Rég nem látott táncot produkált tegnap a szolid Zwack, mely ezúttal a 4. legnagyobb forgalmú papír volt a pesti parketten. Nem ok nélkül ugrott 15 százalékot a kurzus, hiszen a menedzsment rekord osztalékot – 2500 forint/részvény – javasolt a közgyűlésnek. Ami nem csak a tavalyi 775 forinthoz (6,2 százalékos osztalékhozam) jelent kiemelkedő hozamot, de a korábbi évek rendkívüli osztalékait is felülmúlta. A rali 19,4 százalékos osztalékhozamnál indult.

Perifériás papírok

Régi történet a BÉT-en a forgalom koncentrálódása, s a midcapek, kispapírok perifériára szorulása. Ráadásul nem is kimondottan budapesti jelenség, hiszen a Varsóban bevezetett félezer részvény forgalmának 70 százalékát is az alig tucatnyi blue chip adja. Bár előfordult már, hogy a pesti blue chip ralik végén a kiáramló pénz beizzította a kisebb papírok piacát, de az utóbbi években elszürkült ez a terület.

Csak két érdekesebb papírcsoport maradt a kicsik között. Az egyik a kalandor papírok köre. Az olyan „fergeteges sztorik”, mint a Phylaxia, az Est Media (econet.hu), a Hunmining (Genesis) vagy a Nutex (Humet). Ezeket időről időre felkapta a piac, sokan hetek alatt megtöbbszörözhették a pénzüket, de a hangulati ralik kifulladása után még többen voltak, akik magas árszinten beleragadtak az értéküket vesztett, spekulatív papírokba.

Családi ezüst

Egy másik csoportot képez a jól modellezhető, áttekinthető üzletpolitikát folytató, egykor reményteljes kisrészvények köre. Ezeknek hűséges befektetői vannak, s néhány elemző sokáig modellezte is ezeket a papírokat. Ilyen a Zwack, melyet a német kisbefektetők családi ezüstként őriznek, s jó években a rendes osztalék mellett mindig csurran-cseppen egy kis rendkívüli kifizetés. Az egészen jó években, mint az idei is, pedig szinte hallani a pénzcsap csobogását.

A Zwack modellezés utolsó mohikánja Kuti Ákos volt, az Equilor vezető elemzője. Amikor még követte a papírt, néha megkérdeztem, hogy mégis miért figyeli a részvényt. Hasonló helyzetben az obligát válasz az szokott lenni, hogy ülnek még ügyfelek a papírban, vagy van egy régi modellem, ami még mindig jól leírja az üzletpályát.

Kuti Ákos nem titkolta, hogy a személyes szimpátia is szerepet játszott, mondván, mindenkinek lehetnek kedvenc részvényei. Bár a Zwack likviditása lecsökkent, s a pénzügyi válság a cég nagy ívű tengerentúli terveit is derékba törte, Közép-Európában az Unicum népszerűségét nem lehetett kikezdeni. És a „családi ezüst” hatást sem becsülhetjük alá, elvégre a nagymamától örökölt ezüst kiskanalat, vagy a családi bútordarabnak számító öreg trimót sem dobjuk ki csupán azért, mert változik a divat.

Alvó részvény vagy kómás pakett?

A tőzsdén sem szólhat minden a buborékok boszorkánykonyhájában forró pénzekkel kifőzhető napi spekulációról. A biztonságos befektetéshez távlatok kellenek, s az értékőrzés legalább olyan fontos a vagyonkezelésben, mint a puszta hozam.

Sokan azzal biztatták magukat az elmúlt években, hogy a Zwack valójában egy alvó papír. A menedzsment klasszikus stratégiát követ, ami Közép-Európában stabil piacot biztosít, s a meglévő kapacitások, illetve a termelésfelfutás lehetősége miatt bármikor beindulhat a növekedés, ha kinyílnak a piacok. A válságévek azonban egyre inkább csipkerózsika álomba ringatták a Zwackot. Az elemzők utolsó mohikánja is azt mondta egyszer szomorúan, hogy talán sohasem ébred fel ez az unikális papír.

Nos, a csoda tegnap megtörtént. Csipkerózsika kinyitotta a szemét, felült az ágyán, sőt, az osztalékcsók hatására fel is pattant. De a csalfa piac hamar beárazta a 2500 forintot, s ma már azt láthattunk, hogy visszazuhant párnái közé. Még emelgeti a fejét, zavartan rebegteti pilláit, de nagyon sanszos, hogy ismét mély álomba merül.

Tényleg alvó papír? Esetleg kómás pakett? Akárhogy is, igazi meglepi volt a tegnapi ébredés!