A nyugdíj kérdése sok millió embert foglalkoztat Magyarországon. Leginkább azokat a generációkat, akik közelednek a bűvös korhatárhoz, amikor munkájuk után megpihenhetnek, s élvezhetik a boldog nyugdíjas éveket.

A szép és kivált anyagi biztonságban eltölthető nyugdíjas évek képe azonban jelenleg csupán a társadalom egy része számára válik valósággá. Részint azért, mert a magyar nyugdíjrendszer – a fejlett európai országokhoz képest – messze szerényebb anyagiakhoz juttatja a jogosultakat. Az is közismert, hogy a hazai foglalkoztatási ráta nem éppen az európai top kategóriában tartózkodik, s az ellátáshoz szükséges anyagiak megteremtéséről – a jelenleg működő szisztéma szerint – az ifjabb nemzedékeknek kell gondoskodniuk, hiszen az ő befizetéseik teremtik meg a pénzügyi alapot a nyugellátás kifizetésére.

Gyermekeink támogatására számítunk

Mint a Tőzsdefórum is beszámolt róla a közelmúltban: minden ötödik közepesnek számító éves jövedelemmel rendelkező magyar rendkívül pesszimista azzal kapcsolatban, hogy idős korában lesz-e elég pénze  fedezni a felmerülő egészségügyi kiadásait. Az emberek negyede arra számít, hogy nyugdíjas éveiben gyermekei anyagi támogatására lesz szüksége – derült ki az Aegon harmadik nemzetközi nyugdíj-felkészültségi felméréséből.

A nyugdíjkérdést az öregek problémájának tartják. Ez annyiból igaz is, hogy az élet fenntartása, bizonyos elfogadható létszínvonal megtartása a „panzionált” években járóknak a legnagyobb gond. Ám amikor belépünk a nyugdíjas életbe, akkor tesszük a fel a kérdést, mikor is kellett volna elkezdenünk gondolkozni azon, hogy egykor nyugdíjasok leszünk?

E sorok írója, hatvanas éveiben jár, ismerős neki ez a filing. Ismeri, ha újra lehetne kezdeni az életet, hogyan gondolkozna. Nem hatvan fölött, hanem már húszévesen kellene aggódnunk a nyugdíj miatt.

Merthogy a nyugdíj probléma ott, azokban az esztendőkben kezdődött. A magyar társadalom túlzottan sokat élt egyfajta paternalista rendszer közepette, s kevésbé tanulta meg a hosszú távú pénzügyi gondolkodást. A mai generáció jelentős része, ha bajba került annak idején, rohant az államhoz segítségért, s valami legtöbbször csurrant-cseppent.

Először a fejünkben kellene rendet rakni

Így hát az első lépés a rendrakás a fejekben. Annak felfogása, hogy az állam csak bizonyos mértékig képes segíteni, mivel elosztani csupán annyit lehet, amennyi van, s ha kevés a bevétel, akkor csekélyke a kiadás is. Nézzünk körül a fiatalok világában! Már az egyetemei, a főiskola években is sokan dolgoznak, hogy kiegészítsék a család meglehetősen tetemes kiadásait. Közülük nem kis rész az, akit nem, vagy csak részben jelentenek be a munkaadóik. Már itt a tanulás éveiben formálódik az a felfogás, hogy inkább több legyen a zsebben. Ez azután erősödhet a későbbiekben a munkavállalás során. Aztán, amikor odajutunk a nyugdíj kiszámításáig, akkor kapunk észbe a be nem jelentett hónapok, esztendők miatt. Csak ennyi jött össze?

Éppen most jelent meg a Randstad nemzetközi felmérése, amely szerint a feketegazdaság aránya a hazai össztermék (GDP) mintegy 22 százalékára rúgott Magyarországon 2013-ban. Ez egy százalékos csökkenést jelent, ami pozitív irány. Gondoljunk azonban bele, hány és hány év veszik el a nyugdíjunkból.

A legfontosabb megtanulni a pénzügyi gondolkodást

A másik. Korábban ismertettünk egy másik felmérést, amely a családok, a háztartások pénzügyeivel foglalkozott. E felmérés szerint  a családok jelentős része hónap huszadikán nem tud elszámolni arról, mire is költötte a pénzének egynegyedét, egyharmadát. Mindebből az szűrhető le, hogy társadalmi méretekben kívánnivalót hagy maga után a pénzügyi gondolkozásunk. A háztartásunk nem rendelkezik kellő „pénzügyi tervvel”, amelynek segítségével korrekt módon dönthetnénk rövidebb és hosszabb távú elképzeléseinkről. Ismeretesen ez utóbbiak közé tartozik a nyugdíjunk is.

Ha megvan fiatalon a bejelentett munkánk, akkor máris lehetőségünk a legfontosabbra, hogy megpróbáljunk gondoskodni hosszú távon önmagunkról, ehhez tartozik a nyugdíj is. Ezek a lehetőségek persze ma bonyolultabbak, mint mondjuk néhány évvel ezelőtt. Ám ma is rendelkezésre állnak formák, amelyek lehetővé teszik a hosszabb távú öngondoskodást.

Ma olyan időket élünk, amikor bankban tartani a pénzt nem igazán jövedelmező. Sok esetben, ha mindent összeszámolunk, valójában ráfizetünk. Másfelől az is igaz, hogy az infláció alacsony szintjén több pénz is maradhat a zsebünkben, amelyet elhelyezhetünk a bankokénál jövedelmezőbb befektetési formákba.

A pénzintézetek ajánlanak megfelelő takarékoskodási formát

Ilyenek például a pénzintézetek által ajánlott különböző befektetési alapok. A fiatalok – friss ismereteik következtében – gyakran alkalmasabbak az idősebbeknél a korszerű pénzügyi gondolkodásra. Személyiségünk tárgyilagos ismeretének megfelelően válogathatunk e lehetőségek között, ennek megfelelően vállalhatunk kockázatot. Ezek a lehetőségek, ha törődünk befektetésünkkel, nem sodródunk egy életen át, milliókat jelenthetnek akkori értéken, amikor nyugdíjba vonulunk.

Többször is írtunk arról, hogy a pénzintézetek ajánlanak nyugdíj célú megtakarítási formákat. Ezek adhatnak lehetőséget a társadalom tudatosabb és felkészültebb részének. Azoknak az embereknek, akik akarnak, s kivált tudnak hosszú távon takarékoskodni, merthogy a nyugdíjcélú takarékoskodáshoz általában folyamatos befizetések szükségesek.

A részvénypiac is nyújthat lehetőséget, hiszen vannak olyan formák, például a nyugdíj-előtakarékosság, amelyet az állam minden évben számottevően támogat. A fiatalok életében jelentős probléma a lakáshoz jutás. Működnek a különböző lakástakarékossági formák. Ezekkel jelentős hozam érhető el. Ez akkor válik fontossá, amikor fiatalon lakást akarunk venni. Ha a takarékosság során zsebünkbe jutott pénzeket levonjuk a kiadásainkból, felfoghatjuk úgy is, olyan megtakarításhoz jutottunk, amit az évek során más módon nyugdíjas éveink gondjainak a megoldására fordíthattunk, vagy fordíthatunk.

Az ifjak is tervezhetnek ingatlanbefektetéseket

S ha már ingatlan. Nem elsősorban az egészen fiatal korosztályt jellemzi, hogy megtakarításait ingatlanba fekteti. Márpedig az ingatlanpiac komoly befektetési lehetőségeket rejt magában. Jelenleg is hozzá lehet jutni viszonylag kedvező áron városi, vagy falusi ingatlanokhoz. Aki rendelkezik bejelentett munkával, következésképpen alkalmas lehet a takarékoskodásra, ráadásul még nincsen családja, vagy gyermeke, fektetheti a pénzét ingatlanba. Azt azután például bérbe adhatja, amelyből bejövő díjat újra befektetheti…

Az Országos Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 2008 áprilisi statisztikájában még 3.054.243 ellátott és ebből 2.779.991 nyugellátásban részesülő szerepelt. 2014 márciusában ugyanezek az adatok az ONYI adatsorában már csak 2.786.852 ellátottról és 2.211.453 nyugellátásban részesülőről szóltak. Ebből öregségi nyugdíjban 2.028. 847-en, ideiglenes özvegyi és özvegyi nyugdíjban 98.224-en részesülnek. Az átlagos nyugdíj száztízezer, százhúszezer forint között van. Talán nem vagyunk messze a valóságtól,ha azt mondjuk, ehhez legalább ennyit kellene hozzátenni, hogy megvalósuljanak azok a bizonyos szép, örömben, boldogságban eltöltendő nyugdíjas évek.