A festést gyakran, mint mágikus transzformációt jellemezte a művész. Egy folyamat, ami a legegyszerűbb anyagokat, mint por, föld, pigment, homok, anyagcafatok valami emelkedettebb tartalommal, céllal tölti meg. Ezekből az alapanyagokból készített melankolikus, komoly, szürke, sűrűn bevont plasztikus festményeket. A felhasznált nyersanyagok nem csak a cél eszközeiként szerepeltek, hanem maguk is jelentéshordozóvá váltak Tapié munkáin. A művész szerint a festés az átváltozás egyik aktusa, aki azt intenzíven megéli, a lelket is megújítja.