Arról nehezen lehetne vitatkozni, hogy a tavaly március végi mélypontok óta elképesztő szárnyalás zajlik a tőzsdéken. Eleinte hihettük azt, hogy ez csak addig tart, amíg a világjárvány előtti szintekre visszatérnek az irányadó indexek, őszre azonban kiderült, hogy ez közel sincs így. A szárnyalást nem korrekció, hanem maximum még nagyobb szárnyalás követi. Lényegében távolabbról nézve a vezető amerikai részvényindexek grafikonja egy függőleges, felfelé tartó egyenes.

A múltban eddig nem igazán látott, fékezhetetlen emelkedést több tényező is segíti. Ezeket lassan mindenki álmából felkelve is felidézi: a korlátlan jegybanki eszközvásárlás, a kormányzatok stimulusa, a vírusból való gyors kilábalásba és az oltási programokba vetett hit. Van azonban egy másik tényező, ez pedig a gyakran hangoztatott FOMO.

Tőzsdepszichológia

Elég közismert tény, hogy a tőzsdei kereskedés jelentős része pszichológia. Gondoljunk arra, amikor indokolatlanul zuhannak a tőzsdék (ha lesz még ilyen egyáltalán), mert például valami merényletről érkezett hír. Végül kiderül, hogy a gazdasági, pénzügyi folyamatokat semmilyen mértékben nem érinti az eset, a tőzsdék mégis pánikszerű esésbe kezdenek. Vagy amikor a nagyon rossz gazdasági adatokra is emelkednek a tőzsdék, mert legalább a Fed annál tovább tartja fent a támogató monetáris környezetet.

Alapvetően egyébként is arról szólnak a piacok, hogy megpróbáljuk kitalálni a különböző helyzetekre adott tőzsdei reakciókat, előre. Illetve a pszichológiának ott is jelentős a szerepe, hogy jól tudjuk kezelni a veszteségeket, sőt a nyereségeket is a tőzsdén. Egyértelmű tehát, hogy ennek az egyébként is jelentős tudománynak kiemelkedő szerepe van a tőkepiacokon is.

FOMO, a felhajtóerő

A tőzsdepszichológiához tartozik tehát a fentebb említett FOMO. Jelentése fearing of missing out, azaz a kimaradástól való félelem. Az életben is gyakran találkozhatunk vele: félhetünk, hogy ha nem megyünk el egy eseményre, akkor kimaradunk valamiből.( A koronavírus alatt ez sajnálatosan gyakran jelentkezhetett.)

A FOMO esetén a tőzsdézők az emelkedésből való kimaradástól félnek. Pozíció nélkül nézik végig, hogy a részvényárfolyamok kis kivételtől eltekintve minden egyes nap emelkednek, és emelkednek, és emelkednek. Ezért az emelkedésből való kimaradás érzése lesz rajtuk úrrá, amit nem igazán lehet máshogy orvosolni, minthogy beszállnak a szárnyaló piacokra. Hogy ennek mi lesz a vége? Attól függ, hol történik meg a FOMO. Ha még a szárnyalás közben, akkor ki lehet busás nyerőkkel is szállni később. Ha azonban az utolsó, gyorsuló szakaszban, akkor jelentős kockázatokat rejt magában-bár az árfolyamokat figyelve, lassan az esés emléke is eltűnik a befektetőkből.