Nem egyszerű manapság olajkartellnek lenni.

Már a vírusválság előtti szinteket messze meghaladó olajárfolyamot láthatunk: a Brent típusú kőolaj már a 70 dolláros szintet is meghaladta, és a hosszú hónapok óta tartó felfelé menetelnek egyelőre nem látszik a vége. Egy évvel és egy kicsivel ezelőtt pedig negatív olajárról lehetett cikket írni; nagy változás ez, de a vírusválságban is nagy változás állt be. A gazdasági nyitással újra nő a kereslet az olajra, az olajkartell pedig mindent megtesz, hogy ezt az olajt jó áron is tudja értékesíteni. Érdemes elgondolkodni, hogyha mi lennénk az olajkartell, vagy egy nagy olajtermelő ország, és egy személyben dönthetnénk arról, hogy mennyi legyen a fekete arany ára, akkor mit döntenénk!

Magasságok és mélységek

A kérdés nehézségét az adja, hogy sem a túl alacsony, sem a túl magas olajár nem megfelelő. A túl alacsony olajárnál értelemszerűen megcsappannának bevételeink, és ez különösen kellemetlen, ha olyan ország vagyunk, mint Szaúd-Arábia vagy Oroszország. A két, klasszikusan nagy olajtermelő ország ugyanis kis túlzással ebből él, és az állam fenntartásának létét veszélyeztetné valószínűleg az olajbevételek teljes kiesése tartósan.

Minél magasabb az olajár, annál több a bevétel-logikus tehát, hogy az olajárat állítsuk nagyon magasra. Ezzel nemcsak az a probléma ugyanakkor, hogy esetleg csökkenne rá a kereslet, mivel az olajt teljes mértékben a jelenlegi gazdasági struktúra szinte sehol nem tudja már nélkülözni. A nagyobb baj az az, hogy nagyon magas olajárnál már annak is megéri termelni, akiknek egyébként magasak a termelési költségeik. Ilyenek az amerikai palaolaj termelő vállalkozások. A több felszínre hozott olaj viszont ugyebár újra olajár esést okoz, tehát ez esetben ott vagyunk, ahol előtte, csak kisebb piaci részesedéssel.

Látható, hogy sem a túl alacsony, sem a túl magas olajár nem jó számunkra, ezért valami köztes megoldás a megfelelő. Ha éppen nem tudjuk, hogy mi ez, amiatt sem érdemes rosszul éreznünk magunkat: az OPEC (és Oroszország) nem véletlenül tart ennyi találkozót és születik ennyi döntés az olajár egészséges szinten tartásáról: a feladat korántsem egyszerű.

De mi a jó a világnak?

Feltehetjük a kérdést, hogy milyen olajárfolyam a megfelelő a világ számára. Ha alacsony az olajár, az a gazdaságot serkenti (az olajtermelő országokat leszámítva persze), hiszen olcsóbb lesz a termelés, a szállítás, a közlekedés. A magas olajár tehát nem jó a világgazdaságnak: paradox módon viszont a gazdasági bővülés miatt van szükség több olajra, ami felhajtja az árakat.

A magas olajárnak ugyanakkor van egy előnye, mégpedig a környezetvédelem. Ha nem 70 dollár lenne egy hordó olaj, hanem a túlzással élve 370, akkor biztosan hamar áttérnénk megújuló energiaforrásokra, hiszen megfizethetetlen lenne gyakorlatilag egy nyári utazás a benzin miatt egy átlagos családnak. Ilyenkor inkább alternatív lehetőségek után néznek az országok; gondoljunk csak a 70-es évek olajválsága során a kisebb fogyasztás miatt áramvonalassá tett amerikai autókra.