Cruz Villalón főtanácsnok a magyar Legfelsőbb Bíróságról érkezett Allianz-ügyben csütörtökön tette közzé állásfoglalását.

Álláspontja szerint az európai bíróság nem rendelkezik hatáskörrel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolására, ezért elsősorban ennek kimondását javasolja a bíróságnak. Arra az esetre, ha a bíróság mégis úgy döntene, hogy van hatásköre a kérdésben, a főtanácsnok annak megállapítását indítványozza, hogy az érintett autójavító vállalkozások és azok egyesülete – a Gépjármű-márkakereskedők Országos Szövetsége -, illetve a biztosítók között létrejött megállapodások korlátozták a versenyt a gépjármű-javítások szolgáltatásának piacán.

A magyar gazdasági versenyhivatal 2006 decemberében hozott határozatában megállapította, hogy 2000 és 2005 között több, a magyar piacon tevékenykedő biztosító társaság és autójavító vállalkozás, valamint ez utóbbiak egyesülete versenyellenes megállapodásokat kötött. E megállapodásokban az érintett biztosítók az általuk biztosított járművek javítása után az autójavító műhelyeknek fizetendő javítási óradíj mértékét a javító – mint az adott biztosító társaság közvetítője – által a társaság javára kiközvetített biztosítások számától és arányától is függővé tették. E megállapodások hozzájárultak ahhoz, hogy a javítási óradíjak emelkedjenek, ami pedig végső soron a fogyasztók által fizetendő CASCO-biztosítási díj összegét növelte meg, valamint hatással volt a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások díjaira is.

Az érintett biztosítók és autójavítók a versenyhivatal határozatát bírósági úton támadták meg, az ügyben eljáró Legfelsőbb Bíróság pedig azzal a kérdéssel fordult az Európai Unió Bíróságához, hogy az említett megállapodások az uniós jog értelmében a piaci verseny kizárására, korlátozására vagy torzítására irányuló – vagyis tiltott – megállapodásoknak minősülnek-e. A Legfelsőbb Bíróság kifejtette: bár ebben az ügyben a magyar piacon belül érvényesülő megállapodások versenyellenes jellegét a magyar versenyjog szabályai alapján kell megítélni, e szabályokat az uniós versenyszabályozás mintájára fogadták el. A Legfelsőbb Bíróság szerint az azonos fogalmak unión belüli egységes értelmezése érdekében szükséges, hogy a magyar szabályok alkalmazása előtt az azok alapjául szolgáló uniós rendelkezéseket a luxembourgi bíróság értelmezze. Cruz Villalón azonban arra a következtetésre jutott, hogy Luxembourgnak nincs hatásköre, hiszen az ügyben valóban a magyar versenyjog az irányadó, bármi is volt a minta annak megalkotásakor.

A főtanácsnok előzetes szakvéleménye nem köti az európai bíróságot, amely később teszi közzé álláspontját.