Megvalósulni látszik tehát az elsősorban néhány politikus fejéből kipattant gondolat, hogy a családok összetartozását, az otthon melegének táplálását az szolgálja, ha vasárnaponként nem holmi plázázással, bevásárolgatással tölti a família. A pihenőnapi otthoni együttlét, a vasárnapi ebéd közös elfogyasztása, ez a családi béke biztos záloga.

Félelem az elbocsátásoktól és a nyerségcsökkenéstől

A gondolatsor persze csupán a dolog egyik oldala. A lakosság tetemes része, kivált a szakmai szövetségek, a nagybevásárló-központokban vasárnaponként is dolgozók, s most esetleg munkahelyüket elveszítő emberek másként vélekednek. És megint csak más érdekek mozgatják a szupermarketek, az üzletláncok tulajdonosait is. Ők leginkább a forgalmuk, s ezzel együtt a hasznuk, a nyereségük csökkenésétől félnek.

Jóllehet közeledik a határidő, egyelőre még hiányoznak egyes döntések, lassanként azonban körvonalazódik, ki tarthat majd nyitva. Az bizonyos, hogy a nagy szuper- és hipermarketetek zárva lesznek. Legelőször – a jogszabályok szerint – március 22-én, mivel a tizenötödike ismeretes módon nemzeti ünnep, amikor amúgy is le kellett volna húzni a rolót.

A nagy alapterületen működő plázáknál azonban más helyzet. Nagyjából félszáz ilyen bevásárlóközpont működik az országban, számottevő részük Budapesten. Úgy tűnik, minden olyan pláza nyitva tart majd, amelyben mozi működik. Információk szerint biztosan nyitva lesz majd a Westend, az Allee, a MOM Park, az Aréna, a Sugár, a Pólus, a Duna, a Mammut, a Campona, a Köki bevásárló központ. Arról még egyeztetések folynak, hogy kinyithat-e az Asia Center. Vidéken hasonlóan alakul a helyzet. Ott is az a kiindulási alap: van-e mozi a bevásárlóközpontban. Ha van, akkor kinyit a pláza.

Az áruházláncok visszakeresik majd a veszteségek okozta mínuszt

Hogy az áruházláncok kénytelenek lesznek – legalábbis átmenetileg – veszteséget elkönyvelni, az tiszta sor. Mint láttuk a különadók esetében, ez azonban csak ideig-óráig lehet így. A tőkeérdek már középtávon is bizonyosan érvényesül majd. Például a létszámleépítésekben, s ne legyünk naivak, az árakban is. A kereskedő, mióta világ a világ, mindig megkereste a hasznát. Most is így lesz. Különösen egy olyan világban, amely az áruforgalomra, a piacra, a tőkeérdekre épül. Márpedig a miénk, itt az európai közösségben – tetszik, nem tetszik – ilyen.

Valójában ehhez tartozik az is, hogy az üzletláncok közül a leleményesebbek igyekszenek csökkenteni a veszteségeiket. Ezek közé tartozik, hogy a Spar például az OMV benzinkutaknál bővíti üzletláncát. E boltok léte belefér a jogszabályokba, a kétszáz négyzetmétert nem éri el a nagyságuk, s van hozzá helyi érdekeltségű üzemeltetőjük is.

A másik ,,trükk”, a nyitva tartás átalakítása. Az üzletláncok közül többen is azt tervezik, hogy hét közben tovább lesznek nyitva, fontolgatják azt is, hogy korábban nyitnak ki. Beválik-e ez a módszer, az kétséges. Egy-két hónap után majd kiderül, lehet-e ezzel valamelyest pótolni a vasárnapi zárva tartás okozta veszteségeket.

Az éjjel-nappal nyitva tartó boltok nyakán is ott a kés

Pedig ez bizony igazán nem az új korok találmánya. Egy korábbi történelmi időszakban, amikor vasárnaponként minden üzlet zárva tartott, működött mégis az éjjelnappali, így is hívtuk, a belvárosban, a körút és Rákóczi út sarkán. Ha feledékenyek voltunk, de véletlenül elfogyott otthon a zsír, a tojás, odaszaladtunk, mert a vasárnapi ebédnél nem hiányozhatott a húslevesből az otthon elkészített – nem mélyhűtöttből származó – daragaluska.

Jóllehet néhányan megöregedtünk, de a közös családi ebédek hagyományát megőriztük. Akadt olyan időszak privát történelmi időszámításunkban, amikor öt generáció is ült az asztalnál a vasárnapi ebédkor. Pláza és bevásárlóláncok nélküli és azokkal bőven ellátott, vasárnapi nyitvatartásos időszakokban is.

Meglehet manapság furcsa némelyeknek, de nem kellet gondolkozni helyettünk, hogyan éljünk, milyen értékeket tiszteljünk. Így a huszadik század végén, a huszonegyedik század elején talán elég felnőttek voltunk, vagyunk már ehhez.