Érdekes, hogy a ’70-es években még óriás tengerjáró hajók gyártásával is foglalkozott, majd mikor az üzletág globális zsákutcának bizonyult, váltottak és az elektronikai iparágban látták meg a legbiztosabb és legstabilabb profitot. A hűtőszekrénytől a porszívóig, csúcs mobiltelefontól a konyhai sütőig szinte mindent gyárt, illetve elektronikai részegységeket, félvezetőket, alkatrészeket is készít. Ennek következtében az élvonalba tartozó fejlesztéseket olcsón tudja beépíteni a saját márkás termékeibe. Nem kell ecsetelnem, hogy a versenyben ez mennyire sikeres stratégia.
Design:
Jól emlékszem, 5 éve valóságos forradalmat indított el a Samsung LED Crystal design tévék bemutatása. A készülék felülete csillogó fényes műanyag volt az éleknél áttetsző kontúrokkal. Még a hétköznapi irodai használatra szánt nyomtatók is zongoralakk fényes burkolatot kaptak (az exkluzív üzleti modell). Előrelátóan komoly vegyipari kapacitásokat kötöttek le előre, hogy a versenytársak ne tudjanak copy paste módon piacra lépni ezzel a különleges burkolattal. A design rendkívül fontos az iparágban, Steve Jobs nem véletlenül mondta az ikonikus MAC OS X fejlesztésekor 2000-ben: olyan ikonokat fognak készíteni, hogy a felhasználóknak kedve legyen megnyalni azokat, és ekkor az iPhone még sehol sem volt.
Notebookok:
A Samsung azóta rálépett a gázpedálra és 2010-ben a notebook termékeit is behozta Magyarországra. Számomra az egyik ikonikus példány az R580, mely az eredeti csillogó felületek koncepcióját hordozta, no meg gazdájának a rengeteg ujjlenyomatát, nem véletlenül mellékeltek hozzá gyárilag egy spéci törlőkendőt. Természetesen a maga idejében valóságos erőmű volt a Core i5-430M processzorával, GeForce 330M GT videó kártyával (1GB) és 4GB GDDR3 (!) rendszer RAM-al. 2010-ben. (a gép 32 bites OS-en futott, emiatt több memóriát nem tudott kezelni, de ne feledjük a Samsung egyben memória chip gyártó is, tehát nem véletlen, hogy az új termékeiben ahol lehetséges ott teletömi RAM-al a gépeit)
Teszt: 370R5E
Nos akkor a kicsit hosszúra nyúlt bevezető után lássuk a felhasználói tesztet. A gép sorozatszáma nevében is jelzi, hogy a legalsó 3-as osztályból származik (NP 370R5E –SO1HU), de még mielőtt szájgörbítés következne, ez az otthoni felhasználók igényeit lefedő kategóriát jelenti, és majd látjuk maradéktalanul.
A tesztpéldány külseje: fehér, fényes, minőségi műanyag karcálló felülettel (Duracase). A színe kicsit szokatlan, de úgy látszik ez egy koncepciózus vonal, mert az idei Samsung fényképezőgépek (lásd NX300 cikkünk) között is felbukkant a fehér szín. Mivel a készülékek kinézete, a design, az élek-kontúrok kialakítása – és nem vicc -, a sarkok lekerekítése, kialakítása le van védve, így tulajdonképpen a nagy Alma által kisajátított exkluzivitást sugalló fehér színt a Samsung is egyre gyakrabban és tudatosan használja.
A készülék keskeny, 22,9 mm vastag és könnyű, mindössze 1,99 kg súlyú, mert például nincs benne optikai olvasó.
A kijelző matt tükröződés-mentes 15,6” LED-es, (1366 x 768), de az optimális betekintési szög meglehetősen karcsú, ezen van mit javítani. A Series9-ben levő kijelző minden szögből kiválóan olvasható. Én bizony etalonnak vezetném be minden típusba.
A test anyaga: full műanyag, ami ebben az osztályban nem zavaró, mert nem nyaklik, nem nyiszorog, gépelésnél kicsit hintázik a billentyűzet platformja, de ez lehet, hogy az én mázsás ujjaimnak köszönhető.
A teljes méretű billentyűzettől én egy kicsit többet vártam, például a funkció billentyűknél az f5 gombot úgy kell kiszámolni félhomályban, hogy ötödik a sorban, pedig hely lenne rá, ha pár osztással csoportokra különítenék el őket. A gépelés is egy kicsit nehezebben ment mert nehéz volt megszokni a „tavi rózsa” méretű sziget típusú billentyűket. A klaviatúra körül már matt felületet alakítottak ki a tervezők, nem tapad, nem gyűjti az ujjlenyomatot.
Bal oldalt kapott helyet az egyenáramú töltő csatlakozója, az RJ-45 ethernet csati, egy HDMI és VGA kimenet, egy mikrofon/fülhallgató kombinált jack aljzat és az egyetlen USB 3.0 csatlakozó, míg a notebook jobb oldalán két USB 2.0 bővítő, és egy SDHC kártyaolvasó hely lett kialakítva.
Kellemes csalódás, a hűtő nyílásból a meleg levegő kivezetése a géptől elfelé hátul történik.
A motorháztető alatt:
A 3-as notebook család minden tagja i3-as procival van szerelve, kivéve ezt, mely a legizmosabb családtag i5-el van szerelve.
A rendszermemória 2x4GB DDR3 (1600MHz), ennek és a forradalmi alvó hibrid technológiának köszönhetően – bár nem SSD-vel szerelt- az 1 TB S-ATA II merevlemez (5400 RPM) villámgyorsan állítja fel a win8 rendszert és úgy általában nem lehet bedönteni megannyi böngésző ablak nyitással sem. Teszteltem Vindows Moviemaker programmal, ami azért néha megakasztotta, egyedül a vágott anyag kovertálása (renderelés) kész videóvá emelte meg a proci és a memória használatot 50% körüli magasságba. Mondhatni meg sem izzasztotta rendesen a vasat, az akadásról pedig az alábbiakra jöttem rá.
A videó kártya indítással volt gond, hiába volt admin hozzáférésem a beállításokhoz sehogyan sem tudtam aktiválni a videó kapacitást (AMD Radeon™ HD 8750M grafikus 1 GB gDDR3 grafikus memória , PowerExpress), mert a rendszer energiatakarékos beállítását (ilyenkor az inetgrált GPU aktív és a dedikált videókártya inaktív) sehogyan sem tudtam felülírni, így a legnehezebb grafikus feladatot is integrált processzorból és memóriából próbálta megoldani. Driver frissítéssel próbálkoztam, de nem tudtam előbbre lépni. Szerintem a Win8 alá még nincs kiforrott bugmnetes utasítás készlete a hardvernek.
Összefoglalás:
Aki könnyen melankóliába süllyed a kijelzőjén látható homokóra hosszas nézegetése közben, annak ez a belépőszintű de igencsak izmos gép kifejezetten orvosilag ajánlott. A böngésző ablakok villámgyors nyitogatása valósággal eufórikus élvezet, az erőforrásokkal bátran pazarlón lehet bánni. Tetszetős külső, komoly grafikus teljesítmény.
Az ár/teljesítmény mátrixban a 200 ezer FT jó mutatónak számít, a benne levő RAM, CPU, GPU, a terabájtnyi háttértárral és az előtelpített OS-el.
