Ezek többnyire a hazai és uniós jogszabályi módosításokból adódnak, de a piaci fejlemények, a makroprudenciális finanszírozási követelmények változásai és az MNB jelzáloglevél-vásárlási programja is jelentősen alakítják a környezetet. Bár az európai fedezett kötvény logók bevezetése és az MNB Jelzáloghitel-finanszírozás megfelelési mutatóra vonatkozó előírásának változásai támogatják a piac fejlődését, a jelzálogbankokat kihívások elé is állítják.

I. Múlt

NSFR hatálybalépés

2021 nyarán lépett hatályba a nettó stabil forrásellátottsági ráta (Net Stable Funding Ratio), mely a Basel III-as javaslatcsomag része és melyet a hitelintézetekre vonatkozó prudenciális követelményekről szóló EU rendelet, a CRR[1]  implementál. Az előírás a mérlegen belüli és kívüli tételekhez súlyokat rendel aszerint, hogy egy éves időtávon mennyire valószínű a mérlegben maradásuk, és elvárja, hogy a stabil források állománya haladja meg a stabil eszközökét. Bár a jelzálogbankok a bankcsoportjukon belül a hosszú távú forrásbevonásra specializálódtak, az új előírás tekintetében nem rendelkeznek hatalmas pufferekkel. Ennek az az oka, hogy a mutató az jelzálogbankokra jellemző eszközmegterheltséget meglehetősen szigorúan veszi figyelembe.

Normál üzletmenet szerint a jelzálogbankok teljesítik az előírást, különösen, hogy a szabályozás speciális kedvezményt ad a számukra, amennyiben fedezett kötvény által éven túl megterhelt eszközök az általános 100 helyett csak 85 százalékban igényelnek stabil forrást. Azonban az egyes sorozatok éven belülivé rövidülésük esetén már nem teljesen számítanak stabilnak, így aktív alkalmazkodást igényelhet az előírás teljesítése. Ugyanakkor tekintettel a kibocsátott jelzáloglevelek lejárati szerkezetére ez egyelőre nem jelentett tényleges alkalmazkodási igényt, viszont a belső kockázatkezelési rendszereket fel kellett készíteni erre a változásra.

Zöld jelzáloglevelek

Szintén a 2021-es év nagy projektje volt jelzálogbanki oldalról a zöld jelzálogkötvények keretrendszerének kialakítása melynek eredményeként idénre már valamennyi intézmény sikeresen bocsátott ki zöld minősítéssel rendelkező jelzáloglevelet. Ez nem volt jogszabályi kötelezettség, ennek ellenére minden jelzálogbank elvégezte a szükséges módosításokat. Ebben valószínűleg az MNB kettős, szabályozás általi kínálati és eszközvásárlás általi keresleti ösztönzése is szerepet játszott.

A szektorszintű finanszírozási kockázatok csökkentése érdekében az MNB 2017 óta várja el, hogy a lakossági jelzáloghiteleket részben stabil jelzálogalapú forrásból, azaz – a hatályos magyar szabályozás alapján – jelzáloglevéllel finanszírozzák. A jelzálogbankok refinanszírozási hitel formájában továbbadhatják ezt a stabil forrást a kereskedelmi bankok számára. Ezen refinanszírozási hányad mérőszáma a Jelzáloghitel-finanszírozás megfelelési mutató (JMM), melynek jelenlegi elvárt szintje 25 százalék.[2] Ebben a mutatóban olyan módon biztosított kedvezményt az MNB a zöld jelzáloglevelek részére, hogy azokat 150 százalékos súllyal lehet figyelembe venni stabil forrásként.

Az előbbi kedvezmény mellett az MNB a jelzáloglevél-vásárlási programjával is ösztönözte a zöld kibocsátásokat, azáltal, hogy ezekre a papírokra a normál jelzálogleveleknél alkalmazottaknál nagyobb mennyiségi és árazási kedvezményeket biztosított. A felkészülés jelzálogbanki oldalról jelentős munkával járt, hiszen a versengő és folyamatosan átalakuló zöld sztenderdek közül kellett választani és lefolytatni egy minősítési eljárást is. Ehhez olyan adatokra volt szükség – mint például a finanszírozott ingatlan energetikai besorolása – amelyek nem minden esetben állnak a bankok (de sok esetben még az ügyfelek) rendelkezésére sem, különösen a meglévő állományok esetén. Tovább nehezítette a megfelelést, hogy a jelzálogbankok többsége refinanszírozási modellben működik, azaz nem is áll közvetlen kapcsolatban a lakossági ügyfelekkel, mivel a hiteleket nyújtó bankok többnyire nem maguk a jelzálogbankok, hanem vagy csoporton belüli vagy csoporthoz nem tartozó hitelintézetek.

II. 2022

Likviditási puffer előírás

2022-ben lépett hatályba az európai fedezett kötvény irányelv[3], illetve annak implementációjaként váltak alkalmazandóvá a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény (a továbbiakban: Jht.) új rendelkezései. A jogalkotás során az EU nem törekedett új szabályok megalkotására, inkább az egyes tagállamokban már meglévő szabályozási elemeket gyűjtötte össze, összhangot teremtve a korábban részben eltérő tagállami szabályok között. Mivel a magyar szabályozás korábban is meglehetősen szigorú volt, így a jelzálogbanki működés alapjait nem kellett megváltoztatni, de a megfelelés érdekében több kisebb módosítást át kellett vezetni az intézmények szabályzatain és informatikai rendszerein.

A legfontosabb változás a jelzálogbanki likviditási pufferre vonatkozó előírás volt, amely új és érdemi követelményt jelent a magyar szabályozásban. Az előírás szerint az intézményeknek 180 napra előretekintve kell a legnagyobb összesített nettó likviditáskiáramlásnak megfelelő mértékű likviditási puffert tartaniuk.

A követelmény kétféleképpen is indokolható. Egyrészt normál működés mellett az intézménynek a lejáró jelzálogleveleket finanszírozó új sorozatait fél évvel korábban kell kibocsátania, annak érdekében, hogy az intézmény egy lejáratot megelőző piaci sokk esetén ne kényszerüljön drága forrásbevonásra. Az új jogszabályi rendelkezés alapján ugyanúgy jelentkezik a megújítási igény, mint a régi szabályozás szerint, csak nem a tényleges lejárat idején, hanem fél évvel korábban. Az intézmény így továbbra is kitett a piaci sokkoknak, hiszen hiába dönthetne úgy, hogy a 180 nappal későbbi fizetési kötelezettség ismeretében elhalasztja a kibocsátást, a jogszabályi kötelezettségek nemteljesítése megrendíthetné a befektetők bizalmát és felügyeleti intézkedést vonhatna maga után.

A másik indok a likviditási puffer fenntartása mellett, hogy egy likviditási sokk bekövetkezése esetén, amikor az új források bevonása korlátozott, legalább ennyi ideje marad az intézménynek a hitel-portfólió kifutását megvárni, vagy átvilágítás után „fair áron” eladni. A portfólióelemek gyors, nyomott áron történő értékesítésének megelőzése hozzájárul a fedezeti halmaz értékének megőrzéséhez és (a később lejáró) kötvények teljes kifizetéséhez.

A jogszabály formálisan likviditási puffer képzését írja elő, azonban a bankok számos más módon is megfelelhetnek. A likviditási puffer képzése ugyanis magas hitelminőségű és másodpiaci forgalmú, így alacsony hozamú eszközök – jellemzően állampapírok – tartását feltételezi, ami jelzáloglevélből finanszírozva egy negatív marzsot jelent az intézmények számára. Ezért felértékelődhetnek a nettó kiáramlás csökkentésére vonatkozó tervek.

Elméleti megoldás lehetne a legnagyobb kiáramlást jelentő lejáró jelzáloglevelek visszavásárlása, de ez gyakran a kötvénytulajdonosok lejáratig történő befektetési politikája miatt megvalósíthatatlan, vagy csak részlegesen oldható meg. Lehetséges technika a beáramlásoknak a lejáratok elé történő időzítése, azonban ez is nehézségekbe ütközhet, hiszen a kötvénykibocsátásokat az eszközszerkezet helyett inkább a piaci környezet és a befektetői igények határozzák meg. Az eszköz oldalt is nehéz alakítani, inkább a portfólió szintű refinanszírozási szerződések esetében van erre lehetőség, az egyedi (lakossági) hitelek refinanszírozásán alapuló működés ebben a tekintetben rugalmatlan. Szintén megoldás lehet a lejárati koncentráció csökkentése több sorozat kibocsátásával, de ennek is megvannak a maga korlátjai. Egyrészt a fél éven belül lejáró kötvények esetében csak részleges könnyebbséget jelent, másrészt a nemzetközi szinten amúgy is alacsonynak számító kibocsátási állományokat tovább aprózó sorozatok nem biztos, hogy találkoznak a befektetői igényekkel.

Végül meg kell említenünk a likviditási puffer fedezetlen anyabanki forrásbevonással történő feltöltésének lehetőségét is, mely egyszerű és nem igényel különösebb felkészülést, vagy előre tervezést. Mindenesetre a jövőbeli likviditási puffer megképzésére vonatkozó kötelezettség egy további olyan tényező, melyet a jelzálogbankoknak már a mostani kibocsátásaik során figyelembe kell venniük.

Átmeneti rendelkezések és a likviditási puffer

A likviditási puffer kapcsán hivatkozni szükséges az irányelv és a Jht. átmeneti rendelkezéseire, miszerint a meglévő jelzáloglevél-programok folytathatóak és az új rendelkezéseknek fokozatosan kell életbe lépniük. Ezt a fokozatosságot úgy valósítják meg, hogy az új rendelkezéseket csak az újonnan kibocsátott sorozatokra kell alkalmazni. A követelmények többsége azonban nem az egyes sorozatokhoz, hanem a fedezeti halmazhoz kapcsolódik, így ezeknek az értelmezése nem teljesen egyértelmű, hiszen megmaradt az elv, miszerint a teljes fedezeti halmaz jelenti az összes kibocsátott sorozat biztosítékát, azaz nem lehet megbontani aszerint, hogy a régi vagy az új kibocsátásokhoz tartozik-e. A magyar intézményeknél a legtöbb esetben ez nem jelentett valódi problémát.

A likviditási puffer kérdése azonban már kihívások elé állítja a hazai bankrendszert. Egyrészt a követelményt (kiáramlást) lehet jelzáloglevél-sorozathoz rendelni, azaz értelmezhető a régi-új kibocsátás szerinti megbontás. Az MNB véleménye szerint azonban előfordulhat olyan eset, hogy a régebbi kibocsátású sorozat törlesztéséhez az új sorozatokra megképzett likviditási puffert használják fel az intézmények, és piaci- vagy egyedi intézményi likviditási stresszhelyzet miatt nem történik meg a likviditási puffer feltöltése. Bár ebben az esetben a fedezet összességében továbbra is rendelkezésre áll, de azon belül a likvid eszközök szintje elmaradhat az előírásoktól.

Mivel ez az eset akkor állhat elő, amikor vegyesen vannak régi és új kibocsátású sorozatok lejáratai, az MNB egy vezetői körlevélben[4] kommunikálta az intézmények felé azt az elvárását, hogy az új sorozatok első lejáratát megelőző 180 naptól az intézmények a régi sorozatokat is vegyék figyelembe a nettó likviditáskiáramlás meghatározása és így a likviditási puffer megképzése során.

Fedezett kötvény irányelv egyéb elemei

Bár a Jht. csak a legutóbbi módosítása során írta elő, a gyakorlatban az intézmények eddig is elvégezték a fedezetként bevont ingatlanokra vonatkozó biztosítások monitoringját. A nehézséget az jelentette, hogy a jelzálogbank elsősorban nem az ügyféllel, hanem a refinanszírozott kereskedelmi bankkal áll kapcsolatban. A jogszabályi megfelelést nagyban segíti, hogy kialakult egy speciálisan erre a helyzetre kidolgozott úgynevezett ernyőbiztosítási konstrukció. Ebben a jelzálogbank fizet egy díjat az összes portfóliójában lévő ingatlan után, a biztosító pedig ügyfél-nemfizetés esetén garantálja az ingatlan és a jelzálogbank káresemény elleni védelmét.

Az új előírások közül a 2 százalékos kötelező túlfedezés, illetve a várható felszámolási költségekre vonatkozó 1 ezrelékes előírás tekinthető még pénzügyi jellegűnek, azonban ezek nem jelentenek érdemi változást, mivel a túlfedezés mértéke jellemzően eddig is nagyobb volt. A nyilvántartásokra vonatkozó új szabályok közül a likviditási puffer megjelenésével megváltozó fedezeti osztályozás érintett minden intézményt, az egyéb pontosítások legfeljebb adminisztratív kihívást jelentettek. Az irányelv európai szintű szabályozást testesít meg, így kezelnie kellett azt az esetet, amikor a fedezett kötvényt kereskedelmi bankok bocsátják ki. Rájuk számos elkülönítési szabály vonatkozik, melyek a magyar jelzálogbanki modellel automatikusan teljesülnek.

A nyilvánosságra hozatali követelmények nem tekinthetőek új elemnek, csak a részletezettségük bővült. A gyakorlatban eddig is rendszeresen előállították az un. transzparencia riportot, hiszen ez volt a feltétele bizonyos fedezet-befogadási és értékelési MNB kedvezmények igénybevételének. A nemzetközi minta alapján történő kiegészítéssel az intézmények már az új követelményeknek is megfelelnek. A transzparencia riport bővítése nemcsak a Jht. előírásait, hanem a zöld vállalásokat is tükrözte.

CRR módosítás

A jogszabályi változások sorába illik a CRR módosítása is, mely az irányelvvel összhangban lépett hatályba, és a legtöbb esetben azonos előírásokat tartalmaz. Csupán a fedezeti halmaz összetételére vonatkozó szabályok esetében van minimális eltérés, amennyiben a CRR általánosan, az irányelv és a Jht. pedig a likviditási puffer nélküli fedezeti halmazra írja elő azokat. Formálisan a CRR szabályozás nem a jelzálogbankokra vonatkozik, hanem a befektetőkre, és azt szabályozza, hogy milyen feltételek esetén érvényesíthető a kedvezményes tőkekövetelmény-súly. Tekintve a befektetők között a hitelintézetek jelentős súlyát, a jelzálogbankoknak erősen ajánlott a CRR követelmények teljesítése is.

Amiben a CRR előírásai érdemben meghaladják a Jht-ét, az az ingatlanok újraértékelési kötelezettsége. Ezt a Jht. nem is írja elő, a CRR viszont korábban is tartalmazta, csak most szigorodott a gyakoriság 3 évről 1 évesre. Ezt az intézménynek nemcsak a befektetői miatt, hanem a jelzáloghitelekre vonatkozó saját tőkekövetelmény-kedvezmény érvényesítéséhez is végre kell hajtania. Az ingatlanok újraértékelési módszertana is jelentős fejlesztéseken ment át az elmúlt években. A CRR rendelkezései pedig nemcsak a jelzálogbankokra, hanem a kereskedelmi bankokra is vonatkoznak. Előfordul, hogy ezt a szolgáltatást a kereskedelmi bank számára a jelzálogbank nyújtja, azaz itt történnek a fejlesztések. Az egyes intézményeknél folyó munka komolyságát jelzi, hogy ez az ún. statisztikai módszertan olyan szintet ér el, hogy nemcsak az ingatlan meglévő értékbecslésének éves átértékelését teszi lehetővé, hanem bizonyos feltételek teljesülése mellett az induló értéket is meghatározza. Azonban a folyamat nem automatizálható teljesen, mert kezdeti érték meghatározása esetén ugyan utólag, de az értéket szakértőnek kell validálnia.

Európai fedezett kötvény logó

Az irányelv, a Jht., illetve a CRR közös újdonsága a tőkekövetelmény-kedvezmény érvényesítésével kapcsolatos bizonyítási teher áthelyezése a befektetőtől a kibocsátóhoz. A CRR eddigi logikája meghatározta, hogy a befektetésnek milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a kedvezményes kitettségi osztályba történő besoroláshoz. Ezeket a feltételeket a befektetőnek kellett ellenőriznie. Ez a rendszer változik meg, amennyiben az új kibocsátások esetében a jelzálogbankoknak kell bizonyítaniuk a felügyeleti hatóság felé, hogy teljesítik ezeket a követelményeket, a felügyeleti hatóságok pedig ezt az „európai fedezett kötvény” és „európai prémium fedezett kötvény” logók odaítélésével ismerik el. Előbbit az irányelvnek, utóbbit az irányelv és a CRR-nek való megfelelés esetén. A befektetőnek pedig elég csak a logó meglétét ellenőriznie.

Az átmeneti rendelkezések itt is érvényesek, azaz a logóhasználat nem kötelező a régi sorozatok esetében, illetve ott nem szükséges a tőkekövetelmény-kedvezmény érvényesítéséhez a logó megléte. Ez az új előírás talán jobban megvilágítja, hogy a likviditási pufferrel kapcsolatos átmeneti szabályozás értelmezésének miért volt akkora súlya, hogy azt MNB vezetői körlevélben kellett rendezni.

Jelen cikk apropóját is elsősorban az európai fedezett kötvény logók megjelenése adta. Mostanában zárultak le az ezzel kapcsolatos szabályzatváltoztatási és kibocsátás-engedélyezési eljárások, így rövid időn belül több ilyen (intézményenként első) sorozat kibocsátása is megtörténik.

Befektetői bázis szélesítése

A kibocsátások szervezése további jelentős feladatot jelent a jelzálogbankok számára. Ez az intézmények többségét érinti, hiszen viszonylag régen voltak kibocsátások és a lakossági jelzáloghitelezés folyamatos bővülése miatt a már említett JMM szabályozásnak egyre kisebb pufferrel felelnek meg a bankok. Nehézséget jelent a piaci környezet, nemcsak az elvárt hozamok magas szintje, hanem annak bizonytalansága is.

A befektetők mind a volumenek, mind a lejáratok tekintetében óvatosabbak. Jelzálogbanki oldalról lehetőséget jelent a visszahajló hozamgörbe, azaz az 5 és 10 éves hozamok alacsonyabbak, mint a 3 éves, így rövid távon megéri hosszabb lejáratú kötvényt kibocsátani. Persze kérdés, hogy van-e rá tényleges kereslet, illetve mivel a hosszú hozamok csak alacsonyabbak, de nem alacsonyak, lehet, hogy a jelzálogbanknak sem éri meg ilyen időtávra rögzíteni a kamatkiadások szintjét.

A kibocsátások sikeressége szempontjából kritikus a megfelelő befektetői bázis elérése. Itt hosszabb távon két fontos szereplő is kiesik, amely így felértékeli az új befektetők keresésének szükségességét. Az egyik szereplő az MNB, mely a monetáris politikai szigorítás jegyében jelentősen szűkítette a jelzáloglevél-vásárlási programjait. Csak megújítási céllal vásárol, segítve a jelzálogbankok nagy sorozatai miatt kialakult megújítási kockázat kezelését. A másik fontos szereplő maga a bankszektor, a JMM szabályozás ugyanis – egy minimális szinten felül – a jövőben részben visszaírhatja a stabil finanszírozási igénybe a vásárolt jelzálogleveleket, ezzel korlátozva a bankok keresztfinanszírozását és a fertőzési csatornák kialakulását. Ez az elem a szabályozásban már korábban is szerepelt, de az MNB a COVID-válság bizonytalanságai miatt   felfüggesztette, majd a 2023-ban tervezett újbóli életbe lépése helyett – az orosz-ukrán háborút követő piaci bizonytalanságok miatt – határozatlan időre elhalasztotta.  A jövőben a körülmények normalizálódásával azonban újra megjelenhet.

Jelzáloghitel-portfólió

Szintén kezelendő problémát okoz a jelzálogbankok számára, hogy a kereskedelmi bankoknál a lakossági jelzáloghitelek forrásának csak a negyedét teszik ki jelzáloglevelek, míg a maradék gyakorlatilag betét. A kereskedelmi bankok mérlegében refinanszírozási hitelek formájában megjelenő jelzáloglevelek hozama megemelkedett, míg a betéteké ennél jóval kisebb mértékben. Így a teljes forrásköltség, és ennek következtében az ügyfélhitel kamata is csak mérsékelten emelkedett. Előállhat ezért az a probléma, hogy a fedezetbe vont ügyfélhitelnek kisebb a kamata, mint a jelzáloglevélnek, csökkentve ezzel a fedezettséget. A probléma kezelhető, de ez még egy szempont, amire a refinanszírozási csomagok összeállításakor figyelni kell. Hasonló hatással járnak a moratóriummal és kamatstoppal kapcsolatos intézkedések, illetve a gazdasági visszaesés esetén romló portfólióminőség is. Utóbbiak kamatkockázati és jövedelmezőségi hatása a refinanszírozott kereskedelmi bankoknál jelentkezik (illetve önálló hitelezés esetén nem jelzálogbank-specifikus problémát jelent).

III. 2023

Külföldi kibocsátások és árfolyamkockázat

A befektetői bázis szélesítése vélhetően 2023-ra is áthúzódik. Elégtelen belföldi kereslet esetén lehetséges megoldás a külföldiek felé nyitás. Ebből a szempontból kedvező az európai fedezett kötvény logó megjelenése. Néhány intézmény külföldi kibocsátásban is gondolkozik, amely meglehetősen összetett feladat. Akad olyan jelzálogbank, aki még nem bocsátott ki külföldön, illetve a korábbi kibocsátások is régen történtek, a befektetői kapcsolatok megkoptak. A külföldi befektetők egyébként elsősorban az euróban kibocsátott jelzálogleveleket keresik, aminek viszont jogszabályi vonatkozásai is vannak.

Volt ugyanis egy ellentmondás a kibocsátásokat generáló JMM szabályozás forint fókusza és a külföldi befektetők euró kereslete között, ami úgy oldódott meg, hogy 2022. július 1-jétől a JMM-ben a devizás jelzáloglevelek is stabil forrásnak számítanak bizonyos korlátozások mellett. A 2023 szeptemberét követő deviza kibocsátásokból azonban csak a zöldek vehetők figyelembe stabil forrásként a zöld célok további támogatása érdekében. Köszönhetően a korlátozásnak és a külföldi potenciális befektetők ilyen eszközök irányába való fokozott érdeklődésének, a 2021-es év projektjei között említett zöld keretrendszer új lendületet fog kapni.

Az euró kibocsátásoknál nehezedik a derivatív ügyletek fedezeti halmazba történő bevonása. A deviza pozíciókat zárni kell, de a derivatív ügyleteket nem kötelező bevonni a fedezeti halmazba. Pedig érdemes ezt megtenni, mivel bár induláskor a derivatív ügylet értéke 0, de a jelzáloglevelek 10 éves lejáratát figyelembevéve a származtatott ügyletek értékének jelentős mértékű elmozdulása is lehetséges, így megelőzhető a fedezet folyamatos kiegészítése.

Ugyanakkor az európai fedezett kötvény szabályozás egy másik fontos elvet, a „csődtávoliságot” is figyelembe veszi. Ez azt jelenti, hogy az intézmény csődje esetén a jelzáloglevelekből eredő kötelezettségek nem válnak azonnal esedékessé, az eredeti lejáratuknak megfelelően futnak ki. Ilyen esetben az eszközök és források között fennálló devizapozíciók sem záródnak, azaz fennmarad a fedezési igény. A szabályozás biztosítani akarja, hogy a devizapozíciót záró ügyletekre is megvalósul a „csődtávoliság”, ezért előírja, hogy csak olyan ügyleteket lehet a fedezeti halmazba vonni, ahol ezt a szerződés kifejezetten engedélyezi. Ez azonban eltér a jelenlegi szabványos ügyletektől, így kérdéses, hogy a jelzálogbankok tudnak-e, illetve mekkora felárral ilyen ügyletet kötni.

Zálogjogi változások

Egy friss törvénymódosítás értelmében a refinanszírozás jogi szabályozása is kibővülhet egy új lehetőséggel, miszerint nem az ügyfél ingatlanát terhelő jelzálog alapján történne a refinanszírozás, hanem magán az ügyfél felé fennálló követelésen is lehet majd zálogot alapítani. Ez egyszerűsítheti a refinanszírozás folyamatát. Illetve lehetővé válik, hogy a jelzálogbank a fizetésképtelenné váló refinanszírozott intézmény együttműködése nélkül átvehesse az ügyfélköveteléseket, biztonságosabbá téve ezzel a jelzálogbank fedezeteinek érvényesítését.

Változatlan JMM elvárás

A JMM szabályozás 2022. júliusi módosítása több szigorító elemet léptetett volna életbe 2023 október 1-i hatállyal, azaz több, mint egy éves felkészülési időt biztosítva az intézményeknek. Az egyik a mutató elvárt szintjének emelése 25 százalékról 30-ra, melyet már korábban tervezett megváltoztatni az MNB, csak elhalasztotta azt a COVID válság miatt. A másik elem a jelzáloglevelek banki tulajdonlását korlátozó – korábban hatályos, de szintén a COVID miatt ideiglenesen törölt – korrekció visszavezetése. Ezeken felül az MNB jelzáloglevél-vásárlási programja már említett visszafogásával háromszoros igény keletkezett a jelzálogbankok felé a befektetői bázis szélesítésére. Tekintve a tartósnak tűnő tőkepiaci bizonytalanságot a külföldi devizakibocsátások sem biztos, hogy megfelelő keresletet biztosítottak volna. Különösen, hogy az európai szinten hatályba lépő MREL-szabályozás miatti alárendelt kölcsöntőke kibocsátások ugyanazt a – hosszú távú banki kockázatokat vállaló – befektetői kört célozzák. Erre a kedvezőtlen és bizonytalan tőkepiaci helyzetre tekintettel az MNB határozatlan időre elhalasztotta a JMM tervezett szigorítását. Csak egy elem, a 2023. október 1. után kibocsátott nem-zöld devizakötvények kizárása maradt meg a rendeletben.

2023-as kibocsátások

A JMM szintemelés elmaradásával az intézményeknek alapvetően a lejáró jelzálogleveleiket kell megújítani, és a jelzáloghitel-portfólió esetleges növekedése miatt kiegészíteni. A 2023-as lejáratok többsége a második félévben esedékes, és az MNB szűkített jelzáloglevél-vásárlási programja is a megújításokat célozza, így ez várhatóan nem jelent majd különösebb kihívást a bankoknak. A hitelállomány bővülését az emelkedő kamatok erőteljesen visszafogták, de az év folyamán elképzelhető, hogy a bérek nominális növekedése valamilyen szinten lecsapódik a hitelállomány szintén nominális növekedésében. Ez további kibocsátási igényt generálhat.

IV. Zárszó

A többnyire 10-20 éves lejáratú állományokat kezelő jelzálogbankok tehát egy meglehetősen változékony jogi, gazdasági környezetben működnek. A piaci körülményekhez való alkalmazkodás a szektor tevékenységének velejárója, folyamatos feladatot jelent az intézményeknek. A jogszabályi változások pedig egyrészt maguk is válaszok a körülmények változására, másrészt hozzájárulnak a befektetők védelméhez, a jelzáloglevelek sztenderd magas minőségéhez, ezzel a piac hatékonyságához és az alacsonyabb forrásköltséghez.  

*A szerző a Magyar Nemzeti Bank Hitelintézeti vizsgálati főosztályának vezető felügyelője

[1] AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 575/2013/EU RENDELETE (2013. június 26.) a hitelintézetekre vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról

[2] ld. 58/2022. (XII. 22.) MNB rendelet A hitelintézetek jelzálogalapú eszközei és forrásai közötti lejárati összhang szabályozásáról szóló, valamint a kapcsolódó adatszolgáltatási kötelezettséget meghatározó MNB rendeletek módosításáról

[3] AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/2162 IRÁNYELVE (2019. november 27.) a fedezett kötvények kibocsátásáról és a fedezett kötvények közfelügyeletéről, továbbá a 2009/65/EK és a 2014/59/EU irányelv módosításáról

[4] https://www.mnb.hu/letoltes/alelnoki-korlevel-jelzaloghitelintezetek-likviditasi-puffererol.pdf