Digitális ágazati szakértők véleménye szerint pusztán az európai chipgyártó kapacitás növelésével nem lehet enyhíteni az európai feldolgozóipar kitettségét a nemzetközi beszállítói láncoknak az elektronikai alkatrészek ellátásában.
Nagy nemzetközi konszernek – például az Infineon, az Intel, és talán hamarosan a TSMC (Taiwan Semiconductor Manufacturing Company) is – a bőséges állami támogatásokkal élve milliárdokat invesztálnak európai chipgyártó kapacitásuk bővítésébe, kétséges azonban, hogy ez elegendő lesz-e a külföldi beszállítóktól való függőség számottevő enyhítéséhez és az uniós „chiptörvényben” lefektetett cél, a világpiaci részesedés megduplázásához.

Alan Priestley, a Gartner tanácsadó cég elemzője szerint „a chiptörvény Európába hozza ugyan a gyártókat, ám emellett még sok terméket külföldön kell beszerezni”. Oliver Blank, a német elektronikai és digitális ágazati szakmai képviseleti szervezet, a ZVEI (Verband der Elektro- und Digitalindustrie) globális ügyekért felelős vezetője ebben az összefüggésben megjegyzi: ráadásul „a processzorokat rendszerint vissza is kell szállítani további feldolgozásra és a késztermékekbe való beépítésre”.

A szakértők nem tartják egyértelműen elérhetőnek az EU kitűzött célját a piaci részesedés megduplázására 2030-ra a globális félvezetőgyártásban. Mivel addigra az előrejelzések szerint a kereslet is megduplázódik, az európai termelőkapacitást meg kellene négyszerezni a tervidőszak végére. Oliver Blank a ZVEI-től „nagyon ambiciózusnak” tartja a kitűzött célt. „Európa nem válik függetlenné pusztán attól, hogy elkezd több chipet gyártani” – mutat rá a Gartner elemzője, Alan Priestley – „hiszen sok nyersanyagot és félkész terméket akkor is importálni kell”.