Emlékezhetünk, hogy ebben az évben január 8-án zárt utoljára keddi napon mínuszban a Dow. Azóta tart egy elképesztő számmisztikai sorozat. Eddig 20 (!) egymást követő plusszal. Aminek a híre jó ideje terjed a parketten, de sokáig magam sem vettem komolyan.

Igaz, utólag bevallom, hogy jó darabig a Fed pénzpumpájának jelentőségét is alábecsültem. Mentségemre szolgál, hogy nem voltam egyedül, hiszen például 2009-ben a profik jelentős része is shortban ülte végig a medve piaci ralit. Egyszerűen azért, mert fundamentális alapon értékeltek, s nem vették komolyan a pénzjegynyomda kapacitását és az amerikai kormánypropaganda erejét, így a piac elszáguldott mellettük, mellettünk, mint az orient expressz. Nos, ha visszagondolunk, akkor utólag azt látjuk, hogy az elmúlt évek piaci felívelései szorosan összefüggtek a Fed által gerjesztett pénzhullámokkal, sőt, 2011-2012 telén már az Európai Központi Bank is megnyitotta a maga hullámfürdőjét. Igaz, amíg az első hullám 10 hónapos bikajellegű piacot hozott, a második már csak 8 hónapi emelkedésre volt elegendő, a harmadikból már 6 hónap után kifogyott a szusz. Vagyis egyre több pénzből egyre fapadosabb tőzsde ralikat rendeznek a jegybankárok.

Hogy jön a keddhez a Fed? Nos, a keddi nekirugaszkodások egyik lehetséges magyarázata az lehet, hogy ezeken a napokon az amerikai jegybank szerepét betöltő intézmény jelentős likviditást pumpál a pénzügyi rendszerbe.

Persze, nem kell mindjárt összeesküvés elméleteket kovácsolni. Az sem kizárt, hogy a pénteken pozíciót záró, hét elején pozíciót nyitó piaci szereplők a ludasak. Ez afféle pszichológia, tudniillik, sokan nem szeretik hazavinni a munkát hétvégére.

És végül, a véletlent sem lehet kizárni a lehetséges magyarázatok közül.

Akárhogy is van, az elmúlt keddeken valamiféle flipper-effektust láthattunk a tengerentúlon: a nap eleji téblábolást követően sorra kilőttek az indexek, olyannyira, hogy a nap végére még a leggyengébbnek tűnő technológiai Nasdaq-index is pluszba lendült.