A globális hozaméhség időszakában ez a koncepció akár működhet is, de ezalatt Kínának bizonyítania kell, hogy a belső kereslet is képes hajtani a növekedést.
Sorolhatjuk az érveket amellett, hogy a következő évtizedek a kínai gazdaság rohamos növekedéséről szólnak majd, de legalább ennyire fontos, hogy lássuk, milyen tényezők állnak a fejlődés útjába – mondta a Pioneer Alapkezelő mai sajtóbeszélgetésén Vízkeleti Sándor vezérigazgató. Kína 1975-ben nem szerepelt a világ legnagyobb kereskedelemmel rendelkező országainak listáján, húsz éve még megelőzte Svájc és Korea is, mára azonban a legnagyobb forgalmat bonyolító országgá vált. Devizatartalékai minden elképzelhető mértéket meghaladtak, növekedését irigykedve figyeli a világ, az aggodalmas hangok pedig akkor szólalnak meg, amikor a növekedési ütem az Európában elképzelhetetlen 8 százalék alá esik.
Csakhogy a kínai növekedés mögött súlyos ellentmondások húzódnak meg – hívja fel a figyelmet a Pioneer vezérigazgatója. A gazdaság motorja a belső migrációból származó olcsó, de képzetlen munkaerő. A piaci folyamatokra központi tervutasítás nyomja rá a bélyegét, a felhalmozott szociális feszültségeket pedig kommunista retorikával söprik a szőnyeg alá. Ezt tetézi a központi és a helyi politikai elitek voluntarizmusa és a bankrendszer átláthatatlansága, ami együttesen kétségesen megtérülő presztízsberuházásokhoz vezetett: komplett városrészek és gyárak állnak a jövő betelepülőire várva – lakatlanul és beindítatlanul.
A kínai pártvezetés szerint a munkavállalók és a természeti erőforrások eddigi könyörtelen kizsákmányolását egy olyan új stratégia váltja fel, amely lehetővé teszi, hogy a mostanáig beruházás- és exportvezérelt gazdaságban a belső kereslet növekedése váljon a gazdaság húzóerejévé. Ennek alátámasztására a kormány újabb infrastrukturális beruházásokat tervez, hogy megteremtse egy újabb belső migrációs hullám feltételeit. A lakosság belső fogyasztására épülő növekedési tervek az exportra termelő, nagy importigényű ipar fenntartása ellen dolgoznak, hiszen a munkaerőköltségének növekedése már most is a versenyképességet veszélyeztető ütemben emelkedik.
Ráadásul a falvakból városba települők számának gyors növekedése elvonja az agráriumból a munkaerőt, amitől a mezőgazdaság rendkívül tőkeigényessé válik. Ugyanígy hatalmas forrásbevonást igényel az élhetetlenül zsúfolttá és szennyezetté váló nagyvárosok környezetszennyezésének csökkentése és az ipar átállítása környezetkímélő technológiákra. „Nehezen megjósolható, hogy a kínai társadalom meddig viseli el a falvakból betelepült munkaerő megkülönböztetését és a társadalmi különbségek növekedését, de ahhoz, hogy a belső kereslet komoly tényezővé váljon, mindenképpen szükség van alapvető szociális és egészségügyi ellátásra, nyugdíjrendszerre, ami tovább növeli az újraelosztást, ezáltal apasztja az állami forrásokat” – mondja Vízkeleti Sándor.
Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a kínai kormány maga is azt hangoztatja, hogy hamarosan változások történnek a tőkepiaci szabályozásban, vagyis lehetővé teszik, hogy a vállalkozások és az önkormányzatok önállóan megjelenjenek a kötvény- és részvénypiacokon. Csakhogy ez a kínai finanszírozási rendszer – jelenlegi állapotát figyelembe véve – nem lesz egyszerű, mert a pénzügyek jelenleg a vállatoknál, az önkormányzatoknál és az őket hitelező bankoknál is átláthatatlanok. Nem vet jó fényt az ország pénzügyi rendszerére az sem, hogy a belső megtakarítások szintje nem nő együtt a tehetősebb rétegek vagyongyarapodásával, a pénzt ugyanis a gazdagok ingatlanra és drága fogyasztási cikkekre költik, vagy egyszerűen külföldre viszik. A kínai értékpapírok kamatfelárának mindezek miatt magasnak kellene lennie, ám a nemzetközi hozaméhség elfedi a kockázatokat, ami viszont tőkepiaci buborék kialakulásához vezethet – véli a Pioneer vezérigazgatója.
