett kilátásba a gazdák számára. Gondot nem csak a bevételkiesés jelent az érintetteknél, de a szerényebb termés miatt a mezőgazdasági termékek árának drágulása is várható, ami egyrészt infláció gerjesztő hatású, másrészt a nemzeti össztermékhez 15%-ban hozzájáruló agrárium alulteljesítése fékezi a gazdaság egészének növekedését is.

A rossz termés tehát valójában kettős, egymással szemben ellentétes irányú hatással jár az arany kereslete szempontjából. A fokozódó infláció kedvez az aranynak, hiszen a pénzromlás ellen sokan védekeznek hagyományosan a vásárlóerőt a napi árfolyam-ingadozások dacára is hosszútávon konzerválni képes nemesfémmel. Ugyanakkor a jövedelemkieséssel az arany vásárlására fordítható pénzösszeg csökken különösen a vidéki, tradicionálisan gondolkozó néprétegeknél. Ők azok, akik nem virtuális bankszámlán tartják a megtakarításaikat, hanem előszeretettel viselik azt saját magukon ékszerek formájában. De számukra az arany több testhezálló nyugdíj-előtakarékosságnál. Az arany a jólét és a siker jelképe, amit büszkeséggel szokás a világnak megmutatni.

Ha 720 millió ember gondolkozik így Indiában, akkor az már nem aprópénz. Az amerikai Morgan Stanley befektetési bank elemzői nemrégiben egy kétezer fős közvélemény kutatást kiértékelve úgy becsülték, hogy 20 ezer tonna arany, mintegy 1 billió dollár értékben lehet jelenleg az indiai lakosság birtokában. Ez a teljes népességre vetítve fejenként közel 17 grammnak illetve nagyjából 800 dollárnak (közel 200 ezer forint) felel meg. A vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó nemzeti össztermék 3.700 dollárjához viszonyítva ez már jelentős érték.

Tavaly az indiai fogyasztók keresleti rekordot érték el az Arany Világtanács által becsült 1.033,5 tonna arany vásárlásával. Ez a világszerte „elfogyasztott” 4.031 tonnának valamivel több mint a negyedét jelentette. Idén ehhez képest jelentős visszaesés várható. A Reuters információi szerint a második negyedévben a tavalyi azonos időszak felére esett vissza a kereslet, és a harmadik negyedév adatai is egy harmaddal elmaradhatnak az egy évvel korábbiakhoz képest. Az előrejelzések szerint a vásárlási kedv a betakarítási munkákat követően kezdődő házasságkötési szezon ellenére sem lesz képes talpra állni, holott az ilyenkor naponta megtartott 10 ezer esküvő hagyományosan jó alkalom az aranyvásárlásra. Rokonok és barátok megfelelve a társadalmi elvárásoknak több ezer dollár értékben vásárolnak ajándékot az ifjú párnak illetve járulnak hozzá a menyasszony hozományához.

Hogy az esküvői szezon most mégsem elegendő a kereslet feltámasztásához, annak az átlag alatti monszun kedvezőtlen jövedelem-kihatásai mellett más okai is vannak. Lohasztja az aranyvásárlási kedvet, hogy a vevőknek még soha nem kellett annyit fizetniük egy uncia aranyért, mint éppen jelenleg. 2011-ben egy év alatt 50%-ot ment fel az arany rúpiában kifejezett ára, és bár a világpiaci árfolyam a tavalyi csúcsok óta 15%-ot visszaesett, az árcsökkenés Indiában nem érzékelhető. Egyrészt a hasonló mértékben leértékelődött rúpia miatt, másrészt a sárga nemesfém forgalmazására az év eleje óta kirótt importvámok is drágítják a fogyasztók számára a nemesfémet.

Az arany megadóztatásával az indiai kormány két legyet szeretne ütni egy csapásra. Mivel az ország folyó fizetési mérlegének hiánya nagymértékben a nemesfém behozatalából fakadt, a kormány célja, hogy ezt a kedvezőtlen tendenciát megtörje, a fogyasztást áremelés révén fékezze. Ugyanakkor India – a feltörekvő gazdaságok közül egyedüliként – hovatovább hasonló adósságproblémákkal küzd, mint a fejlett nyugati gazdaságok. Ezért a Standard & Poor’s és Fitch Ratings hitelminősítők az év folyamán már a bóvli szint közelébe rontották le India adósbesorolását. A kormány tehát egy egyre romló finanszírozási környezetben új bevételi forrásokat keresve sem találhatott volna alkalmasabb terepet az adóbevételek növelésére, mint az idén várhatóan 650-700 tonna aranyat importáló nemesfémes ágazatot.