Panem et circenses – cirkusz az van
Panem et circenses – kenyeret és cirkuszt. Juvenalis szatíraköltő fogalmazta meg a római császárok egyik kedvelt módszerét – leginkább a római népnek.
Régi beidegződés, hogy a hétvégi ebéd után lemegyünk beszélgetni a sétaparkba. Mostanában hozzuk magunkkal a gyerekeinket, az éltesebbek az unokáikat. Most a téma Augusztus 20. és a tűzijáték. E körül forognak a gondolatok.
– Mégsem kellene erre ennyit költeni – szögezi le az egyik nagymama. Most, amikor alaposan meg kell fontolni, mire adja ki az ember a pénzét.
– Jó, jó – veti ellen egy fiatalember, aki a kislányát tologatja a babakocsiban. – Nem lehet mindent csupán a forintokban mérni. Az embereknek néha meg kell állni egy pillanatra lazítani, szórakozni, kikapcsolódni, hogy kipihenjék a hétköznapok küzdelmeit.
– Igaz, igaz – kapcsolódik a beszélgetésbe egy anyuka. – Persze a kikapcsolódásnak is vannak fokozatai. Egy kellemes hétvége, ami manapság immár luxusnak számít a Balatonon.
– Vagy éppen sokmilliárdos luxusjachton Monte Carlo környékén, mint ahogyan azt nemzetünk némely kiváló oligarchája teszi… – néz fel a sakkpartiból egy joviális úriember.
– Szerencsére az intézkedések miatt lesz olcsó sör és kóla – teszi hozzá a játékos partnere.
– Ezt még árnyalja a sakkozókhoz letelepedő futásból érkező egyetemista, aki emlékeztet az országgyűlési képviselő okfejtésére, miszerint az őrületes zöld fordulat fényében még senki nem gondolt arra, hogy a söripar és az üdítőipar ágazat a legnagyobb vízfogyasztású és szén-dioxidtermelő ágazat. Aki ezt nem hiszi el: igyon meg egy üveg kólát, ki fogja böfögni, és amit kiböfög, az szén-dioxid lesz.
Na, ennyit a sör- és kólaivásról, meg a környezetvédelem ilyetén igen-igen elmés megközelítéséről.
Panem et circenses.
Hát, nem vitás, cirkusz az van.
És, ami a kenyeret illeti?