Bence reppel – ,,Aranyhídon felmegyek az égbe”
Minig mondtam, hogy Bence érdekes személyiség. Középiskolás. Ha megkérdezed, mi történt veled mostanában, milyenek a jegyeid, rendszerint csak annyit vászol. Minden rendben, minden ok.
Bence nagy srác. Egyre keményebb.
De a lelke? Nekem az jut az az eszembe, amikor nagyjából öt éves volt, és a Balaton parton gyalogolunk egy étteremhez, egy családi összejövetelt intézendő.
Bence hangultaban volt. Merthogy divat is volt, Bence reppelt.
Lefelé ment a nap. Alakult az aranyíhíd a Balatonon. Látta ezt Bence.
,,Aranyídon felmegyek az égbe”, énekekte.
Dzüm, dzü, dömm, dzüm, dzü, dömm …
Gyémánfűben mezitláb járok. Lábam csiklandozzák napfényszilánkok.
Dzüm, dzü, dömm, dzüm, dzü, dömm …
Aranybölcsőben ringaita kisfiát anyuka, millónyi csilagot szór szete szét a haja.
Dzüm, dzü, dömm, dzüm, dzü, dömm …
Kisfiú a bölcsösböl kiszáll, aranyhidon lecsúszik a földre.
Dzüm, dzü, dömm, dzüm, dzü, dömm …
Kisfiú már fitatember, körszkála van, diszkóba jár.
Dzüm, dzü, dömm, dzüm, dzü, dömm …
És azt mondja: keress és találsz; kérj, és megadatik néked; kopogtass, és az ajtók feltárulnak előtted.
Dzüm, dzü, dömm, dzüm, dzü, dömm …
Azt is mondja: ,,Az igazság felszabadít.”
Ez már csak Bence továbbgonbolva
Bocs Bence.
Dzüm, dzü, dömm, dzüm, dzü, dömm …
Legnézettebb Tartalmak
