2023 február 01

Amikor még csak a család, a barátok és a bolondok finanszíroznak

A legkisebbek, az induló vállalkozók ritkán kapnak bankhitelt, kockázati tőkebefektetésre vagy üzleti angyal megjelenésére pedig értelemszerűen még nem érettek. Ha nincsen saját pénzük – és ez tőkehiánytól sújtott kis hazánkban is igen jellemző –, akkor mástól nem számíthatnak segítségre, mint rokonaiktól, barátaiktól vagy olyan magánszemélyektől, akik képzeletét valamiért nagyon megragadja az adott vállalkozás ötlete – hívja fel a figyelmet a Reconcept friss blogbejegyzése. (Utóbbi azért inkább az Egyesült Államokban jellemző, nálunk kevésbé bevett gyakorlat.)

kockázat_kicsi_sxcAz okos pénz több, mint tőke

Miben más az ilyen, tulajdonképpen jóindulatból, bizalomból vagy akár szeretetből adott kezdőtőke, mint a profi finanszírozás? Fontos különbség, hogy itt tényleg csak pénz van, és nem társul hozzá egy üzleti angyal vagy kockázati tőkebefektető támogató szakértelme. Az „okos pénz” ugyanis eggyel előre viszi a vállalkozást: piacismeretet, kapcsolatokat, know-how-t jelent a nyilvánvalóan fontos tőkén kívül. A kockázati tőkések tapasztalt üzletemberek, akik megtérülést várnak a cégtől és cserébe tudásukat is latba vetik e profit érdekében.

Az FFF-típusú kezdő befektetők más előnnyel kecsegtetik az induló vállalkozót. Kölcsönük vagy befektetésük gyakran a piacinál alacsonyabb költségekkel jár, nincs mélyreható átvilágítás, elemzés és a visszafizetés, megtérülés feltételei is jóval rugalmasabbak.

Vigyázni kell a kapcsolatokra

Hosszú távon azonban megmutatkoznak a hátrányok is. Például az, hogy számos jó rokoni vagy baráti kapcsolat mehet tönkre az üzletben. Mivel induló cégbe mégis csak igen kockázatos befektetni (függetlenül a tőkefinanszírozás költségeitől és feltételeitől), ha nem jön be az üzleti terv – amelynek racionalitását a személyes kapcsolat amúgy is elhomályosította –, örökre összeveszhet a két fél.

Csalódás lehet abból, hogy az elképzelt hozam késik vagy teljesen elmarad, mert a kockázatokat senki sem mérte fel megfelelően. Könnyen lehet, hogy üzleti terv sem készült, hiszen nem volt ott egy profi, aki ezt megkövetelte volna.

Ezt is komolyan kell venni

A másik gyakori gond a dokumentáció hiánya. Ha egy megállapodás részleteit nem tartalmazza egy olyan szerződés, amelyből mind a befektető, mind a vállalkozó tájékozódhat, akkor a csalóka emberi memóriára marad a vitás helyzetek rendezése.

Mikor adjunk pénzt egy barátak?

A tőkét nyújtónak is kritikusnak kell lennie: ugyanolyan kérdéseket kell feltennie, mintha egy idegen kopogtatott volna be hozzá frenetikusnak gondolt üzleti ötletével. Azért mert a pénzt kérő barát, még nem jelenti, hogy prudens üzletember is. Ezt mérlegelve kell tehát meghozni a tőkebefektetésről szóló döntést. Sok tanácsadótól lehet hallani, hogy barátnak, rokonnak akkor adjunk csak pénzt, ha az összeg elvesztése nem jelent gondot. Bizony, ebben is van valami.

A tanulság valójában nem túl bonyolult: a családi, baráti befektetőt is úgy kell kezelni, mint egy üzleti angyalt, vagyis ugyanolyan komolyan kell venni és ugyanolyan komolyan kell előkészíteni a társulást. Szükséges a megalapozott üzleti terv, a piac felmérése, az átláthatóság valamiféle garanciája – és persze alaposan kidolgozott együttműködési megállapodás.

A pénzügyi jelentések rendszerét fel kell építeni, és az üzlettársi kapcsolat alatt a befektetőnek meg kell kapni a beszámolókat. A cég kialakításánál gyakorlatilag ugyanarra kell törekedni, mintha bankhitelt szeretne felvenni a tulajdonos.