Verejtékezve ébredtem minap. Azt álmodtam ugyanis, hogy elveszítettem a nadrágszíjamat. A reggeli kávémat kavargattam, és még mindig hatása alatt voltam az éji képzeletem szülte dermesztő víziónak. Álmomban gyötrődtem a gondolattól, hogy véglegesen nem kerül elő immár hosszú évek alatt jó bejáratott derékövem

Éppen most, amikor olyannyira szükségem lenne rá.

Attól kevésbé tartottam, hogy lecsúszik a nadrágom, mert korábban már átéltem egy külföld utukon hasonló helyzetet. Akkor az otthon felejtett nadrágszíjat kiváltottam feleségem egyik hátzsákjának vállpántjával, ami ugyan az én gondomat megoldotta, a nejemnek viszont egész úton sajgott a lapockája.

Ezúttal azonban katasztrofálisnak tűnt a helyzetem nadrágszíj nélkül.

Meglehet, a későn elfogyasztott tejfölös gombapörkölt feküdte meg a gyomromat. Ám az sincs kizárva, hogy az ugyancsak mértéktelenül fogyasztott esti politikai tévéműsorokat álmodtam tovább.

Azt vizionáltam ugyanis, hogy a nadrágszíjam nélkül képtelen leszek megoldani az előttem álló problémákat.

Bezzeg hányszor mondtam a feleségemnek, hogy vegyük meg időben a repülőjegyet a nyári római utunkra. Most jól nézünk ki. Este bejelentették, hogy a légitársaságokra negyvenmillárdos különadót vetnek ki. Ezek után fuccs az olcsó repülőjegynek. A gyerekek is lehurrogtak, amikor mondtam: álljunk be mind az öten a sorba. Úgy a Tescóból fejenként megengedett 2-2 kilóval számolva összesen tíz kiló cukrot vihetünk haza. Jön a befőzési szezon. Még nem tudni, mennyibe kerül majd akkor a gyümölcs, de legalább cukor a legyen. Mert hát a kiskereskedelemnek is be kell fizetnie nagyjából hatvanmillárdot. A tervezett személy kölcsönt nem vesszük fel. Az energiával pedig nem tudjuk mi lesz, a rezsicsökkentés ellenére a jövedelmünk jelentős része eddig is erre ment el. Az ide kivetendő háromszázmilliárdos különadó a számunkra is ijesztően hangzik.

Mi már jó ideje tudjuk, ki fizeti végül a révészt.

Lázasan kutattam a nadrágszíjam után álmomban ama kényszerképzet hatása alatt, hogyha megtalálom és sikerül összébb húznom, megoldódnak fenyegető gondjaim. Nem és nem találtam a szíjat.

Iszonyatosat kiáltottam.

Erre ébredtem. Sokáig lihegtem az ágyam szélén ülve. És akkor egyszerre megpillantottam a nadrágszíjat a szék támláján, ahová előző este tettem.

Nosza nagy örömömben szaladtam fúrómért a kamrába. Fúrtam rögtön három lyukat is a szíjamba. A biztonság kedvéért.

Meg aztán, kitudja, mit hoz még a jövő?!