Víz. Most éppen ez fenyegeti Európa több városát. Prága főtere leginkább Velencére emlékeztet, Németországban egyes településeket a gát berepedései miatt katasztrófa fenyeget, és hazánkban is árvíz-készültség van: Orbán Viktor miniszterelnök veszélyhelyzetet rendelt el a Duna áradása miatt. Egyes előrejelzések szerint a 2002-es, „az évszázad árvizének” tartott árhullámnál is nagyobb vízszint érkezhet a következő napokban.

A legtöbb hírportál és hírműsor folyamatos tájékoztatást ad a történésekről, az aktuális vízállásról, a lakosság kitelepítéséről és a homokzsákokkal védekező önkéntesek munkájáról. Egy téma nem kerül csupán szóba: az ok.

Szinte már nem is telik el úgy hét, hogy ne értesülnénk újabb és újabb természeti katasztrófáról vagy szélsőséges időjárási jelenségről, mely a Föld valamely pontján épp békés családok életét dúlja szét. A hír hallatán mindannyian hüledezünk és csodálkozunk egy keveset, aztán továbblépünk.

A másik oldalon pedig évek óta értesülünk a globális felmelegedés veszélyeiről és következményeiről: a jégsapkák olvadásáról, az elsivatagosodásról, az egyre gyakoribbá váló természeti katasztrófákról és a szélsőséges időjárási jelenségek megszaporodásáról.

Itt az ideje, hogy meglássuk az összefüggéseket és az okokkal kezdjünk el foglalkozni. A szélsőséges időjárás a globális felmelegedés következménye, a globális felmelegedés pedig az emberi tevékenységekből eredeztethető, egész pontosan az üvegházhatású gázok (pl. CO2) kibocsátásával járó emberi tevékenységekből. Ebből pedig sok van. Túl sok. Minden, ami energiafelhasználással jár, annak van károsanyag-kibocsátása – hacsak nem megújuló energiával fedezzük az adott tevékenységhez szükséges energiaigényt. Erre azonban ma még csak a legritkább esetben van lehetőség. Pedig a megújuló energia elterjedése hatékony megoldást jelenthet a globális felmelegedés megállítására, de mint azt tudjuk, a megújulóenergia-projektek létrehozása és működtetése igen költséges dolog. Ettől azonban még nem kell lemondanunk róla!

Ha kissé nyugatabbra tekintünk, megfigyelhetjük, hogy van egy jól bevált módszer arra, hogy a környezetük iránt felelősséget vállaló cégek a saját CO2-kibocsátásukkal arányos mértékben támogathassanak zöld projekteket, ezt a módszert egyébként karbonsemlegesítésnek hívják. Míg a hazai vállalkozások legtöbbje számára ez egyelőre egy teljesen ismeretlen vagy legalábbis ködös fogalom, addig a legnagyobb nyugat-európai brandek saját karbonsemlegességüket zászlajukra tűzve vívják ki vásárlók ezreinek a megbecsülését. Világszerte ezrek támogatnak zöld projekteket tudtukon kívül azzal, hogy a Marks&Spencer karbonsemleges öltönyeit viselik, a F1 népszerű istállója, a McLaren évek óta teljes karbonsemlegességgel járul hozzá a zöld energia térnyeréséhez, és még sorolhatnánk azokat a világhírű cégeket, akik megértették a megújuló energiaprojektek támogatásának fontosságát, és okosan kihasználták az abban rejlő kommunikációs előnyöket.

A magyar vállalkozók körében egyelőre nem túlzottan elterjedt szokás a zöld projektek támogatása, de kimutathatóan nő az érdeklődés a téma iránt, ami nem csoda, hiszen aki még most, a kezdeti szakaszban tér rá a karbonsemlegesség felé vezető útra, az igen komoly kommunikációs eredményeket is elérhet a környezet iránti felelősségvállalás e formájával. A környezettudatosság tehát nemcsak globálisan térül meg, hanem üzleti szempontból is. Egyes környezetvédelmi tanácsadó cégek, mint például a Carbon Solutions Global kifejezetten nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy megtanítsák a hazai vállalkozásokat arra, hogy hogyan alkalmazhatják haszonnal a környezet iránti felelősségvállalásuk tényét, vagyis azt, hogy hogyan szerezhetnek új vásárlókat azzal, hogy megóvják a környezetet.