A pizzát szinte mindenki szereti. Manapság nehezen tudunk elképzelni egy hangulatos, esti baráti összejövetelt vagy egy filmezést nélküle. Az olasz klasszikus fűszeres, paradicsomos ízeivel sokunk szívét megdobogtatja. Ha a tiédet is, gyere és ismerd meg a pizza történetét!

A neolitikumtól az eredetvédettségig vezető út

A pizza elnevezése a latin “pinsa”, azaz lepénykenyér szóból ered. Készítették már mézzel, kapcsolják Margherita királynőhöz és 2010-től már hivatalos földrajzi eredeti oltalom alatt áll. Ha belekóstolunk egy igényesen elkészített tésztába, azonnal megértjük, miért. Az Oinos az igazi olasz pizzák nyomdokain haladva készíti el mediterrán ízvilágú, ropogósra sült pizzáit.

De gondoltad volna, hogy az első, pizzaszerű lepényt még a neolitikumban készítették el? Ekkor még nem használtak hozzá kovászt. Jóval később, az ókori görögök már olívaolajjal és fűszerekkel ízesítették lepénykenyerüket. A “pinsa” elnevezést viszont csak később, az itáliai legionáriusoktól kapta az étel. Ők még ekkor mézet adtak hozzá. Paradicsommal legkorábban az 1600-as évek végén bővült az olaszok ikonikus étele, amikor már nem tartották a növényt mérgezőnek. Ugyanis 1694-ben írta le az első paradicsomszósz receptjét Antonio Latini nápolyi szakács. 

A paradicsomfogyasztás, így később a pizza is tehát Nápolyból terjedt el. Az első, ma ismert változat elődjének a Raffaele Esposito nápolyi szakács által, Margherita királynő látogatására készített ételt tekintjük. Ehhez a nemzeti trikolór színeiben pompázó alapanyagokat: a zöld bazsalikomot, fehér mozzarellát és piros paradicsomokat használt. Ám egészen 1830-ig kellett várnia az embereknek az első nápolyi Port’Alba pizzériára. Addig ugyanis, klasszikus streetfoodként csak az utcán árusították.

De mitől olyan finom az eredeti olasz pizza?

Két fő tényezőjétől: a friss, kiváló minőségű (lehetőleg olasz) alapanyagaitól, és az elkészítésének módjától. A tészta elkészítése nem éppen gyors folyamat: akár egy-két napig is szükséges keleszteni, mielőtt a kemencébe kerülne. Ott aztán a 3 mm-nél is vékonyabbra kinyújtott tésztát 1-1,5 perc alatt kell ropogósra sütni. A könnyű tésztára pedig változatos feltétek kerülhetnek (tenger gyümölcsei, sonka, gomba, zöldségek). 

A nagyon finomra őrölt, könnyen gyúrható tészta elkészítéséhez a 00-ás liszt, az olívaolaj (az eredeti recept szerint Gaetából származó), minimális só (kb. 2 dkg-nyi), némi víz és élesztő is szükséges. Olaszországban pedig San Marzano paradicsomot és bivalysajtot használnak feltétként.

Ha mindez túl bonyolultnak tűnik

Természetesen nem kell ragaszkodnod mindenben az olasz hagyományokhoz. Ha magad készítenéd el a pizzát, a nehezebben beszerezhető alapanyagok helyett maradhatsz a boltokban is kapható hozzávalóknál. Ám ha belekóstolnál a hamisítatlan itáliai ízvilágba, az Oinos étteremben számos, gondos odafigyeléssel készült, zamatos pizzából válogathatsz.